"Olvasói levelek"

Egy hét Magyar Narancs, 2010. szeptember 9. Tisztelt Szerkesztőség, a Kulthírek között beszámoltak Günter Grass Grimms Wörter című regényének göttingeni felolvasásáról.

A könyv, "mint címe is mutatja", a Grimm-mesékre utal - állítja a Narancs. Én viszont úgy sejtem, hogy Günter Grass sűrűbben forgatta a "Grimm-szótárat", mint a méltán népszerű mese- és legendagyűjteményt. Jakob és Wilhelm Grimm ugyanis 1838-ban, miután politikai okokból távozni kényszerültek a göttingeni egyetemről, a német nyelv szótárán kezdtek dolgozni. A "Grimm'sches Wörterbuch" illetve "Grimms Wörterbuch" néven emlegetett Deutsches Wörterbuch azóta is alapműve a német nyelvnek, teljes kiadása csak 1960-ra lett készen, és most készítik elő internetes változatát. Günter Grass a Grimm-szótárat metaforává emelve a német nyelv iránti rajongását írta meg utolsó könyvében.

Üdvözlettel

Nádori Lídia

műfordító

Kölkök a rács mögött

Magyar Narancs, 2010. szeptember 9.

Tisztelt Bányai György!

A cikk lazán kezeli a fogalmakat, s ez zavarja a tisztánlátást. "Kölköknek" lehet nevezni tizenöt éveseket, "gyereknek" (helyesen: gyermeknek) azonban nem, mert ez a szó a 14. életévüket még be nem töltött személyekre van fenntartva. Az pedig, hogy az egyik kislány rosszul lett a fogdában, sajnálatos, de a cikkben ez demagóg, hangulatkeltő módon szerepel. (Akkor nem volt rosszul, amikor lopott, esetleg jót röhögött inkább?)

A kormány lehet, hogy hibás eszközöket alkalmaz, amelyek cizellált jogérzékű személynek problémásak lehetnek. Az viszont nem megoldás, amit a liberális szemlélet sugall, hogy nem lehet semmit tenni a kisstílű tolvajok ellen. A kezüket nem kéne levágni, de a mi kezünket sem szabad ölbe tenni! Tudom, az újságírónak nem feladata az ötletadás egy súlyos társadalmi probléma megoldásához, de akkor nem kéne "lecikizni" sem azt, aki mégis megpróbál valamit tenni.

Egy dolgot viszont üdvözöltem a cikkben: nem volt utalás az elkövetők etnikai hovatartozására. Ezt el is vártam. Elvégre ez a Magyar Narancs, és nem a barikád.hu.

Hűséges olvasójuk

Lébényi Ferenc

A műsorváltoztatás joga

Magyar Narancs, 2010. szeptember 16.

Örömmel láttuk, hogy Markó Róbert is észrevette: a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban a legjobb kortárs magyar írók darabjait játsszuk. Örömünket kissé elrontotta ennek megfogalmazása. Ezt olvassuk: "A kortárs magyar színpadi alkotások zömmel kamara- és stúdiószínpadokon kerülnek a nézők elé. A négy kritikusdíjra javasolt dráma (...) közül egyet a Kolibri Színházban (...) mutattak be, (...) s csupán a negyedik landolt állandó társulattal rendelkező kőszínház nagyszínpadán."

Színházunk három budapesti játszóhelyen működik. A Jókai téri, 210 férőhelyes színházban játsszuk nagyszínházi előadásainkat. 19 éve állandó társulattal rendelkező, fővárosi kőszínház vagyunk. Csecsemőknek, gyerekeknek, fiataloknak és a hozzájuk tartozó felnőtteknek játszunk. Ez csökkentené annak a jelentőségét, hogy bemutattuk Háy János kritikusok díjára javasolt darabját? Jelmondatunk: Együtt növünk fel!

A kezdetektől játszottuk Nemes Nagy Ágnes, Békés Pál, Márton László, Darvasi László, Zalán Tibor, Egressy Zoltán, Orbán Ottó, Horváth Péter darabjait, és mostani évadunkban a kiskamaszoknak Németh Ákos és Tasnádi István darabjait mutatjuk majd be (a Kolibri Pincében), a kisiskolás korosztálynak Fábri Péter mesejátékát (a Kolibri Színházban), a legkisebbeknek pedig Marék Vera darabját (a Kolibri Fészekben). Egyetlen magyar színház sincs, amelyik egyetlen évadban ennyi új magyar bemutatót vállalna. És persze mi is játszunk Shakespeare-t - legközelebbi bemutatónk a Szentivánéji álom lesz Nádasdy Ádám fordításában, Mendelssohn zenéjével. Szeretettel várjuk rá a Magyar Narancs munkatársait és a gyerekeket.

Novák János

igazgató,

Kolibri Színház