Tíz évig voltam abban a helyzetben, hogy egy kerületi önkormányzat oktatási bizottságában külsős szakértőként dolgozhattam, s egyúttal egy más fenntartású intézmény igazgatója voltam, vagyok. Így mindkét oldal ismerős számomra. Úgy gondolom, legyen bárki a fenntartó (önkormányzat, egyház, alapítvány stb.), rendelkeznie kell egy oktatáspolitikai programmal. Önkormányzatok esetében ideális, ha konszenzusos megegyezéssel készül el, így az éppen regnáló vezetéstől függetlenül, ciklusokon átívelően megtarthatja működőképességét. Az önkormányzatnak kell eldöntenie, hogy az alapfeladatán kívül vállal-e más feladatot (például középfokú oktatás, szakképzés, kollégium), és annak megfelelő színvonalú működtetéséről képes-e gondoskodni.
Ezért szükséges, hogy kidolgozott oktatási stratégiával rendelkezzen; és a végrehajtáshoz, működtetéshez olyan intézményhálózatot tartson fenn, amely megfelel e stratégiának. Ha mindez együtt van, gondoskodnia kell intézményeinek rövid, közép- és hosszú távon történő működtetéséről. A szakmai működtetést mint munkáltató az óvodavezetőre, igazgatóra delegálja.
A kinevezési eljárás pályáztatás útján történik évtizedek óta. Sokan, sokféle módon élhetnek véleményezési jogukkal. A döntés azonban az önkormányzaté! Egyszerű helyzetben van, ha jó szakmai színvonalú intézmény vezetőjének a sorsáról dönt. Nehezebb a helyzete, ha úgy tűnik: minden rendben van, de mégis...
Ha a fenntartónak aggályai vannak, de a tantestület ez esetben is támogatja a pályázót, akkor vagy elfogadja a tantestület által támogatott jelöltet és kinevezi, vagy érvényteleníti a pályázatot, és az intézmény szervezeti szabályzatában foglaltaknak megfelelően bíz meg egy évre vezetőt. Az adott intézményben jobb esetben paradigmaváltás kezdődik, rosszabb esetben belháborúk dúlnak.
De milyen eszközei vannak a fenntartónak? Ma ugyanis Magyarországon nincs a pedagógiának szakmai felügyeleti rendszere. Van néhány kezdeményezés, melyek szakmódszerrendszerével lehet vitatkozni (például egy intézményre 2,5 nap jut helyszíni jelenléttel). Nem értek egyet Rigó Béla azon megjegyzésével, hogy központi ellenőrző szervet kell létrehozni. A centralizálás visszaállítása a régi időket idézné.
A tanfelügyelet létrehozása elkerülhetetlen regionális alapon, megfelelő jogosítványokkal és jogszabályi háttérrel felruházva. Sokan végeztek az elmúlt évtizedekben tanügy-igazgatási szakértőként, de munkájuk esetleges. Manapság, ha igényt tartanak a tevékenységükre, az intézményeknek kell kigazdálkodni a tiszteletdíjat - mert az önkormányzatok nem költenek az egyes intézményeik szakmai átvilágítására.
Intézményvezetőként és egykori ob-tagként vallom, hogy a tantestületeknek és egyéb szervezeteknek meg kell adni a véleményezési jogot. De 40 százalékban rögzíteni azért sem célszerű, mert e jogosítvány eddig is megvolt, s egyetlen épeszű fenntartónak sem érdeke, hogy ne tudjon együttműködni az oktatási hálózatában dolgozó szakemberekkel. Ugyanakkor a felelősség meghagyása mellett a döntéshozók mozgásterét korlátozni nem célszerű.
Összegezve: egy jó szakmai kontroll mellett működő oktatási-nevelési intézményhálózat szakembereinek véleményét ki kell kérni, úgy, hogy ne korlátozzuk a fenntartó jogosítványait sem. Egyébként négyévenként választunk...
Mikes György
pedagógus, tanügy-igazgatási szakértő
Örömmel olvastam a vitát Szira Judit írása nyomán. A vitatkozó tanárlobbi szinte minden hozzászólása az ő álláspontját erősíti.
Azért adnák tanári kézbe az oktatásirányítás legfontosabb szereplőjének a megbízását, az igazgatói kinevezés jogát, mert rövidesen jön Orbán Viktor, és így rögvest az ő kinevezettjei foglalják majd el az iskolai posztokat.
Hát kérem, egyebek mellett azért jön Orbán Viktor, mert így tetszettek politizálni. Nem számít a normális országokban működőképes rendszer, a kialakult struktúra, nem ezt a struktúrát próbáljuk szakmai módon működtetni, csak az a lényeges, hogy hol milyen kádereket lehet elhelyezni. Miért félnek ennyire tőle, hogy még az önkormányzati rendszert is felborítanák a pozíciókért? De ez még a kisebbik rossz.
Miért kellene a mindennapi politikát visszavinni, bevinni az iskolába a négyévente esedékes igazgatóválasztásra? A szélsőséges eseteket kivéve végre nem politizál az iskola. Ne akarják ezt visszacsinálni. Nem jobb a politikát ott hagyni, ahol a politika helye van, a választásokon megválasztott képviselő-testületeknél?
A képviselő-testületek tagjai persze nem mind angyalok, biztos létezik a Safranku Ágnes által leírt részeges képviselő, akit majd nem választanak újra. Ahogy léteznek olyan tanárok is, akik erőszakkal próbálnak fegyelmezni, mert nincs más pedagógiai eszköz a kezükben, akik nem hivatásból, csak jobb híján tanítanak. Gondolom, körülbelül ugyanannyi alkalmatlan tanár lehet, mint képviselő, rendőr, orvos, újságíró, bárki, magyar.
Bábus Ferenc nem tanár
