A cikkből megtudjuk ("névtelenséget kérő döntéshozótól"), hogy egy szakszervezeti továbbképzés (ami "kedvelt foglalatosság" a szakszervezeti funkcionáriusok körében - hangolódjunk rá a riasztó tényekre?) 30-40 főre átlag egymillió forintba kerül. Milyen "átlag"-képzésre gondolt vajon a "döntéshozó" (és a cikkíró)? Azt értem, hogy fejenként átlag 25-33 ezer forint egy ilyen továbbképzés. De nem mindegy, hogy félnapos, helyben tartott fejtágításról van-e szó, amit a szervezet elnöke tart, vagy egyhetes bentlakásosról, vagy többéves továbbképzésről. Ha esetleg külföldi oktatókat is használnak, akkor a tolmács- és a technikai költség is hozzáadódik. Az állítás önmagában teljesen értelmezhetetlen, nem mutat több hozzáértést, mint amikor Budai Gyula leleplezte, hogy a filozófusok a pályázati pénzekből külföldi vonatjegyre és szállodaszámlákra költöttek (magyarán részt vettek a pályázat keretében konferenciákon).
A cikk azt is leleplezi, hogy egyes elvetemült szakszervezetek tagtoborzó gyűléseket tartanak. Mégis, mit gondol, hogy lesznek a szakszervezeteknek tagjai: csak úgy maguktól teremnek? Mégis, mi kellene, hogy a szakszervezetek erejét adja, ha nem a tagság?! Pedig a cikk több olyan kérdést is felvet, amiről érdemes beszélni. Kár, hogy a fentiek az egész cikk hitelét megkérdőjelezik.
Kende Ágnes
