Uitz Renáta

Hogy jobban fájjon

A szívhangrendeletről

Publicisztika

Tavaly nyáron Texas állam súlyosan megszigorította a művi terhességmegszakítás feltételeit: megtiltotta, hogy ilyen műtéteket végezzenek el, ha már kimutatható a magzati szívhang.

A magyar kormány akkortájt már javában a választásra készült, és a nemzeti szuverenitást (történetesen épp’ a lengyelt) a Magyar Közlöny hasábjain védelmezte (az Európai Unióval szemben). Akkori cikkemben (lásd: Sorsod Texas, Magyar Narancs, 2021. szeptember 15.) azon gondolkodtam el, hogy vajon fenyeget-e a nemzetközi illiberális keresztény körökben oly népszerű abortuszszigorítás Magyarországon? Nos, csupán egy évet, 2022 szeptemberéig kellett arra várni, hogy „a magzati életfunkciók működésére utaló tényező” „egyértelműen azonosítható módon” történő bemutatása felbukkanjon a terhességmegszakítás feltételei között Magyarországon. Az eddigi szabályozást egy belügyminiszteri rendelet módosítja; az új irányelv szerint a terhessége megszakítását kérő nő számára meg kell mutatni a magzat ultrahangképét, a szívverését és a szívhangját. (A rendelet a terhesség megszakításához szükséges, és az állapotos nő által aláírandó „Kérőlap”-ba ezt a mondatot rögzítette: „A bemutatott orvosi lelet rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók létezésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.”)

E fordulat bő egy hónappal azután történt, hogy a magyar miniszterelnök az Amerikai Konzervatív Unió (CPAC) texasi konferenciájának sztárvendége volt.

Beszól az Európai Parlament

Erős, sűrű hete volt Magyarországnak a szeptember 12-én kezdődő. Ekkor, szeptember 12-én, hétfőn vitatta meg az Európai Parlament (EP) a magyar demokrácia állapotáról szóló előterjesztését, s úgy találta, hogy hazánk jelen állapotában nem tekinthető teljes értékű demokráciának. Az EP végül szeptember 15-én, csütörtökön elfogadott állásfoglalása hosszan tárgyalja a bírói függetlenség és számos alapvető jog, így a vallásszabadság, valamint az LMBT+ jogok védelmének gondos állami csorbítását. Utóbbi kérdésben az EP már 2021 júliusában is elítélte, hogy a magyar kormány „egyértelmű kísérletet [tett] az emberi jogi nyelvezet eszközként való felhasználására diszkriminatív politikák végrehajtása érdekében; úgy véli, hogy ez ellentétes a nemzetközi emberi jogi elvekkel és normákkal”. Az EP újabb határozatában ezért is sürgeti az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul és hatékonyan lépjenek fel a magyar kormány uniós alapértékeket sértő húzásaival szemben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.