Publicisztika

Láttam valahol, hogy a Kowalsky meg a Vega játszik az Arénában. A popzene iránt érdeklődő laikusként arra gondoltam ekkor: furcsa, hogy egy magyar zenekar játszik az Arénában, és egy számot sem ismerek tőlük. Rámegyek a YouTube-ra, szembejön a Tizenötmillióból egy c. dal, ez a ráncmentes imázsvideó a magyar honvédségről, én meg vakarom a fejem.

Ha az elnök marad, ugyanígy lesz, csak a mi beleegyezésünkkel.

Hamarosan azért hagyom el a politikusi pályát, amiért öt évvel ezelőtt hátat fordítottam az újságírásnak: nem látom az érdemi cselekvés lehetőségét. A NER abszurditásai között politikusként eltöltött öt évem összegzése.

Ez lesz az egyik olyan jelenet, amellyel a jövő magyarjainak magyarázni fogják a NER lényegét.

Mihez kezdjünk a két soron következő választással?

Abcúg!

Lassan végigég az évekkel ezelőtt lángra lobbantott gyújtózsinór, és eléri a lőport – talán ez a kép szemlélteti a magyar kormány és az Európai Bizottság viszonyának legfrissebb fordulatát, a 2020 utáni költségvetésre vonatkozó javaslat jogállamisági mechanizmusát. A magyar kormány 2010 óta él vissza az európai intézmények hatásköri korlátaiból és lassúságából fakadó lehetőségekkel.

Nuku Városliget, nuku Népliget. Lesz múzeumváros és Fradiváros. Nuku egészségügy, lesz – valahol a puszta közepén – szuperkórház.

Elkerülendő a szemrehányást, hogy „nem tudunk veszíteni”, és pusztán azért kritizáljuk a Fidesz kampányát és a választást, mert nem az általunk – jobb híján – támogatott alakulat nyert, mindenekelőtt azt szögezzük le: a Fidesz harmadik „kétharmados” győzelme elsősorban az ellenzék felelőssége.

Választásokat tartanak délnyugati szomszédunknál. A Fidesz mindent megtett, hogy a jobboldal nyerjen, számolatlanul adta a pénzt Janez Janša pártjának.

A választás utáni elemzések a pártok szapulásán kívül semmiről sem szólnak.

A felelősség mindegyik ellenzéki párté, egyiküknek sincs joga többit bűnbakként megjelölni.

Még csak néhány napja ismeretes az idei parlamenti választás eredménye. Most engem is az foglalkoztat, ami sokakat, főként az ellenzéki szavazókat. Mit jelent az eredmény az ország sorsára és a személyes életünkre nézve? Mit tehetek, hogyan őrizhetem meg az erkölcsi integritásomat anélkül, hogy újabb talmi reményeket tákolnék magamban? Mit tehetek konkrét közösségek szerveződése, fennmaradása és működése érdekében? Milyen döntések előtt állok, állunk? Érdekelnek természetesen az eredmény okai is, de csak annyiban, amennyiben hozzátartoznak ezekhez a kérdésekhez.

Kásler miniszter programja tökéletes tananyag lesz a populizmus bármelyik egyetemén.