A Fidesz csinált bombát Magyarországból

Publicisztika

A nemzeti konzultáció hirdetésén látható szárnyas jószágot jelképnek szánták, az is.

A legújabb kormányplakát központi grafikai eleme nyilván nem a miniszterelnök bomba ötlete volt. Ez egy termék.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal által kötött szerződés alapján, jó pénzért készíthette el határidőre a megbízott médiaügynökség kreatív írója és grafikusa. Vegyünk egy bombát, mondták, és úgy gondoltak rá, mint Steinmann, a jó tanuló a csonka gúlára. Ára az „Európa jövőjét érintő nemzetközi és hazai színtéren történő kormányzati kommunikációval kapcsolatos feladatok ellátása”, vagy valami hasonló jogcímen lett leperkálva, és úgy kellett, mint egy falat kenyér. Tényleg kielégít bizonyos fogyasztói igényeket, bír fizikai, esztétikai és szimbolikus tulajdonságokkal, és ami az utóbbi szempontot illeti: beleillik a kormányfő hadtörténeti fogalmakkal és metaforákkal operáló beszédeinek szimbólumvilágába.

Mintha ezt is a száján köpte volna ki.

Az már nem a kreatív író, sem a grafikus gondja, hogy a szomszédban repülő rakéták, kamikaze drónok robbanásainak fényében ez a grafika ízléstelen

Ahhoz képest meg, hogy az ukrajnai háborúban kettős, tehát magyar állampolgárok is halnak meg nap mint nap, a mieink, olyan, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni. De erről sem tehet a médiaügynökség. A kormánynak sincs ezzel baja, átvette a terméket és használja. Az, hogy én mit gondolok, nyilván nem számít, csak fizettem érte.

Békeidőben sem olyan vicces, hogy egy meleg zsidó amerikai médiatudós és üzletember találmánya segít a hatalomban maradni egy homofób és idegengyűlölő európai pártnak. Finkelstein sosem ott élt, ahol tanácsot adott, csak odarepült, körülnézett, dolgozott és hazament. Egy prágai előadásán arról beszélt, hogy azért választotta ezt a szakmát, mert meg akarta változtatni a világot, de sajnos rosszabbá tette, ami etikai probléma. Amerikából nézve lehet, valóban csak annak látszik. Ez az ő találmánya: meggyőzni nehéz az embereket, arról különösen nehéz, hogy tájékozódniuk kell; veszélytelenül lehet nekik idézni a Bibliát vagy a történelmet, úgysem tanulnak belőle; könnyebb rájuk ellenségképekkel hatni; könnyebb megosztani őket, demotiválni, mint motiválni, tehát így kell viszonyulni hozzájuk. Ez a viszonyulás tényleg hat a személyiségre. Kiöli belőle a szolidaritást, gyanakvóvá teszi, olyanná, aki nem csak akkor kemény, ha bajba kerül és meg kell védenie magát, hanem rendőrt hív a csongrádi fodrásztól a fején kendőben kilépő asszonyra, vagy a töltésoldalban négykézláb szemetet szedő emberre, mert migránsnak nézi. Ez a marketing természetesen ellentmond a polgári ízlésnek, mindannak a jónak, amit a kereszténység tanít. Csak a cél szentesíti. Gond nélkül működik, amíg nincs nagyobb baj.

Most van. Egy ilyen plakátbombáról öt évvel ezelőtt még senkinek sem jutott volna eszébe az igazi robbanótest, vagy egy picit tovább nézegetve, hogy valóban,

mi most egy európai háború közepette azt az Európai Uniót áztatjuk, amelytől pénzt várunk, amelyre számítunk;

hogy lassan egyre nagyobb a baj, de mintha egyáltalán nem tudnánk, hogy ki a szövetségesünk, kire számíthatunk. A világ nagyon nagyot változott ahhoz képest, amikor még tényleg lehetett abban bízni, hogy „majd a Roszatom megveszi nekem az RTL Klubot”.  

Ennek a békebeli háborús marketingnek sok minden a számlájára írható. Most látszik, a legnagyobb bűne tényleg ez, hogy folyton egymásnak ugrasztotta az embereket. Ez a rendszer úgy működik, hogy akit sérelem ér, annak tüntetnie kell, hogy egyáltalán méltóztasson odafigyelni rá a kormány. Ha már baloldalinak nevezi, mint a tanárokat, az félsiker, mert tart tőlük. Akkor látszik, mennyire abszurd ez az ügymenet, amikor épp Gyurcsány Ferenc felesége szólítja fel az embereket arra, hogy október 23-án menjenek tüntetni. „Oda kellene már csapni!” „Még ez sem volt elég?” – olvasható a közösségi oldalon olyan emberektől, akiknek elvileg nem kell magyarázni, mivel jár egy forradalom. Azzal, amivel egy háború: családok mennek tönkre, emberek tömegét éri trauma, amelyet a gyerekeik, unokáig is megszenvednek. Százezrek várják a revansot, az új rendszerváltást, reménykedve abban a nagyszerű ideában, hogy akkor majd mindent a nulláról lehet kezdeni.   

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.