Bernard Guetta: Nem a diktatúráknak áll a zászló

Publicisztika

Divatos dolog manapság magasztalni az autokráciákat, sorolni az erényeiket a demokráciák gyengeségeivel szemben, pedig a valóság nem éppen a sikereiktől hangos. Mire jutott Irán, Kína és Oroszország a diktatúrájukkal?

Most azonnal véget vetni ennek a tébolynak, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal! Dehogy gyengül a demokrácia, miközben a tekintélyelvű rezsimek állítólag virágzanak! Az önkénynek sem sikerül bizonyítania, hogy előbbre való a jogállamnál. Éppen fordítva van! Nyissuk ki a szemünket, és vegyük észre a tényeket.

Először is Irán. Egy ország, ahol minden hatalom egy legfelsőbb vezető, egy pap kezében van, akit a fegyveres erő és a nemzeti vagyon nagy részét birtokló Forradalmi Gárda támogat. Az irániak csak olyan elnök- és képviselőjelöltekre szavazhatnak, akiket a teokrácia jóváhagy. A vallás által törvényesített iráni diktatúra még a kínai diktatúránál is totálisabb, de milyen eredményeket tud felmutatni?

Már nincs olyan térség, nincs olyan nemzedék, nincs olyan szakmai közeg, amely ne lázadt volna fel ez ellen a rendszer ellen. Irán egy hónapja tüntet, és hiába vetnek be éles lőszert, hiába vernek agyon valakit a rendőrőrsön, hiába a tömeges letartóztatások, két rendőrautó közötti nemi erőszak – úgy tűnik, semmi sem képes véget vetni a nép lázongásának. Kezd forradalommá nőni az általános felháborodás, amit egy fiatal lány meggyilkolása szított, egy lányé, akinek a fejkendőjét az erkölcsrendészek nem tartották elég illendőnek. Úgy látszik, az irániak már nem tűrik, hogy egy letűnt korban meggyökeresedett inkompetens gyülekezet kormányozza az országot, miközben ők a világhálón élnek, a Nyugat és a csúcstechnológia korában, és párkapcsolataikban is az európai életmódot követik.

A diktatúra leple alatt Irán belépett a huszonegyedik századba. A diktatúra leple alatt ez az ország, aminek a mozija is a modernségéről tanúskodik, szabadságra törekszik, és még ha az erőszakos elnyomásnak sikerülne is ideiglenesen megtörnie, a mullahok mérlege gazdasági, erkölcsi és politikai csőd.

Ennyit a diktatúra felsőbbrendűségéről, de mi a helyzet Kínával?

Ott rend uralkodik, derűsen kifogástalan, mint a pártkongresszus kétezer küldöttjének az öltözéke, de e homlokzat mögött a valóság egészen más. Ahogy az orosz bolsevikok az 1920-as évekbeli új gazdaságpolitikájuk után, Hszi Csin-ping és csatlósai is megrémültek a magánszektor fejlődésétől és a vele járó sokszínűségtől. Hátraarcot vezényeltek, központosították a gazdaságpolitikát, visszaállamosították a gazdaságot, és a korrupció elleni küzdelem nevében minden riválisukat kiiktatták. Kína akkora hátraszaltót csinált, hogy a növekedési üteme már messze nem is a legmagasabb az ázsiai országok között. A Covid elleni zéró tolerancia tömeges karanténjai sem segítettek, miközben a hatalmas ingatlanszektor összeomlással fenyeget, a népesség csökken, az iparból és a nyugdíjpénztárak mögül pedig kezdenek elfogyni a dolgos kezek.

A pártküldöttek előtt a modellje felsőbbrendűségét hirdeti, de Hszi Csin-ping hamarosan nagyon megütheti a bokáját, mert ha eljön a számvetés ideje, definíció szerint mindenért az autokratát vonják felelősségre.

Ő volt az, aki hozzákötötte a rendszerét a diktatúrák legingatagabbikához, Oroszországhoz.

Az oroszok az ukrajnai háborúval destabilizálták a világgazdaságot, ezzel korlátozták a nemzetközi kereskedelmet, amelytől Kína nagymértékben függ. Hszi Csin-ping volt az, aki meghirdette a kínai és az orosz diktatúra közötti „korlátlan barátságot”. Ő volt az, aki nagy tétben fogadott ennek a háborúnak a sikerére, mert úgy vélte, hogy az majd rávilágít a Nyugat hanyatlására, de nyolc hónappal később éppen a diktatúrák strukturális gyengesége nyer bizonyítást, mert hogyan lehet másképp megmagyarázni az orosz agresszió kudarcát?

Hogyan történhet, hogy a világ legnagyobb területű országa alulmarad az ukrán ellenállással szemben, ha nem úgy, hogy Vlagyimir Putyin egyedül döntött, mert senki nem mert ellenkezni vele, mert ráerőltette a saját valóságát az egész apparátusára, és még a katonák sem tudták elmondani neki, hogy milyen veszélyeket rejt a háborúja?

Még nincs itt az ideje, hogy megelőlegezzük az iráni és az orosz rezsim egyidejű összeomlását, és azt a gyengülést, amit két szövetségesének elvesztése okozna Pekingnek. Még nem tartunk itt, de ami a diktatúrák erejét és a demokráciák gyengeségét illeti... Vegyük észre a valóságot.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.