Varga Júlia

A jövő mérnökei

A felsőoktatási felvételi keretszámok megváltoztatásáról

  • Varga Júlia
  • 2012. január 26.

Publicisztika

"Azt a nálunk teljesen elfogadott módszert, hogy az oktatási kormányzat dönti el, hányan tanulhatnak ingyen a felsőoktatásban az egyes szakterületeken, szinte sehol máshol nem használják."

Régóta tudni lehetett, hogy a kormány az állami finanszírozású felsőoktatásban csökkenteni akarja a felvehető hallgatók létszámát, és azt is, hogy más-más arányban a különböző képzési területeken. A Széll Kálmán Tervben már benne volt, hogy kevesebben tanulhatnak majd állami finanszírozású férőhelyen, egyrészt a költségvetés terheinek csökkentése céljából, másrészt azért, mert "a jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet". Azt is ígérték, hogy a képzés szerkezetét a "munkaerő-piaci igényekhez igazítják", hogy növelni fogják a műszaki és természettudományi területen tanulók arányát. Az új keretszámok és térítési díjak bejelentése aztán olyan felháborító módon, a jelentkezési határidő lejárta előtt mindössze néhány héttel, az érettségizők elemi jogainak semmibevételével történt, a keretszámok csökkentése pedig olyan brutális volt, hogy ez szinte lehetetlenné teszi a további értelmes gondolkodást.

Biztosra vehető, hogy a módosítás a jelenlegi formájában anélkül tehet tönkre intézményeket, hogy bármi garancia volna arra, hogy azok az egyetemek, főiskolák jutnak majd állami finanszírozású férőhelyhez és így költségvetési támogatáshoz, amelyek jó minőségű képzést nyújtanak, azok pedig nem, amelyek képzési programjai kétséges színvonalúak. Az sem kérdés, hogy a változtatások súlyosan sértik az esélyegyenlőséget, mivel a legjövedelmezőbb képzési ágak egy részét - a gazdasági és jogi területeket, ahol gyakorlatilag megszüntették az állami finanszírozású oktatást - elzárja a tehetséges és szorgalmas, de szegényebb sorsú diákok elől. Hisz ők kerülik leginkább a hitelfelvétel kockázatát. Ez ellen csak tiltakozni lehet, ahogy megtette ezt - többek között - a HÖOK és a Rektori Konferencia is, az előbbi azt kérve, hogy a kormány "a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően változtassa meg a felvételi keretszámokról hozott döntését".

 


Fotó: MTI

Érdemes viszont eltöprengeni azon, hogy az így kialakított új helyzet részben olyan közvélekedéseken alapul, amit sokan osztanak azok közül is, akik elfogadhatatlannak tartják a változtatásokat; olyanok, akik maguk is úgy látják, hogy túl sok diplomás van Magyarországon. Olyanok, akik úgy vélik, hogy a hallgatók nem a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakokat választanak, és azt gondolják, hogy ezt úgy lehet orvosolni, ha a szaktárca a munkaerő-piaci igények alapján maga határozza meg az állami finanszírozású képzés szakok és intézmények szerinti kínálatát - magyarán azt, hogy hány hallgatót lehet felvenni az egyes képzési területekre és intézményekbe.

 

A diplomástúlképzésről szóló mítoszokat már sokan cáfolták, ezeket az érveket nem is nagyon érdemes előhozni (erről lásd cikkünket: Berlinger Edina: Vödör a fejreMagyar Narancs, 2011. október 20. - a szerk.). Minden, a diplomások helyzetét vizsgáló empirikus vizsgálat azt mutatja, hogy még ma is jóval kedvezőbb a felsőfokú végzettségűek és a pályakezdő diplomások munkaerő-piaci helyzete, mint a középfokú végzettségűeké. Foglalkoztatási valószínűségük jóval nagyobb, munkanélküliségi arányuk kisebb, mint az érettségizetteké. Ráadásul a nemzetközi összehasonlítás megmutatja, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya nálunk alacsony, és a fiatalabb korcsoportokban még nagyobb is a lemaradásunk, mint az idősebbek között.

A képzés összetételéről viszont, és arról, hogyan tudja azt befolyásolni a kormányzat, érdemes elgondolkodni.

Ha jobban megnézzük, hogyan alakultak ki a most bejelentett állami finanszírozású keretszámok, a következőt látjuk. Az összes finanszírozott férőhely számát nagyjából abban az arányban csökkentették, amilyen arányban az elmúlt években a felsőoktatásra jelentkezők költségtérítéses képzésre is jelentkeztek. Azaz aszerint, hogy mekkora hányaduk írta be az előző években a jelentkezési lapjára, hogy ha nem kerül be állami finanszírozású képzésre, akkor vállalja a költségtérítésest. Ahol többen vállalták az elmúlt években, hogy költségtérítéses formában is tanulnának, ott inkább, ahol kevesebben, ott kevésbé csökkentek az állami finanszírozású férőhelyek.

Ezt az elvet csak az utolsó pillanatban írták felül, és csak a gazdálkodási és jogi képzési területen. Ha e területeken nem szüntették volna meg gyakorlatilag teljesen az állami finanszírozású helyeket, és maradt volna a gazdálkodási szakokon a korábban beígért, nagyjából 2500 állami finanszírozású férőhely, akkor a keretszámcsökkentés logikája ugyanaz lenne szakterületek szerint is, mint az összes állami finanszírozású férőhely esetén.

Új intézményi feltételek

Csakhogy most az ingyenes képzési helyek számának csökkentésével egyidejűleg a költségtérítés minimális mértékét is szinte minden képzési ágban megemelték. Ezért nem számíthatunk arra, hogy nem csökken majd a felsőoktatásba jelentkezők aránya. Nemcsak az változik, hogy a hallgatók vagy az állam fizeti-e a képzési költségeket, hanem minden valószínűség szerint a továbbtanulók száma és aránya is.

A korábbi költségtérítéses jelentkezési arányok ugyanis a szakterületek szerinti munkaerő-piaci lehetőségek (lásd a táblázatot) és a korábbi intézményi feltételek mellett alakultak ki. Ha az előbbiek nem is változnak, az utóbbiak most teljesen átalakulnak. Más volt a különböző szakterületekre ingyenesen felvehetők száma, más a költségtérítések mértéke, és mások a jelentkezési szabályok: ezért nem következtethetünk arra, hogy most mi is fog történni az új szabályok mellett. Nem csak azért vált tehát kiszámíthatatlanná, hogy hányan és milyen szakterületi összetételben fognak majd továbbtanulni a változtatások után, mert végül a gazdálkodási és jogi szakokat teljesen lenullázták, és ezzel olyan változások indulnak majd meg a jelentkezésekben, amelyekről fogalmunk sem lehet. Ezeket a változásokat, ha kisebb mértékben is, de az eredetileg tervezett létszámkorlátozás és tandíjemelés önmagában is kiváltotta volna.

 


 

Az érettségizők jelenleg egyénenként próbálják meg eldönteni, hogy ha a korlátozás alá eső területeken kiszorulnak a továbbtanulásból, milyen stratégiát válasszanak. Inkább megéri-e nekik, ha mondjuk szabad bölcsészetet tanulnak 230 ezerért egy jó intézményben, vagy válasszanak egy gyengébb minőségű, de olcsóbb költségtérítéses képzést azon a szakon, ahova eddig is menni akartak? Esetleg kockáztassák-e a teljes eladósodást, és mégis kifizessék az áhított intézményben és szakon a 700 ezer forintos tandíjat? Azt sem tudhatjuk, hogy a sok egyéni jelentkezési stratégia eredőjeként végül mely karok, szakok élhetik túl a változásokat, hogy nem a legszínvonalasabb képzést nyújtó intézményekben lehetetlenül-e el a tanítás.

Azt a nálunk teljesen elfogadott módszert, hogy az oktatási kormányzat dönti el, hányan tanulhatnak ingyen a felsőoktatásban az egyes szakterületeken, szinte sehol máshol nem használják. Nincs olyan fejlett ország, ahol a felsőoktatásban felvehető hallgatók képzési területek szerinti létszámát az oktatási kormányzat határozná meg és változtatná egyik évről a másikra az összes képzési ágban, ráadásul intézményi bontásban. Ezt a megoldást a szocialista tervgazdaságtól örököltük, jóllehet már akkor is akadályozta, hogy a képzési struktúra alkalmazkodjon a munkakereslet változásaihoz. Azt, hogy összesen hány hallgatót fizetnek, máshol is szabályozzák néha, bár más módszerekkel is korlátozhatók a költségvetés felsőoktatási kiadásai. Az is előfordul, elsősorban költségcsökkentési megfontolásokból, hogy néhány szakterületen időlegesen, a nagy költségigényű képzési ágakban akár hosszabb ideig is megmondják, hány hallgatót lehet felvenni. A programkínálat egészét azonban nem szabályozzák szakterületek szerint.

Ahogy lesz, úgy lesz

Az, hogy egyes képzési ágakban csökkentik, máshol növelik a férőhelyek számát, ráadásul nem is garantálja, hogy végül olyan képzési területek szerinti összetételben tanuljanak és főleg végezzenek a diákok, amit az oktatási kormányzat helyesnek talál. Ezt próbáltam érzékeltetni a mostani egyéni jelentkezési stratégiák alakulásáról szóló példával. A központi férőhely-szabályozás viszont komoly hatékonyságveszteséghez vezethet - a kevésbé keresett szakmákban a könnyebb bejutás következtében a túlkínálat fennmaradásához, viszont minőségi képzést nyújtó tanszékek, karok, intézmények megszűnéséhez.

Nem jó ezért, ha a felvehető, finanszírozott létszám szakterületek szerinti központi szabályozásával próbálják meg alakítani a felsőoktatási kínálatot. Hiába törekszenek a döntéshozók racionalitásra - a felsőoktatás túl bonyolult rendszer ahhoz, hogy kézi vezérléssel igazgatható legyen. Ha viszont a döntéseket nem a racionalitás vezényli, ha a tények elemi szinten sem számítanak, akkor amellett, hogy tiltakozunk a döntés ellen, csak egyben lehetünk biztosak: azt is meglepetés fogja érni, aki a döntést meghozta.

A szerző közgazdász.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.