Sausic Attila

A király meztelen

Új menekülthullám Németországban

Publicisztika

Németországban ugrásszerűen megnövekedett a politikai menedékkérők száma, és folytatódik a bevándorlásellenes AfD ­választási sikersorozata. Kétséges, hogy eredményre vezet-e az Európai Unió új menedékjogi eljárása.

Távoli gyermekkoromban a tanuló némán, lehetőleg méltósággal tűrte a valamilyen okból elcsattanó tanári pofont. Ma már tilos pofozni, és ezért nehéz kiszámítani, mi történhet, ha mégis. A hónap elején egy berlin-neuköllni gimnázium udvarán egy idősebb tanár rámutatott, hogy az iskolában nem kívánatosak a politikai jelképek, adott esetben a palesztin zászló, amit egy tizennégy éves nebuló terített magára. A vita ütésváltásba torkollott egy másik, társával szolidáris tanulóval, és úgy végződött, hogy az utóbbi hasba rúgta a tanárt. Az iskola a vízipipás kávézóiról és arab üzleteiről nevezetes Sonnenallee-n található. Ugyanezen a sugárúton osztogatott a Samidoun nevű palesztinbarát szervezet édességet a járókelőknek két nappal korábban, a Hamász offenzívájának napján, és itt fejezték ki szolidaritásukat mintegy három és fél ezren a terrorszervezettel az izraeli polgárok lemészárlása alkalmából. Ez volt a legnagyobb Izrael-ellenes, antiszemita jelszavakkal kísért tüntetés az aznapi három közül ugyanebben a kerületben. Órákig tartó összetűzések után a rendőrség estére lett úrrá a helyzeten. Az elmúlt hetekben további – előzetesen ­betiltott – tüntetésekre került sor Neuköllnben.

Nem csak a keletnémetek

Az általánosítás természetesen szigorúan tilos, az előítéletek gerjesztése pedig felelőtlenség. A muszlimok túlnyomó része otthon maradt, legfeljebb csendben ünnepelt. De aligha pusztán az említett látványos jeleneteknek köszönhető, hogy a németek mind nagyobb része fordul az egyetlen olyan párt, az Alternatíva Németországért (AfD) felé, amelyet nem hibáztathat az elmúlt évtizedek migrációs politikájáért. A példánál maradva: a muszlim tanulók által nagy arányban látogatott iskolákban közismert tapasztalat a „zsidó” szitokszóként való használata. A tanerők, különösen a tanárnők pedig okkal tartózkodnak attól, hogy fellépjenek a mindennapos antiszemita megnyilvánulások ellen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.