Sausic Attila

A király meztelen

Új menekülthullám Németországban

Publicisztika

Németországban ugrásszerűen megnövekedett a politikai menedékkérők száma, és folytatódik a bevándorlásellenes AfD ­választási sikersorozata. Kétséges, hogy eredményre vezet-e az Európai Unió új menedékjogi eljárása.

Távoli gyermekkoromban a tanuló némán, lehetőleg méltósággal tűrte a valamilyen okból elcsattanó tanári pofont. Ma már tilos pofozni, és ezért nehéz kiszámítani, mi történhet, ha mégis. A hónap elején egy berlin-neuköllni gimnázium udvarán egy idősebb tanár rámutatott, hogy az iskolában nem kívánatosak a politikai jelképek, adott esetben a palesztin zászló, amit egy tizennégy éves nebuló terített magára. A vita ütésváltásba torkollott egy másik, társával szolidáris tanulóval, és úgy végződött, hogy az utóbbi hasba rúgta a tanárt. Az iskola a vízipipás kávézóiról és arab üzleteiről nevezetes Sonnenallee-n található. Ugyanezen a sugárúton osztogatott a Samidoun nevű palesztinbarát szervezet édességet a járókelőknek két nappal korábban, a Hamász offenzívájának napján, és itt fejezték ki szolidaritásukat mintegy három és fél ezren a terrorszervezettel az izraeli polgárok lemészárlása alkalmából. Ez volt a legnagyobb Izrael-ellenes, antiszemita jelszavakkal kísért tüntetés az aznapi három közül ugyanebben a kerületben. Órákig tartó összetűzések után a rendőrség estére lett úrrá a helyzeten. Az elmúlt hetekben további – előzetesen ­betiltott – tüntetésekre került sor Neuköllnben.

Nem csak a keletnémetek

Az általánosítás természetesen szigorúan tilos, az előítéletek gerjesztése pedig felelőtlenség. A muszlimok túlnyomó része otthon maradt, legfeljebb csendben ünnepelt. De aligha pusztán az említett látványos jeleneteknek köszönhető, hogy a németek mind nagyobb része fordul az egyetlen olyan párt, az Alternatíva Németországért (AfD) felé, amelyet nem hibáztathat az elmúlt évtizedek migrációs politikájáért. A példánál maradva: a muszlim tanulók által nagy arányban látogatott iskolákban közismert tapasztalat a „zsidó” szitokszóként való használata. A tanerők, különösen a tanárnők pedig okkal tartózkodnak attól, hogy fellépjenek a mindennapos antiszemita megnyilvánulások ellen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.