Benedek Kata

Szólás a szabadban

Kiállításmegnyitó beszédem cenzúrázásáról

  • Benedek Kata
  • 2023. október 25.

Publicisztika

Művészettörténész vagyok, többek közt a Trash of Köztér című kritikai mikroblog szerkesztője. A kultúra, köztér, politika, közpénz összefüggéseiben értelmezek köztéri alkotásokat, nagy hangsúlyt fektetve a politikai profitszerzés köztéri és kulturális visszaéléseire. ­Általában a blogon, időnként nemzetközi konferenciákon, máskor hosszabb cikkekben. Most majdnem egy megnyitón is.

A fővárosi fenntartású Budapest Galéria által szervezett, fővárosi finanszírozású 1. Flaszter Köztéri Művészeti Biennálé nyílt pályázaton kiválasztott tíz művész munkáját mutatta be a város közterein szeptember 22. és október 23-a között. A művek – mint például Kelemen Kristóf és Török Tímea Életvitel című munkája, az 1989-es hajléktalansztrájk művészeti parafrázisa a Blaha Lujza téri aluljáróban, vagy Bogyó Virág és Madácsi Flóra performatív városi térvisszafoglalása a gyerekeknek, a Játszóutca?! – az emberek, a kultúra és a köztér kapcsolatán gondolkodtak el, s különböző társadalmilag ­kiemelkedően fontos ügyekre is reflektáltak. A demokratikus, szuverén művészeti reflexiókat bemutató eseménysorozatot az ugyancsak fővárosi fenntartású Deák17 Galériában a TérKözÉrt című kiállítás kísérte, amelyen a biennálé résztvevőinek további munkáiból válogatott Ménesi Luca független kurátor.

Ennek a tárlatnak a szeptember 14-i megnyitására kért meg a Budapest Galéria képviseletében Ménesi Luca, s én örömmel vállaltam el a feladatot. Mivel nem tudtam az eseményen részt venni, a szöveg felolvasására Boronkay Soma dramaturgot kértem fel. Rendhagyóan rövid, lelkesítő beszédet írtam, melyben a képzőművészeti közeg tagjait igyekeztem megszólítani: fittyet hányva a politikai szereplők köztéri és kulturális nyerészkedésére, tuda­tosan közönségorientált kommunikációval építsük a demokratikus kultúrát ott, ahol lehet. A vernisszázson a felkérés és az előzetes program szerint Bősz Anett-tel, Budapest kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettesével osztoztam volna a színpadon.

Az idővonal

Szeptember 7-én a galéria – szokatlan módon – arra kért, hogy küldjem el a megnyitó szövegét. Szeptember 10-én, vasárnap késő délután Garami Gréta, a Deák17 Galéria igazgatóhelyettese először e-mailben figyelmez­tetett, hogy az intézmény, mivel gyermek- és ­ifjúsági galéria, az „alapító okiratában és szabályzata szerint nem folytathat politikai tevékenységet”. Az e-mailt követően telefonon ­Garami Horváth Gideon szintén ön/cenzorált LMBT-témájú művét állította párhuzamba a szövegemmel, és a NER várható politikai retorziójától tartva változtatásokra kért. Horváth munkájához írt falszövegéből feketével kiblokkolta a homoszexualitásra utaló szavakat. A művésztől megtudtam, hogy a performatív öncenzúra hosszas érvelés eredménye volt. A galéria vezetése ugyanis a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva egyáltalán nem akarta kirakni a szöveget, csak egy a szövegre mutató QR-kódot. (Horváthnak nem ez az első esete a cenzúrával. Tavaly nyáron a Veszprém–Balaton 2023: Európa Kulturális Fővárosa egyik eseményén próbálták ellehetetleníteni egyik munkájának kiállítását.) Garami érveit ekkor elfogadtam és felhatalmaztam, hogy jelölje ki az általa nyilván jól ismert szabályzat alapján azokat a szöveghelyeket, amelyeket finomítanom kell. Garami 12-én éjjel küldte el válaszát: a szövegem felét kihúzta, és terjedelmes listát csatolt arról, hogy szerinte miről kellene írnom. Például, hogy magyarázzam el, mire jó a köztéri művészet vagy hogyan válhatnak a nézők alkotóvá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."