A koronavírusos csapattal is lejátszatták a meccsét az NB I-ben

Publicisztika

Így hozza elő a járvány és az abnormális szabályok a sportból a sportszerűtlenséget.

A hír mindössze ennyi: a magyar labdarúgó-bajnokságban vasárnap az MTK idegenben 4-0-ra legyőzte az Újpestet. Ez nagyjából annyira érdekelheti a közvéleményt, amennyire maga a komolyan legkevésbé sem vehető magyar focibajnokság, vagyis az NB I: semennyire. Csakhogy a mérkőzésnek volt egy érdekessége, ami jól mutatja, a nézők előtt játszott hazai focimeccseken ugyanolyan emberkísérlet zajlik, mint mondjuk az oktatásban. (Most ne menjünk bele abba, miért eleve nonszensz szurkolókat beengedni a stadionokba mindenféle létszámkorlát nélkül meg úgy általában; a magyarázat ebben a cikkünkben olvasható.)

Az eset tehát megér egy misét. Az Újpest pénteken közölte, hogy a felnőtt csapat nagy része és a szakmai stáb koronavírusos. Olyan játékosok is, akik másfél hónapja túlestek a fertőzésen, de most újra megfertőződtek. A klub ezért kérte a mérkőzés elhalasztását, amire viszont csak akkor lett volna lehetőség, ha az ellenfél, az MTK beleegyezik. Ekkor, vagyis mindkét csapat egyetértése esetén az MLSZ engedélyezi a halasztást. Hogy ez a koronavírus-járvány alatt miért nem automatikus, azért van, mert a szövetség augusztusban olyan határozatot hozott: egy csapat mindössze egy esetben halaszhatja el a meccsét, akkor is az ellenfele hozzájárulásával. (Nem árt ízlelgetni ezt a remek szabályt. Egyszer lehet csak halasztani a járvány alatt, aminek eddig világszerte 1,2 millió áldozata van.)

Nem azért kérte az Újpest, hogy játsszák máskor a meccset, mert nem volt jobb dolga. Pénteken még úgy nézett ki, 10 felnőtt focistája léphet pályára, vasárnapra ez 7-re csökkent. A keret nagyrészét így ifisták alkották. Ennek a csapatnak rúgott egy négyest a bátor és legfőképpen sportszerű MTK, miután nem ment bele a meccs halasztásába. Magyarázkodó közleményükben odáig jutottak, hogy az ő csapatuk már-már kritikusabb helyzetben volt, mint a koronavírusos Újpest (nem igaz). Viszont most legalább büszkélkedhetnek azzal, hogy lealázták a 17 éves gyerekeket, sőt, egyik hős játékosuk még az újpesti közönségnek is volt bátor mutogatni a tinédzsereknek rúgott gólja után. De ha már erről a meccsről és a nem-halasztás körülményeiről írunk, érdemes megjegyezni, szeptemberben a Paks csapata szerette volna más időpontban játszani a Ferencváros elleni bajnokiját a játékosok koronavírus-fertőzöttsége miatt, de az első számú fideszes kirakatcsapat nem egyezett bele. A fair play-ről és a történtek focit illető részéről talán ennyit.

Egyik eset sem fordulhatott volna elő, ha az MLSZ és persze a kormány komolyan veszi és úgy is kezeli a koronavírus-járványt. Hogyha esetleg egy idióta focimeccs helyett karanténba mentek volna a fertőzéssel érintett csapat játékosai (ahogy egyébként az eljárásrend előírja). Hogyha nem a miniszterelnök durván kártékony és irritáló focihóbortja határozna meg mindent. Hogyha nem ettől és a hatalmi tébolytól függne a járvány elleni védekezés. Játsszák csak le a meccset, hiszen az országnak működnie kell, mit számít, ha a játékosok esetleg összevissza fertőzik egymást! Elvégre ugyanez történik az iskolákban (nem vezették be a digitális oktatást stb.), az egészségügyben (nincs több tesztelési kapacitása a mentőknek, háziorvosokat hívnak be a kórházakba és még sorolhatnánk), az élet szinte minden területén. A cinikus és nem létező, elmaradt intézkedések a hivatalos hazugságok ellenére mindenből az ellenkezőjét, a legrosszabbat hozzák elő. Az oktatásból és az egészségügyből lassan a működésképtelenséget és a káoszt, a sportból a sportszerűtlenséget. Leginkább pedig a járvány kontrollálatlan terjedését.

(Címlapképünkön: A negyedik újpesti gól szerzőjének, Szakály Péternek (b2) gratulálnak csapattársai, Bacsa Patrik (b) és Máté Zsolt (j2), jobbról Nemanja Antonov (j) a labdarúgó Magyar Kupa 6. fordulójában játszott Iváncsa KSE - Újpest FC mérkőzésen az iváncsai sportpályán 2020. október 7-én. Fotó: MTI/Vasvári Tamás)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.