A koronavírusos csapattal is lejátszatták a meccsét az NB I-ben

Publicisztika

Így hozza elő a járvány és az abnormális szabályok a sportból a sportszerűtlenséget.

A hír mindössze ennyi: a magyar labdarúgó-bajnokságban vasárnap az MTK idegenben 4-0-ra legyőzte az Újpestet. Ez nagyjából annyira érdekelheti a közvéleményt, amennyire maga a komolyan legkevésbé sem vehető magyar focibajnokság, vagyis az NB I: semennyire. Csakhogy a mérkőzésnek volt egy érdekessége, ami jól mutatja, a nézők előtt játszott hazai focimeccseken ugyanolyan emberkísérlet zajlik, mint mondjuk az oktatásban. (Most ne menjünk bele abba, miért eleve nonszensz szurkolókat beengedni a stadionokba mindenféle létszámkorlát nélkül meg úgy általában; a magyarázat ebben a cikkünkben olvasható.)

Az eset tehát megér egy misét. Az Újpest pénteken közölte, hogy a felnőtt csapat nagy része és a szakmai stáb koronavírusos. Olyan játékosok is, akik másfél hónapja túlestek a fertőzésen, de most újra megfertőződtek. A klub ezért kérte a mérkőzés elhalasztását, amire viszont csak akkor lett volna lehetőség, ha az ellenfél, az MTK beleegyezik. Ekkor, vagyis mindkét csapat egyetértése esetén az MLSZ engedélyezi a halasztást. Hogy ez a koronavírus-járvány alatt miért nem automatikus, azért van, mert a szövetség augusztusban olyan határozatot hozott: egy csapat mindössze egy esetben halaszhatja el a meccsét, akkor is az ellenfele hozzájárulásával. (Nem árt ízlelgetni ezt a remek szabályt. Egyszer lehet csak halasztani a járvány alatt, aminek eddig világszerte 1,2 millió áldozata van.)

Nem azért kérte az Újpest, hogy játsszák máskor a meccset, mert nem volt jobb dolga. Pénteken még úgy nézett ki, 10 felnőtt focistája léphet pályára, vasárnapra ez 7-re csökkent. A keret nagyrészét így ifisták alkották. Ennek a csapatnak rúgott egy négyest a bátor és legfőképpen sportszerű MTK, miután nem ment bele a meccs halasztásába. Magyarázkodó közleményükben odáig jutottak, hogy az ő csapatuk már-már kritikusabb helyzetben volt, mint a koronavírusos Újpest (nem igaz). Viszont most legalább büszkélkedhetnek azzal, hogy lealázták a 17 éves gyerekeket, sőt, egyik hős játékosuk még az újpesti közönségnek is volt bátor mutogatni a tinédzsereknek rúgott gólja után. De ha már erről a meccsről és a nem-halasztás körülményeiről írunk, érdemes megjegyezni, szeptemberben a Paks csapata szerette volna más időpontban játszani a Ferencváros elleni bajnokiját a játékosok koronavírus-fertőzöttsége miatt, de az első számú fideszes kirakatcsapat nem egyezett bele. A fair play-ről és a történtek focit illető részéről talán ennyit.

Egyik eset sem fordulhatott volna elő, ha az MLSZ és persze a kormány komolyan veszi és úgy is kezeli a koronavírus-járványt. Hogyha esetleg egy idióta focimeccs helyett karanténba mentek volna a fertőzéssel érintett csapat játékosai (ahogy egyébként az eljárásrend előírja). Hogyha nem a miniszterelnök durván kártékony és irritáló focihóbortja határozna meg mindent. Hogyha nem ettől és a hatalmi tébolytól függne a járvány elleni védekezés. Játsszák csak le a meccset, hiszen az országnak működnie kell, mit számít, ha a játékosok esetleg összevissza fertőzik egymást! Elvégre ugyanez történik az iskolákban (nem vezették be a digitális oktatást stb.), az egészségügyben (nincs több tesztelési kapacitása a mentőknek, háziorvosokat hívnak be a kórházakba és még sorolhatnánk), az élet szinte minden területén. A cinikus és nem létező, elmaradt intézkedések a hivatalos hazugságok ellenére mindenből az ellenkezőjét, a legrosszabbat hozzák elő. Az oktatásból és az egészségügyből lassan a működésképtelenséget és a káoszt, a sportból a sportszerűtlenséget. Leginkább pedig a járvány kontrollálatlan terjedését.

(Címlapképünkön: A negyedik újpesti gól szerzőjének, Szakály Péternek (b2) gratulálnak csapattársai, Bacsa Patrik (b) és Máté Zsolt (j2), jobbról Nemanja Antonov (j) a labdarúgó Magyar Kupa 6. fordulójában játszott Iváncsa KSE - Újpest FC mérkőzésen az iváncsai sportpályán 2020. október 7-én. Fotó: MTI/Vasvári Tamás)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.