„Eljött az ideje annak, hogy minden áldozatnak emlékművet állítsunk” – olvasom a kormány mai közleményében.
Ezt az érvet 2004-ben hallottam először a XII. kerület polgármesterétől, Mitnyan Györgytől. Az akkori turulemlékmű-vitát nemcsak a törvénytelen szoborállítás követte, hanem egyáltalán nem elhanyagolható jogi változás is. Az Orbán-kormány elvette a fővárostól a két évtizeden át gyakorolt hatáskörét, hogy a Budapesten felállítandó köztéri szobrokról dönthessen. A mostani szabályozás szerint a kerületek szabadon döntenek az emlékműállításról. Ennek a kérdésnek ma nincs gyakorlati jelentősége, de ha a fővárosban ősszel győzne az ellenzék, aminek van esélye, akkor a hagyományosan a Fidesz uralta budai kerületekben és a Belvárosban tovább folytatódhatna a történelemhamisítás, a jobboldali narratíva köztéri megjelenítése. A baloldali-liberális vezetésű fővárosnak semmilyen eszköz nem maradna a kezében, hogy a szoborállításokat megakadályozza. Kétharmados parlamenti többség kellene ahhoz, hogy ezt a jogi anomáliát a parlament korrigálja. Nem tudok róla, hogy bárhol Európában a nagyvárosokban működő kerületek szabadon dönthetnének emlékművek állításáról.
A megállíthatatlannak tűnő gyalázatos eljárás a turulszobor-állítás körüli, 2008-ban a közgyűlés berekesztéséhez vezető botrányt idézi. Erről 2012-ben a következőket írtam (amúgy ez volt húsz év alatt az egyetlen közgyűlés, amit be kellett rekeszteni a hallgatóságban megjelenő szélsőjobb őrjöngése miatt):
„Mitnyan György azt kérte a fővárostól, amely egyedül jogosult szoborállítást engedélyezni, hogy a kerület világháborús áldozatainak emlékére egy turulszobrot emeljünk. Kétszer lefolytattuk az ezzel kapcsolatos vitát. A Fővárosi Közgyűlés mind a kétszer koherens politikai és erkölcsi érvekre hivatkozva megtagadta a szoborállítást. Ezt követően a kerület polgármestere és a testülete úgy döntött, hogy semmibe veszi a Fővárosi Önkormányzat határozatát, és jogsértő módon mégis felállítják a szobrot.
A demokratikus Budapest történetében először fordult elő, hogy egy polgármester tudatosan engedély nélkül építkezett. Ez felháborító botrány lett volna akkor is, ha egy trafikot épített volna. De itt sokkal többről van szó, egy köztéri szoborról, melynek minden városban szimbolikus jelentősége van. 2007-ben Pokorni Zoltán azt kérte, hogy a Fővárosi Közgyűlés vizsgálja felül korábbi álláspontját, állítsunk egy másik emlékművet a polgári áldozatoknak, és maradjon fenn a turul mint az elesett katonák emlékműve. 2008. április 24-én erről a javaslatról tárgyalt a közgyűlés. Az ülés kezdetétől a teremben demonstrált a felheccelt jobbikos hallgatóság, mely a bekiabálásaival lehetetlenné tette az ülés folytatását. A két évtized több száz ülése közül ez volt az egyetlen, amelyet a hallgatóság bekiabálásai miatt félbe kellett szakítani. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy mit mondtam az ülés berekesztése előtt:
»A turul (…) jelkép lett: az engedély nélküli építkezés, a saját szabályaira fittyet hányó hatóság jelképe. (Zaj a hallgatóság soraiban.) A kerület és annak polgármesterei három éve próbálkoznak az általuk létrehozott jogellenes állapot megőrzésével, tartósításával, válogatott eszközökkel. Bepereltek mindenkit, akit lehetett, megpróbálták kizáratni az eljáró hatóságokat, jogellenesen változtatási tilalmat rendeltek el. Utóbbi már tényleg a jogállamiság, a jogkövető magatartás végletes megcsúfolása. Egy engedély nélküli építmény fennmaradása érdekében változtatási tilalmat rendel el az engedély nélkül építő: ez maga a cinizmus.
Eközben önök álnaivan úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a törvénysértő építésén kívül mi a baj a turullal. De a teremben gyülekező szövetségeseik pontosan tudják, mit jelképez ez a szobor. Mi is pontosan tudjuk, és tudtuk három évvel ezelőtt is, amikor ugyanitt elmondtuk önöknek: a 21. században turulos szobrot állítani értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonák és meggyilkolt magyar zsidó és nem zsidó civilek emlékére nem az áldozatok emlékének ápolását, hanem meggyalázását jelenti.
A turul ma is hivatalos jelképe több honvédségi és más fegyveres szervezetnek, és katonai szimbólumként nem is zavar senkit. A második világháború áldozatainak azonban semmiképpen nem lehet jelképe a turul, hiszen a háború előtt ezt a szimbólumot a szélsőjobboldal emelte zászlajára. Tudja ezt Pokorni úr is, akinek azt a javaslatát, hogy legyen egy másik emlékmű a polgári áldozatoknak, magam is támogatom. De ez nem jelent megoldást az illegálisan megépült turulszobor problémájára.
Az önök – a Fidesz-frakciót szólítottam meg – itt demonstráló többszörös koalíciós partnere pontosan tudja, hogy a húszas és harmincas években a Turul Bajtársi Szövetség tagjai szervezték az első zsidóveréseket a pesti egyetemeken. (Zaj a hallgatóság soraiban. Közbekiáltások: Ne zsidózzon!) A kurucinfón antiszemita jelszavakkal szervezkedő demonstrálók azt is tudják, hogy a Turul Szövetség túl enyhének találta a hírhedt numerus clausus rendelkezéseit, és már tíz évvel Szálasi előtt a numerus nullust, azaz teljes zsidótlanítást követelt. (Zaj a hallgatóság soraiban.) Tudják, hogy a háború kitörésekor a Turul Szövetség tagjai szolgáltattak listákat a hadkiegészítő parancsnokságoknak a zsidó pályatársak nevével és pontos címével, és ezek alapján állították össze 1941–42-ben a keleti frontra induló első munkaszolgálatos menetszázadokat.« (Zaj a hallgatóság soraiban. Közbekiáltások: Hazaáruló! Hazaáruló! Az ülésvezető berekeszti a Fővárosi Közgyűlés ülését.)”
Számomra nyilvánvaló, hogy a Fidesz a turulvita tanulságaiból indult ki, amikor az emlékműállításokkal kapcsolatban elvette a főváros hatásköreit. Amikor a közigazgatás torzulásairól beszélgetünk, alkotmányjogászok sok száz hasonló módosításra hívják fel a figyelmemet.
