A bordásfal füle

  • 1999. április 8.

Publicisztika

Alig egy hónapja léptek életbe a büntetõtörvénykönyv új, a kábítószerekkel foglalkozó passzusai, de már most érezni áldásos hatásukat. Az elmúlt napokban tucatnyi fõvárosi középiskolából legalább ennyi névtelen hang búgta bele a rendõrségi telefonvonalba, hogy alapos a gyanú: az intézményben bizonyos tanulók tiltott szereket - például marihuánát - fogyasztanak. Bizonyára sokat tipródtak magukban ezek a bejelentõk (tanárok? szülõk? pedellusok? a bordásfal?), mielõtt felemelték a kagylót, talán még az is megfordult fejükben, hogy bemutatkoznak és rövid, tömör mondatokban ismertetik motivációikat. Lehet az is, hogy befogott orral, esetleg taknyos zsebkendõt a szájukhoz szorítva, alig kivehetõ mondatokban közölték a hatósággal, hogy igen szemet szúrt nekik mostanában néhány rosszarcú a harmadik bébõl, meg egy festett hajú is a negyedik ából, de többet most nem mondhatnak, értse meg a biztos úr, a reputáció forog kockán, csak szólni akartak, mert nagy a baj, jöjjenek gyorsan.

A bordásfal füle

A rendõrök fürgén kiszálltak, az állampolgári segítséggel azonosították az elkövetõket, és begyûjtöttek néhány tucatnyi gimnazistát meg szakközépiskolást. Eljött az igazság pillanata: kemény törvényekkel és hatékony intézkedésekkel a kábítószerfogyasztás ellen! A kormány álláspontja oly egyszerû, hogy még a házmesterek is megértik: dutyiba minden szemét kábszeressel. Hiszen a drog bimbózó polgári társadalmunkat veszélyezteti. Ezzel még akár választásokat is lehet nyerni.

Meg függõségben szenvedõ fiatalok ezreit végérvényesen szerencsétlenné tenni.

Kormánykörökbõl lassanként már nem is hallani drogprevencióról, segítõ szándékról. A józanság helyére az olcsó, primitív propaganda meg az elrettentés lépett. A szülõk és az iskolák átvették ezt a szemléletet, ami részben érthetõ, hiszen a mostani középkorosztály és az idõsebbek még kisüstitõl meg konyaktól estek kábulatba. Nem õket terheli a felelõsség, ha nem tudják, mi a különbség a könnyû és a kemény, a szintetikus és a természetes drogok között, hogy melyik milyen fajtájú és súlyú függõséget okoz, és miként lehet védekezni a rászokás ellen.

Ellenben a kormány nem tud más alternatívát felmutatni, mint a fiatalok meghurcolását, a büntetõeljárást, a drogfogyasztás rendõri kérdéssé tételét. Lehet, hogy nem is akar mást. Hatályba léptetni korszerûtlen jogszabályokat, elsütni néhány frappánsnak hangzó fordulatot a kábítószerek és az ördög misztikus kapcsolatáról, és szép terveket dédelgetni az ebbõl fialó szavazatokról. Az pedig, ha a besúgás és a névtelen feljelentés ismét gyökeret ver az országban, szintén nem árthat.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.