A bordásfal füle

  • 1999. április 8.

Publicisztika

Alig egy hónapja léptek életbe a büntetõtörvénykönyv új, a kábítószerekkel foglalkozó passzusai, de már most érezni áldásos hatásukat. Az elmúlt napokban tucatnyi fõvárosi középiskolából legalább ennyi névtelen hang búgta bele a rendõrségi telefonvonalba, hogy alapos a gyanú: az intézményben bizonyos tanulók tiltott szereket - például marihuánát - fogyasztanak. Bizonyára sokat tipródtak magukban ezek a bejelentõk (tanárok? szülõk? pedellusok? a bordásfal?), mielõtt felemelték a kagylót, talán még az is megfordult fejükben, hogy bemutatkoznak és rövid, tömör mondatokban ismertetik motivációikat. Lehet az is, hogy befogott orral, esetleg taknyos zsebkendõt a szájukhoz szorítva, alig kivehetõ mondatokban közölték a hatósággal, hogy igen szemet szúrt nekik mostanában néhány rosszarcú a harmadik bébõl, meg egy festett hajú is a negyedik ából, de többet most nem mondhatnak, értse meg a biztos úr, a reputáció forog kockán, csak szólni akartak, mert nagy a baj, jöjjenek gyorsan.

A bordásfal füle

A rendõrök fürgén kiszálltak, az állampolgári segítséggel azonosították az elkövetõket, és begyûjtöttek néhány tucatnyi gimnazistát meg szakközépiskolást. Eljött az igazság pillanata: kemény törvényekkel és hatékony intézkedésekkel a kábítószerfogyasztás ellen! A kormány álláspontja oly egyszerû, hogy még a házmesterek is megértik: dutyiba minden szemét kábszeressel. Hiszen a drog bimbózó polgári társadalmunkat veszélyezteti. Ezzel még akár választásokat is lehet nyerni.

Meg függõségben szenvedõ fiatalok ezreit végérvényesen szerencsétlenné tenni.

Kormánykörökbõl lassanként már nem is hallani drogprevencióról, segítõ szándékról. A józanság helyére az olcsó, primitív propaganda meg az elrettentés lépett. A szülõk és az iskolák átvették ezt a szemléletet, ami részben érthetõ, hiszen a mostani középkorosztály és az idõsebbek még kisüstitõl meg konyaktól estek kábulatba. Nem õket terheli a felelõsség, ha nem tudják, mi a különbség a könnyû és a kemény, a szintetikus és a természetes drogok között, hogy melyik milyen fajtájú és súlyú függõséget okoz, és miként lehet védekezni a rászokás ellen.

Ellenben a kormány nem tud más alternatívát felmutatni, mint a fiatalok meghurcolását, a büntetõeljárást, a drogfogyasztás rendõri kérdéssé tételét. Lehet, hogy nem is akar mást. Hatályba léptetni korszerûtlen jogszabályokat, elsütni néhány frappánsnak hangzó fordulatot a kábítószerek és az ördög misztikus kapcsolatáról, és szép terveket dédelgetni az ebbõl fialó szavazatokról. Az pedig, ha a besúgás és a névtelen feljelentés ismét gyökeret ver az országban, szintén nem árthat.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.