Alig egy hónapja léptek életbe a büntetõtörvénykönyv új, a kábítószerekkel foglalkozó passzusai, de már most érezni áldásos hatásukat. Az elmúlt napokban tucatnyi fõvárosi középiskolából legalább ennyi névtelen hang búgta bele a rendõrségi telefonvonalba, hogy alapos a gyanú: az intézményben bizonyos tanulók tiltott szereket - például marihuánát - fogyasztanak. Bizonyára sokat tipródtak magukban ezek a bejelentõk (tanárok? szülõk? pedellusok? a bordásfal?), mielõtt felemelték a kagylót, talán még az is megfordult fejükben, hogy bemutatkoznak és rövid, tömör mondatokban ismertetik motivációikat. Lehet az is, hogy befogott orral, esetleg taknyos zsebkendõt a szájukhoz szorítva, alig kivehetõ mondatokban közölték a hatósággal, hogy igen szemet szúrt nekik mostanában néhány rosszarcú a harmadik bébõl, meg egy festett hajú is a negyedik ából, de többet most nem mondhatnak, értse meg a biztos úr, a reputáció forog kockán, csak szólni akartak, mert nagy a baj, jöjjenek gyorsan.

A rendõrök fürgén kiszálltak, az állampolgári segítséggel azonosították az elkövetõket, és begyûjtöttek néhány tucatnyi gimnazistát meg szakközépiskolást. Eljött az igazság pillanata: kemény törvényekkel és hatékony intézkedésekkel a kábítószerfogyasztás ellen! A kormány álláspontja oly egyszerû, hogy még a házmesterek is megértik: dutyiba minden szemét kábszeressel. Hiszen a drog bimbózó polgári társadalmunkat veszélyezteti. Ezzel még akár választásokat is lehet nyerni.

Meg függõségben szenvedõ fiatalok ezreit végérvényesen szerencsétlenné tenni.

Kormánykörökbõl lassanként már nem is hallani drogprevencióról, segítõ szándékról. A józanság helyére az olcsó, primitív propaganda meg az elrettentés lépett. A szülõk és az iskolák átvették ezt a szemléletet, ami részben érthetõ, hiszen a mostani középkorosztály és az idõsebbek még kisüstitõl meg konyaktól estek kábulatba. Nem õket terheli a felelõsség, ha nem tudják, mi a különbség a könnyû és a kemény, a szintetikus és a természetes drogok között, hogy melyik milyen fajtájú és súlyú függõséget okoz, és miként lehet védekezni a rászokás ellen.

Ellenben a kormány nem tud más alternatívát felmutatni, mint a fiatalok meghurcolását, a büntetõeljárást, a drogfogyasztás rendõri kérdéssé tételét. Lehet, hogy nem is akar mást. Hatályba léptetni korszerûtlen jogszabályokat, elsütni néhány frappánsnak hangzó fordulatot a kábítószerek és az ördög misztikus kapcsolatáról, és szép terveket dédelgetni az ebbõl fialó szavazatokról. Az pedig, ha a besúgás és a névtelen feljelentés ismét gyökeret ver az országban, szintén nem árthat.