A félelem réme

  • .
  • 2009. szeptember 17.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. szeptember 3.

Félix Péter újságíró cikke személyemre nézve valótlan állításokat tartalmaz, ezért szükségesnek tartom, hogy az abban leírtakra reagáljak.

Lényegében az írásmű egyetlen állítása igaz, nevezetesen az, hogy kizárásomat kértem a Turul-ügyként közismertté vált közigazgatási eljárásból, amely kérelmet a Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal - döntése előtt velem egyeztetve - elutasított. Az újságcikk egyéb állításai és feltételezései minden jogi és ténybeli alapot nélkülöznek.

Az újságíró szerint megfenyegetésem előtt sem tettem egyetlen érdemi lépést az engedély nélkül épült XII. kerületi II. világháborús emlékmű ügyében, bár ez a kijelölésemet követően kötelezettségem lett volna. Ezzel szemben a tények a következők:

A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal 2008. július 14-én kelt határozatával jelölt ki az emlékmű bontásával kapcsolatos eljárásra. Azonban még ezt megelőzően a korábban kijelölt hatóság az ügyfél - Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata - kérelmére új eljárást folytatott le, amelyben a bontási kötelezettséget törölte, és a szoborra fennmaradási engedélyt adott. Az ezzel kapcsolatos eljárás a Fővárosi Bíróság 2009. június 10. napján kelt ítéletével zárult le, amely a keresetet nem utasította el a korábbi ítéletre hivatkozással, hanem azt érdemben vizsgálta. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állítás, hogy a végrehajtási intézkedések elmaradását a "félelem" diktálta: arra egyszerűen nem volt jogi lehetőség.

A Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal augusztus elején nem "utasított" a munka folytatására, hanem a bírósági ítélet megküldésével tájékoztatott arról, hogy az eljárás jogerősen lezárult, így a végrehajtási intézkedések megtételének nincs jogi akadálya. Ugyanígy a kizárást elutasító döntés sem tartalmaz utasítást, miután az eljárás rendjét a jogszabályok világosan előírják.

Azt, hogy a közigazgatási vezetők hivatalos személynek minősülnek, magukat megnevezni nem kívánó jogi szakértők közlése nélkül is tudjuk. Az ezzel járó kényelmetlenségek a "Turul-ügy" esetében természetesen nem arányosan oszlanak meg egy másodfokú eljárás papírmunkáját irodája falai között végző hivatalnok és a kényszerbontás helyszínén közigazgatási normákat és a fennálló jogrendet megjelenítő jegyző között. Ennek ellenére a jelenlegi helyzet jogszerű, de nem szükségképpen konfrontatív megoldásának továbbra is elszánt, és nem mellesleg a feladat elvégzésére kötelezett híve vagyok.

A cikk írójának a jövőben megteendő végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos útmutatását köszönöm.

Dr. Oszvári István jegyző

Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala

Elöljáróban leszögezem, magam is megtapasztaltam Turul-ügyben, milyen az, ha fenyegetik az embert. A kuruc.info kinyomozta a telefonszámaimat, amit közzé is tettek, így ismeretlen telefonálók heteken át éjjel-nappal zaklattak. Nem tudom, Oszvári Istvánt milyen formában "találták meg" a fenyegetők, de valószínűnek tartom, hogy elég kemény megfélemlítésben volt része, ha kérelmezte a IX. kerület kijelölésének visszavonását a felettes hatóságtól. Az elmúlt egy évben legalább hússzor hívtam fel Oszvári István titkárságát, de egyetlenegyszer sem hívott vissza. A IX. kerület egyetlen tisztviselője, beleértve az aljegyzőt és a sajtóreferenst is, soha egyetlen érdemi információt sem volt hajlandó adni a Turul-szobor bontásáról. Magyarán mindmáig teljes a hírzárlat. Annyira, hogy a jegyző úr egyetlen állításomat sem cáfolta, hiszen akkor konkrétumot is kellene mondania. Ami pedig a tényeket illeti: az engedély nélkül épített szobor négy éve áll. Két jogerős bírói ítélet ellenére. Oszvári István a IX. kerület lehetőségeivel kapcsolatban nem a tényeket, hanem a jogi álláspontját írta le. Nem állítom, hogy az valótlan, csak úgy gondolom, nekem lehet ettől eltérő szakmai véleményem. Álláspontom szerint a jegyző úrnak hónapokkal ezelőtt érvényt kellett volna szereznie a Fővárosi Bíróság 2008. március 4-i jogerős ítéletének, függetlenül attól, hogy az I. kerületi önkormányzatnál azt megpróbálták kijátszani. Úgy vélem, egy jogerős bírósági ítélettel megerősített másodfokú közigazgatási határozatot egy I. kerületi jegyző nem annullálhat, nem törölhet. Ez jogi nonszensz, és ijesztő, ha egy másik kerület jegyzője ezt így gondolja. Oszvári István kifejtette, hogy 2009. augusztus elején a második bírósági ítélet áttanulmányozásával megszűnt a "végrehajtási intézkedések jogi akadálya", de egyetlen szóval sem említette, hogy az azóta eltelt közel másfél hónap alatt konkrétan milyen végrehajtási intézkedést foganatosított a IX. kerület. Úgy vélem, a jelen helyzet egyetlen jogszerű megoldása szükségszerűen csak konfrontatív lehet: a szobrot a bírósági ítéleteknek megfelelően le kell bontani. Mivel a jegyző úr levelében sejteni engedi a konfrontáció kerülését, valami azt súgja nekem, hogy a Turul-szobor lebontatását Oszvári István nem kívánja menedzselni. Bár ne lenne igazam.

Félix Péter

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.