A félelem réme

  • .
  • 2009. szeptember 17.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. szeptember 3.

Félix Péter újságíró cikke személyemre nézve valótlan állításokat tartalmaz, ezért szükségesnek tartom, hogy az abban leírtakra reagáljak.

Lényegében az írásmű egyetlen állítása igaz, nevezetesen az, hogy kizárásomat kértem a Turul-ügyként közismertté vált közigazgatási eljárásból, amely kérelmet a Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal - döntése előtt velem egyeztetve - elutasított. Az újságcikk egyéb állításai és feltételezései minden jogi és ténybeli alapot nélkülöznek.

Az újságíró szerint megfenyegetésem előtt sem tettem egyetlen érdemi lépést az engedély nélkül épült XII. kerületi II. világháborús emlékmű ügyében, bár ez a kijelölésemet követően kötelezettségem lett volna. Ezzel szemben a tények a következők:

A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal 2008. július 14-én kelt határozatával jelölt ki az emlékmű bontásával kapcsolatos eljárásra. Azonban még ezt megelőzően a korábban kijelölt hatóság az ügyfél - Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata - kérelmére új eljárást folytatott le, amelyben a bontási kötelezettséget törölte, és a szoborra fennmaradási engedélyt adott. Az ezzel kapcsolatos eljárás a Fővárosi Bíróság 2009. június 10. napján kelt ítéletével zárult le, amely a keresetet nem utasította el a korábbi ítéletre hivatkozással, hanem azt érdemben vizsgálta. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állítás, hogy a végrehajtási intézkedések elmaradását a "félelem" diktálta: arra egyszerűen nem volt jogi lehetőség.

A Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal augusztus elején nem "utasított" a munka folytatására, hanem a bírósági ítélet megküldésével tájékoztatott arról, hogy az eljárás jogerősen lezárult, így a végrehajtási intézkedések megtételének nincs jogi akadálya. Ugyanígy a kizárást elutasító döntés sem tartalmaz utasítást, miután az eljárás rendjét a jogszabályok világosan előírják.

Azt, hogy a közigazgatási vezetők hivatalos személynek minősülnek, magukat megnevezni nem kívánó jogi szakértők közlése nélkül is tudjuk. Az ezzel járó kényelmetlenségek a "Turul-ügy" esetében természetesen nem arányosan oszlanak meg egy másodfokú eljárás papírmunkáját irodája falai között végző hivatalnok és a kényszerbontás helyszínén közigazgatási normákat és a fennálló jogrendet megjelenítő jegyző között. Ennek ellenére a jelenlegi helyzet jogszerű, de nem szükségképpen konfrontatív megoldásának továbbra is elszánt, és nem mellesleg a feladat elvégzésére kötelezett híve vagyok.

A cikk írójának a jövőben megteendő végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos útmutatását köszönöm.

Dr. Oszvári István jegyző

Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala

Elöljáróban leszögezem, magam is megtapasztaltam Turul-ügyben, milyen az, ha fenyegetik az embert. A kuruc.info kinyomozta a telefonszámaimat, amit közzé is tettek, így ismeretlen telefonálók heteken át éjjel-nappal zaklattak. Nem tudom, Oszvári Istvánt milyen formában "találták meg" a fenyegetők, de valószínűnek tartom, hogy elég kemény megfélemlítésben volt része, ha kérelmezte a IX. kerület kijelölésének visszavonását a felettes hatóságtól. Az elmúlt egy évben legalább hússzor hívtam fel Oszvári István titkárságát, de egyetlenegyszer sem hívott vissza. A IX. kerület egyetlen tisztviselője, beleértve az aljegyzőt és a sajtóreferenst is, soha egyetlen érdemi információt sem volt hajlandó adni a Turul-szobor bontásáról. Magyarán mindmáig teljes a hírzárlat. Annyira, hogy a jegyző úr egyetlen állításomat sem cáfolta, hiszen akkor konkrétumot is kellene mondania. Ami pedig a tényeket illeti: az engedély nélkül épített szobor négy éve áll. Két jogerős bírói ítélet ellenére. Oszvári István a IX. kerület lehetőségeivel kapcsolatban nem a tényeket, hanem a jogi álláspontját írta le. Nem állítom, hogy az valótlan, csak úgy gondolom, nekem lehet ettől eltérő szakmai véleményem. Álláspontom szerint a jegyző úrnak hónapokkal ezelőtt érvényt kellett volna szereznie a Fővárosi Bíróság 2008. március 4-i jogerős ítéletének, függetlenül attól, hogy az I. kerületi önkormányzatnál azt megpróbálták kijátszani. Úgy vélem, egy jogerős bírósági ítélettel megerősített másodfokú közigazgatási határozatot egy I. kerületi jegyző nem annullálhat, nem törölhet. Ez jogi nonszensz, és ijesztő, ha egy másik kerület jegyzője ezt így gondolja. Oszvári István kifejtette, hogy 2009. augusztus elején a második bírósági ítélet áttanulmányozásával megszűnt a "végrehajtási intézkedések jogi akadálya", de egyetlen szóval sem említette, hogy az azóta eltelt közel másfél hónap alatt konkrétan milyen végrehajtási intézkedést foganatosított a IX. kerület. Úgy vélem, a jelen helyzet egyetlen jogszerű megoldása szükségszerűen csak konfrontatív lehet: a szobrot a bírósági ítéleteknek megfelelően le kell bontani. Mivel a jegyző úr levelében sejteni engedi a konfrontáció kerülését, valami azt súgja nekem, hogy a Turul-szobor lebontatását Oszvári István nem kívánja menedzselni. Bár ne lenne igazam.

Félix Péter

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.