Antal Dániel

Alul a víz, felül a gálya

Miniszterelnök-jelölti stratégiák és a népszuverenitás helyreállítása

  • Antal Dániel
  • 2021. szeptember 29.

Publicisztika

Az előválasztási kampány újranyitotta a magyar politikai nyilvánosságot, és lőn: öt párt valódi alternatívákat tárt a demokratikus tábor szavazói elé. A sok nehézség árán létrehozott ellenzéki előválasztás első miniszterelnök-jelölti vitáján öt különböző karakterű politikus tűnt fel a színen, a másodikon pedig ugyanők már komoly vitába bocsátkoztak, és két igencsak különböző jövőképet vetítettek elénk.

A választók nagy része elől gondosan eltakart, a közösségi médiában és a korlátozott szabad nyilvánosságban zajló adok-kapok pedig az elmúlt tizenegy év első érdemi politikai vitája lett arról, hogy mi következik a NER után. Hogyan lehet a Fidesz forgatókönyve szerint megrendezett, nem szabad és nem tisztességes választás után helyreállítani a demokráciát?

Dobrev Klára azt ígéri, hogy kétharmados parlamenti többség nélkül is lebontja a NER közjogi rendszerét, hatályon kívül helyezi az Alaptörvényt, és elbocsátja a kétharmados szabállyal bebetonozott tisztségviselőket. Karácsony Gergely ezzel szemben azt állítja, hogy „nem lehet legitim módon módosítani az Alaptörvényen egyszerű többséggel”.

Az előválasztások alatt nem elvárható, hogy a jelöltek pontos rendszerváltó programmal rendelkezzenek, vagy ha van nekik ilyen, felfedjék – a hatalom minden eszközzel megpróbálná ezek megvalósítását ellehetetleníteni. Az ő feladatuk most az, hogy a zöld, liberális, szocialista, nacionalista irányultságú, demokratikus szavazókat közös, demokratikus frontban egyesítsék, amelynek a vezetését és hangsúlyait ezek a választópolgárok az előválasztáson legitimálják.

Mégis, a demokratikus nyilvánosság szűk tereiben muszáj arról is beszélni, hogy miként zajlott a rendszerváltás 1945-ben Németországban, Japánban vagy Magyarországon. Arról, hogy hogyan szűnt meg a kommunizmus Kelet-Európában és az apartheid Dél-Afrikában 1990-ben, és hogy miért lett rövid életű az 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben megteremtett magyar demokrácia.

Fél év múlva az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölt vezetésével a demokratikus pártoknak az összes választó többségét kell egy olyan program mögé állítaniuk, amely hazánk ökológiai korlátainak tiszteletben tartása mellett képes tartós demokráciát és jólétet hozni. Amely minden polgár előtt újranyitja a valódi vita lehetőségét, s olyan demokratikus nyilvánosságot alapoz meg, amelyben végre szó eshet arról, hogy miként fog ez az elnéptelenedő és elsivatagosodó ország nyugdíjat fizetni vagy ivóvizet biztosítani a polgárainak a 21. században – ahelyett, hogy a kleptokrácia kiszolgálóinak beteges fantáziálását hallgatnánk óvodás kisfiúk fütyijének levágásáról és az iskoláskor előtti nemváltó műtétekről.

Magyarország 500 éven át hőn vágyott független államiságát azzal a trianoni békeszerződéssel nyerte vissza, amelyet a NER nemzeti gyásznapnak nyilvánított. Az azóta eltelt 101 év alatt 15–20 évente történtek rendszerváltások, vagyontranszferek, nyugdíjelkobzások, sortüzek és akasztások. Az elmúlt 32 évben átéltünk egy demokratikus és egy antidemokratikus rendszerváltást is, s így minden tapasztalatunk megvan arra, hogy ne csak azt gondoljuk végig, ki mit rontott el 1989-ben és 2010-ben, de azt is, hogy most hogyan ne rontsuk el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.