Alul a víz, felül a gálya

Miniszterelnök-jelölti stratégiák és a népszuverenitás helyreállítása

Az előválasztási kampány újranyitotta a magyar politikai nyilvánosságot, és lőn: öt párt valódi alternatívákat tárt a demokratikus tábor szavazói elé. A sok nehézség árán létrehozott ellenzéki előválasztás első miniszterelnök-jelölti vitáján öt különböző karakterű politikus tűnt fel a színen, a másodikon pedig ugyanők már komoly vitába bocsátkoztak, és két igencsak különböző jövőképet vetítettek elénk.

A választók nagy része elől gondosan eltakart, a közösségi médiában és a korlátozott szabad nyilvánosságban zajló adok-kapok pedig az elmúlt tizenegy év első érdemi politikai vitája lett arról, hogy mi következik a NER után. Hogyan lehet a Fidesz forgatókönyve szerint megrendezett, nem szabad és nem tisztességes választás után helyreállítani a demokráciát?

Dobrev Klára azt ígéri, hogy kétharmados parlamenti többség nélkül is lebontja a NER közjogi rendszerét, hatályon kívül helyezi az Alaptörvényt, és elbocsátja a kétharmados szabállyal bebetonozott tisztségviselőket. Karácsony Gergely ezzel szemben azt állítja, hogy „nem lehet legitim módon módosítani az Alaptörvényen egyszerű többséggel”.

Az előválasztások alatt nem elvárható, hogy a jelöltek pontos rendszerváltó programmal rendelkezzenek, vagy ha van nekik ilyen, felfedjék – a hatalom minden eszközzel megpróbálná ezek megvalósítását ellehetetleníteni. Az ő feladatuk most az, hogy a zöld, liberális, szocialista, nacionalista irányultságú, demokratikus szavazókat közös, demokratikus frontban egyesítsék, amelynek a vezetését és hangsúlyait ezek a választópolgárok az előválasztáson legitimálják.

Mégis, a demokratikus nyilvánosság szűk tereiben muszáj arról is beszélni, hogy miként zajlott a rendszerváltás 1945-ben Németországban, Japánban vagy Magyarországon. Arról, hogy hogyan szűnt meg a kommunizmus Kelet-Európában és az apartheid Dél-Afrikában 1990-ben, és hogy miért lett rövid életű az 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben megteremtett magyar demokrácia.

Fél év múlva az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölt vezetésével a demokratikus pártoknak az összes választó többségét kell egy olyan program mögé állítaniuk, amely hazánk ökológiai korlátainak tiszteletben tartása mellett képes tartós demokráciát és jólétet hozni. Amely minden polgár előtt újranyitja a valódi vita lehetőségét, s olyan demokratikus nyilvánosságot alapoz meg, amelyben végre szó eshet arról, hogy miként fog ez az elnéptelenedő és elsivatagosodó ország nyugdíjat fizetni vagy ivóvizet biztosítani a polgárainak a 21. században – ahelyett, hogy a kleptokrácia kiszolgálóinak beteges fantáziálását hallgatnánk óvodás kisfiúk fütyijének levágásáról és az iskoláskor előtti nemváltó műtétekről.

Magyarország 500 éven át hőn vágyott független államiságát azzal a trianoni békeszerződéssel nyerte vissza, amelyet a NER nemzeti gyásznapnak nyilvánított. Az azóta eltelt 101 év alatt 15–20 évente történtek rendszerváltások, vagyontranszferek, nyugdíjelkobzások, sortüzek és akasztások. Az elmúlt 32 évben átéltünk egy demokratikus és egy antidemokratikus rendszerváltást is, s így minden tapasztalatunk megvan arra, hogy ne csak azt gondoljuk végig, ki mit rontott el 1989-ben és 2010-ben, de azt is, hogy most hogyan ne rontsuk el.