Amikor a nyúl viszi a puskát

Publicisztika

Szombatra már dübörög az ünnepi könyvhét, a Vörösmarty téren kincseiket mutogatják egymásnak az olvasók, egymás sarkára hágnak az írók, mind azt lesi, hova dedikálhatna egy egészségeset.
Hajrá, a könyvhét azé, aki műveli (az írást, olvasást).

Délután háromkor Gyurcsány Ferenc dedikálja Debreczeni József róla írott könyvét (a szerzővel).

Szerintünk nem kéne.

Nem is csak azért, mert így épp az ellenkezőjét éri el, mint amit vélhetően óhajt; nem hitelesíti a művet, hanem ellenkezőleg: neki tetszőnek nyilvánítja azt. A miniszterelnöknek pedig ne tessék már a róla szóló könyv (vagy, ha mégis, legalább hallgasson róla), mert e tetszés finoman szólva is kétségessé teszi az iromány objektivitását - ám ez legyen Debreczeni baja. Ami elmegy a spirituális réven, bőven bejön a materiális vámon (ekkora képzavar a magyar irodalom mai állása szerint tőlünk is elvárt nyilván): ha a miniszterelnök dedikálja, nyilván jól fogy majd a dolgozat. Készségesen belátjuk persze, hogy a könyv kiadója megpróbált (biztosan mézes szavakkal, naná) nyomást gyakorolni, végre is kell-e jobb baldóver egy kormányfőnél? De a/egy miniszterelnök mégsem mondhatja azt, hogy "hát tudok én nemet mondani, mikor olyan helyesen kértek?". Azt mondhatná inkább, hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal. De mint említettük, ez huszadrangú kérdés, féltse Debreczeni hitelét, aki abban illetékes.

Minket az jobban izgat, hogy mi keresnivalója van az elefántnak a porcelánszaküzletben, a csizmának az asztalon?

Még ha a miniszterelnök szíves segedelmével is, de azt a könyvet Debreczeni írta, írja hát alá felőlünk az összeset. És akkor Gyurcsány ne dedikáljon bele, mert az olyan fokú szereptévesztés, mely kétségbe vonja az érintett józan ítélőképességét - ami egy kormányfőnél azért mégiscsak a szakmai minimum lenne. Nem kell írónak látszani - körülbelül senkinek, de Magyarország miniszterelnökének semmiképpen. Mert ha valaki írónak kíván látszani, noha nem az, az egyfelől álmodozó, másfelől bizonyára rosszul érzi magát a bőrében, amiért más szeretne lenni, mint ami. Az előbbivel még csak-csak meglennénk valahogy, de az utóbbi kevés jóval kecsegtet, mire megyünk egy kényszervállalkozó miniszterelnökkel? A léthez feltétlenül szükséges endorfint kéretik nem dedikálások vendégművészeként felhalmozni.

Arról már nem is szólva, hogy miniszterelnökként utoljára éppenséggel Orbán Viktor írt alá könyvhéten (mentségére szolgáljon, hogy ő legalább saját művét dedikálta össze, amint tette azt Gyurcsány is az övével az Alexandra könyvesházban - akkor nem is szóltunk, mert az így vagy úgy a sajátja volt, ez meg nem az, dixit).

Mindezeket figyelembe véve, úgy véljük, nem nagy kérés egy második ciklusát kezdő kormányfőtől, hogy ugyan döntse már el, kicsoda is ő! Fej vagy író?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.