Amikor a nyúl viszi a puskát

Publicisztika

Szombatra már dübörög az ünnepi könyvhét, a Vörösmarty téren kincseiket mutogatják egymásnak az olvasók, egymás sarkára hágnak az írók, mind azt lesi, hova dedikálhatna egy egészségeset.
Hajrá, a könyvhét azé, aki műveli (az írást, olvasást).

Délután háromkor Gyurcsány Ferenc dedikálja Debreczeni József róla írott könyvét (a szerzővel).

Szerintünk nem kéne.

Nem is csak azért, mert így épp az ellenkezőjét éri el, mint amit vélhetően óhajt; nem hitelesíti a művet, hanem ellenkezőleg: neki tetszőnek nyilvánítja azt. A miniszterelnöknek pedig ne tessék már a róla szóló könyv (vagy, ha mégis, legalább hallgasson róla), mert e tetszés finoman szólva is kétségessé teszi az iromány objektivitását - ám ez legyen Debreczeni baja. Ami elmegy a spirituális réven, bőven bejön a materiális vámon (ekkora képzavar a magyar irodalom mai állása szerint tőlünk is elvárt nyilván): ha a miniszterelnök dedikálja, nyilván jól fogy majd a dolgozat. Készségesen belátjuk persze, hogy a könyv kiadója megpróbált (biztosan mézes szavakkal, naná) nyomást gyakorolni, végre is kell-e jobb baldóver egy kormányfőnél? De a/egy miniszterelnök mégsem mondhatja azt, hogy "hát tudok én nemet mondani, mikor olyan helyesen kértek?". Azt mondhatná inkább, hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal. De mint említettük, ez huszadrangú kérdés, féltse Debreczeni hitelét, aki abban illetékes.

Minket az jobban izgat, hogy mi keresnivalója van az elefántnak a porcelánszaküzletben, a csizmának az asztalon?

Még ha a miniszterelnök szíves segedelmével is, de azt a könyvet Debreczeni írta, írja hát alá felőlünk az összeset. És akkor Gyurcsány ne dedikáljon bele, mert az olyan fokú szereptévesztés, mely kétségbe vonja az érintett józan ítélőképességét - ami egy kormányfőnél azért mégiscsak a szakmai minimum lenne. Nem kell írónak látszani - körülbelül senkinek, de Magyarország miniszterelnökének semmiképpen. Mert ha valaki írónak kíván látszani, noha nem az, az egyfelől álmodozó, másfelől bizonyára rosszul érzi magát a bőrében, amiért más szeretne lenni, mint ami. Az előbbivel még csak-csak meglennénk valahogy, de az utóbbi kevés jóval kecsegtet, mire megyünk egy kényszervállalkozó miniszterelnökkel? A léthez feltétlenül szükséges endorfint kéretik nem dedikálások vendégművészeként felhalmozni.

Arról már nem is szólva, hogy miniszterelnökként utoljára éppenséggel Orbán Viktor írt alá könyvhéten (mentségére szolgáljon, hogy ő legalább saját művét dedikálta össze, amint tette azt Gyurcsány is az övével az Alexandra könyvesházban - akkor nem is szóltunk, mert az így vagy úgy a sajátja volt, ez meg nem az, dixit).

Mindezeket figyelembe véve, úgy véljük, nem nagy kérés egy második ciklusát kezdő kormányfőtől, hogy ugyan döntse már el, kicsoda is ő! Fej vagy író?

Neked ajánljuk