Amikor a nyúl viszi a puskát

Publicisztika

Szombatra már dübörög az ünnepi könyvhét, a Vörösmarty téren kincseiket mutogatják egymásnak az olvasók, egymás sarkára hágnak az írók, mind azt lesi, hova dedikálhatna egy egészségeset.
Hajrá, a könyvhét azé, aki műveli (az írást, olvasást).

Délután háromkor Gyurcsány Ferenc dedikálja Debreczeni József róla írott könyvét (a szerzővel).

Szerintünk nem kéne.

Nem is csak azért, mert így épp az ellenkezőjét éri el, mint amit vélhetően óhajt; nem hitelesíti a művet, hanem ellenkezőleg: neki tetszőnek nyilvánítja azt. A miniszterelnöknek pedig ne tessék már a róla szóló könyv (vagy, ha mégis, legalább hallgasson róla), mert e tetszés finoman szólva is kétségessé teszi az iromány objektivitását - ám ez legyen Debreczeni baja. Ami elmegy a spirituális réven, bőven bejön a materiális vámon (ekkora képzavar a magyar irodalom mai állása szerint tőlünk is elvárt nyilván): ha a miniszterelnök dedikálja, nyilván jól fogy majd a dolgozat. Készségesen belátjuk persze, hogy a könyv kiadója megpróbált (biztosan mézes szavakkal, naná) nyomást gyakorolni, végre is kell-e jobb baldóver egy kormányfőnél? De a/egy miniszterelnök mégsem mondhatja azt, hogy "hát tudok én nemet mondani, mikor olyan helyesen kértek?". Azt mondhatná inkább, hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal. De mint említettük, ez huszadrangú kérdés, féltse Debreczeni hitelét, aki abban illetékes.

Minket az jobban izgat, hogy mi keresnivalója van az elefántnak a porcelánszaküzletben, a csizmának az asztalon?

Még ha a miniszterelnök szíves segedelmével is, de azt a könyvet Debreczeni írta, írja hát alá felőlünk az összeset. És akkor Gyurcsány ne dedikáljon bele, mert az olyan fokú szereptévesztés, mely kétségbe vonja az érintett józan ítélőképességét - ami egy kormányfőnél azért mégiscsak a szakmai minimum lenne. Nem kell írónak látszani - körülbelül senkinek, de Magyarország miniszterelnökének semmiképpen. Mert ha valaki írónak kíván látszani, noha nem az, az egyfelől álmodozó, másfelől bizonyára rosszul érzi magát a bőrében, amiért más szeretne lenni, mint ami. Az előbbivel még csak-csak meglennénk valahogy, de az utóbbi kevés jóval kecsegtet, mire megyünk egy kényszervállalkozó miniszterelnökkel? A léthez feltétlenül szükséges endorfint kéretik nem dedikálások vendégművészeként felhalmozni.

Arról már nem is szólva, hogy miniszterelnökként utoljára éppenséggel Orbán Viktor írt alá könyvhéten (mentségére szolgáljon, hogy ő legalább saját művét dedikálta össze, amint tette azt Gyurcsány is az övével az Alexandra könyvesházban - akkor nem is szóltunk, mert az így vagy úgy a sajátja volt, ez meg nem az, dixit).

Mindezeket figyelembe véve, úgy véljük, nem nagy kérés egy második ciklusát kezdő kormányfőtől, hogy ugyan döntse már el, kicsoda is ő! Fej vagy író?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.