A hongkongi egyetemisták minden év június 4-én szertartásszerűen lemossák a hongkongi egyetem kampuszán a szobrot, amelyen a felirat azt hirdeti: „The old cannot kill the young forever”, vagyis hogy "az idősek nem ölhetik meg örökre a fiatalokat". Jens Galschiøt dán szobrász Pillar of Shame sorozatának egyik darabja ez a 8 méter magas, szenvedő, megtört, kicsavarodott testeket ábrázoló mű. Először 1997. június 4-én állították ki Hongkongban, a Victoria Parkban, a Tienanmen téri mészárlás évfordulóján – az áldozatok tiszteletére, a jövő demokráciájának reményében. Hongkong nem egészen egy hónappal később újra Kína része lett.
A kínai-brit visszacsatolási megállapodás értelmében és az „egy ország, két rendszer” elve szerint Peking 50 évre garantálta Hongkongnak, hogy Kína részeként ugyan, de fenntarthatja saját demokratikus berendezkedését és a kapitalista piacgazdaságot, a szabad sajtót, a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a független bíróságokat és a többi demokratikus vívmányt. A nemzetközi egyezmény szerint Kína nem szólhat bele ez idő alatt Hongkong belügyeibe, nem hozhat létre kínai vezetés alatt álló közigazgatási hivatalt a területén, és nem vonulhatnak be a katonái sem – kizárólag vészhelyzet esetén. Hongkong 2047-ben lesz Kína teljes értékű része, addig független, önálló entitás, saját pénznemmel, saját független parlamenttel és közigazgatással, saját focicsapattal. A világtérképen sem Kína tartományaként tüntetik fel; és Hongkong belpolitikája sem Kína fennhatósága alá tartozik, bármit is állít erről a kínai propaganda.
Ebben az ex lex, de nagyjából demokratikus helyzetben nőtt fel sok helyi lakos – már nem az angol gyarmat polgáraként, még nem kommunista elvtársaként a kínai államkapitalizmusban. Ebben a nyitott, polgári társadalomban minden évben megemlékeztek a Tienanmen téri diákmegmozdulások leveréséről, ahogy Tajvanon is. Kínában soha.
Kínában a cenzúrázott internetes kereső (ott nincs Google) nem dob ki semmit a kormány által letiltott dolgokra, emberekre, gondolatokra, szóösszetételekre.
A Tienanmen-mészárlás, a Tienanmen tér áldozatai, bármi, ami az 1989-es eseményekre utalna, kitöröltetett a jelenből és a múltból.
A kínai történelemnek ma nem része a hat hétig tartó, diákok által kezdeményezett nagy összefogás, amelyet a Kínai Kommunista Párt (KKP) parancsára a hadsereg vérbe fojtott. A kínai lakosok nagy része nem is tud arról, hogy kormányuk több ezer fiatalt lemészárolt, hiszen már 1989-ben is hírzárlat volt minden tiltakozó eseményről. Azok is némaságra vannak kárhoztatva, akik tudnak ezekről, és emlékeznek rájuk, vagy az áldozatokat siratják, hiszen ellehetetlenítették az online megjelenítés minden formáját. A bátrak évekig május 35-dikeként hivatkoztak rá a weben, de ma már ez is error feliratot ad ki.
Tavaly 30 éve először nem engedélyezte a hongkongi kormány a nyilvános megemlékezést, a Victoria Parkot lezárták és 3000 rendőrt helyeztek készenlétbe.
Az emberek ennek dacára este nyolcra megtöltötték a teret. A kordonokat ledöntötték és megtartották a megemlékezést: volt vetítés, szónoklatok, éneklés, gyertyagyújtás. A résztvevők ellenállást hirdető zászlókat lobogtattak, s persze tartották egymástól a másfél méteres távolságot – még a rendőrök sem avatkoztak közbe. Aztán a hónap végén érvénybe lépett a Peking által alkotott nemzetbiztonsági törvény, amely értelmében a megemlékezésen skandált jelszavak, az ellenállás zászlói, s maga az engedély nélküli gyülekezés is súlyosan törvénybe ütközik.
Kína egyértelműen megszegte a visszacsatolási egyezményt, amikor Nemzetbiztonsági Hivatalt épített a Causeway Bay utcába, a Victoria parktól párszáz méterre. Peking ígérete ellenére, miszerint visszamenőleg nem lesz érvényes az új törvény, néhány nappal ezelőtt több, a tüntetésen résztvevő prominens ellenzéki személy kapott sok hónapos börtönbüntetést, mivel a kínai hatóságok a nemzetbiztonságra hivatkozva illegálisnak minősítettek számos tavalyi megmozdulást.
A helyi lakosság nagy része a diktatórikus, kommunista Kínából menekült át Hongkongba, így a pekingi rezsimmel szembeni ellenállásnak történelmi múltja van. A hongkongiak megpróbálták megtörni a hírzárlatot, és a telefonkönyvekben szereplő kínai faxszámokra tömegesen küldtek tájékoztatót arról, hogy mi történt június 4-én Pekingben.
A 2019-es hongkongi tüntetéssorozat a több hetes Tienanmen téri diáktüntetésekre emlékeztet: ezt is, azt is diákok kezdeményezték, és a lakosság melléjük állt, a védelmükre kelt. A pekingi diákok a téren Lady Liberty szobrot állítottak fel, szemben Mao Ce-tung fényképével – a hongkongiak modern, esernyős-gázmaszkos Lady Libertyt vittek fel a híres Oroszlán Sziklára. Az anyák 1989-ben sírva könyörögtek a felszabadító hadsereg katonáinak és főztek a téren a fiatalokra – Hongkongban a „Save the Children” önkéntes csoport sárga mellényesei álltak a rendőrség és a tüntetők közé. 1989-ben elképzelhetetlennek tűnt, hogy a hadsereg a saját népe fiataljaira nyisson tüzet és tankokkal tapossa el őket. 2019-ben éppilyen elképzelhetetlennek tűnt, hogy az oly magas presztízsű hongkongi rendőrség véresre verjen fiatalokat, több száz könnygázgránátot lőjön közéjük, és tucatjával erőszakolja meg őket a fogdákban, nemre való tekintet nélkül.
Ahogy akkor, a kínai kormány most is hazaárulónak, szeparatistának bélyegzi a fegyvertelen diákokat.
Mivel Hongkongnak soha nem volt saját hadserege, ott a rendőrség lépett fel kegyetlenül a fiatalok ellen; s bár vérfürdő nem volt, számtalan fiatal veszítette életét ez idő alatt. Ahogy Pekingben a tüntetés leverése után azonnal tisztogatásba kezdett a KKP letartóztatások és kivégzések sorozatával – ez volt az első alkalom, hogy a hatóságok a frissen felszerelt térfigyelő kamerákat átfordították éjjel a tüntetők folyamatos megfigyelésére, a résztvevők beazonosítása céljából –, úgy most Hongkongban is folyamatosak a tömeges letartóztatások. A kínai kormány nem az általuk maréknyi terroristának titulált lázadótól tart, akikre rávetítik a szeparatista narratívát, hanem a mögéjük beállt, gyakorlatilag teljes lakosságtól, akik szintén részt vettek az ország lebénításában, ha nem is a frontvonalon.
Idén szintén nem kapta meg a hongkongi lakosság a megemlékezésre a gyülekezési jogot, ráadásul felhívták a figyelmüket, hogy az illegális gyülekezés öt év szabadságvesztéssel jár. A rendszeres esemény szervezője, Lee Cheuk-yan már húsz hónapos börtönbüntetését tölti a tavalyi rendezvény szervezéséért és részvételért, ahogy huszonnégy másik közismert ellenzéki résztvevőre is kiszabták a hosszabb-rövidebb, esetleg le nem töltendő büntetést a tavaly június 4-én vállalt részvételük miatt.
A hatóságok kampányba kezdtek a „hivatalos múlt” átírásával, a múzeumok anyagai felülvizsgálat alatt állnak – a hongkongi Tienanmen téri eseményeket bemutató „Június 4. Múzeuma” zárva –, az iskolai történelemkönyvek átírják, és megkezdődött a könyvtárak megtisztítása a romboló irodalomtól.
A hongkongi ellenállás ugyan csendes, de nem halt el. Minden fórumon buzdítják a lakosságot, hogy ezen a héten viseljenek feketét, és ha nem is gyülekezhetnek, gyújtsanak gyertyát. Mivel ezt nem tehetik egy helyen, a város minden sarkán legyen égő gyertya, ami egyszerre jelképezi a hősies pekingi fiatalok és a mostani hongkongiak vágyait.
Idén először nem lesz kínai nyelvterületen tömeges nyilvános megemlékezés a legújabb kínai történelem legbrutálisabb eseményéről,
miután Tajvanon a pandémia új hulláma miatt gyülekezési korlátozás van, Hongkongban pedig nem adtak rá engedélyt. Kína kényszeramnéziában tartja a lakosságot.
Ahol az ellenzékiség szeparatizmus, ahol a másképpen gondolkodás önmagában bűncselekmény, ahol a békés tüntetés terrorcselekmény, ahol a valós történelemi változás igénye provokáció, ahol a tényalapú hírek közlése hazaárulás, ahol a gondolatod szabályozhatósága alapján vagy hasznos vagy haszontalan állampolgár, ott ma gyertyát gyújtanak.
(Címlapképünkön: Orbán Viktor 2017-ben a Tienanmen téren megkoszorúzza a kommunista emlékművet. Fotó: MTI)
Kedves Olvasónk!
Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
