Az Emmi ellenőrzésből elégtelent, kérdéselhárításból jelest érdemel

Publicisztika

Az Emmi sajtóosztályán tucatnyi embernek az volna a feladata, hogy válaszoljanak a sajtó kérdéseire, de amint egy kínos ügyről van szó, magyarázkodni sem próbálnak. 

Szívem szerint azt írtam volna: „Amikor 12 nappal ezelőtt írtam Önöknek és kérdéseket tettem fel, akkor én azt komolyan gondoltam.” Végül ennél tapintatosabban ezt a két mondatot küldtem el: „Tizenkét nappal ezelőtt, június 16-án küldtem Önöknek a most bemásolt levelet. Várom válaszukat!” Azóta újabb napok teltek el anélkül, hogy válasz született volna, vagy hogy egyáltalán reagáltak volna a hozzájuk érkezett levélre, benne a felvetésekkel. Esetleg türelmet kértek volna, míg megszületik a válasz.

Az egyik legnagyobb tárca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) sajtóosztályának írtam, ahol

tucatnyi embernek az volna a feladata, hogy a médiumokkal tartsák a kapcsolatot, válaszoljanak a hozzájuk befutott kérdésekre,

az érdeklődőknek érdemi információval szolgáljanak. Már normális esetben.

Történt ugyanis, hogy a Gyulai Járásbíróság május 27-i elsőfokú ítéletében mind a nyolc vádlottat bűnösnek mondta ki abban a büntetőperben, amelyet jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás és hamis okirat folytatólagos felhasználása miatt folytattak a méhkeréki fideszes polgármester és hét társa ellen.

Az ügynek az Emmi is érintettje, ugyanis „A Bűnmegelőzés a Méhkeréki Kéttannyelvű Általános Iskolában” című pályázata az Európai Unió támogatta Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében az Európai Szociális Alap (ESZA) és Magyarország költségvetésének társfinanszírozásával valósult meg. Bár pontosabb, ha az ítélet alapján azt írjuk, hogy meg nem valósult projektről van szó.

A pályázatot még 2012-ben nyerte el a méhkeréki önkormányzat, a színlelt megvalósítás pedig 2013 és 2015 között zajlott. Majd a pályázati feltételek értelmében fizetett újsághirdetésben közölték 2015 februárjában, hogy a projektet sikeresen megvalósították. Utóbb ez bizonyult annak a bizonyos banánhéjnak, ugyanis az érintett méhkeréki iskola tanárai semmit nem tudtak a „megvalósult” programról. Ők tették az ügyben az első jelzéseket   

A pályázati protokollnak megfelelően, annak lejártakor, az Emmi munkatársai előbb helyszíni, majd a minisztériumhoz érkezett jelzések alapján rendkívüli ellenőrzést tartottak, amelyek mindkét esetben mindent rendben találtak. Az Emmi ellenőrzési szakembereit a bíróság tanúként hallgatta meg. Ott kérdésekre válaszolva elmondták, a gyakorlati megvalósításról semmit nem tudnak, de „papíron minden rendben volt”. A papír, mint tudjuk, sok mindent elbír.

A nemrég a Gyulai Járásbíróságon született ítélet viszont szöges és feloldhatatlan ellentétben áll az Emmi-ellenőrzések megállapításaival. 

Ezért fordultam az Emmi sajtóosztályához. Azt kérdeztem, hogyan juthatott gyökeresen más következtetésre ugyanabban az ügyben az Emmi pályázati ellenőrző csapata és a Gyulai Járásbíróság? És vajon melyik megállapítás az igaz? Azt is firtattam, hogy az Emmi részéről lesz-e ennek bármilyen közvetlen következménye? Végül azt tudakoltam: tervezik-e az ellenőrzési mechanizmus/protokoll javítását? Ugyanis a konkrét méhkeréki példa arra enged következtetni, hogy erre szükség van.

Az elmúlt több mint két hét az Emmi-sajtónak nem volt elegendő a válaszadásra. Pedig a jókora ellentmondásból következne néhány kérdés, felvetés és következtetés – talán szükséges intézkedés is. Mindenesetre rémisztő belegondolni, ha egy 31 milliós pályázatnál a lefolytatott ellenőrzések után is ennyi az ellentmondás, akkor mi lehet a sokkal nagyobb összegű projektek esetén? Hogyan és milyen hatékonysággal folyik mostanság a pályázati ellenőrzés Magyarországon? A Gyulai Járásbíróságon lefolytatott valóságbizonyítás során az derült ki, hogy az Emmi ellenőreinek eljárása nem volt több üres formalitásnál – mindent elhittek azoknak, akik elszámolás gyanánt valamit is a papírra vetettek.

Az Emmi ellenőrzésből elégtelent, kérdéselhárításból jelest érdemel.

A kérdések pedig maradnak.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.