Amióta az emberiség erre fogékony része megértette, hogy az internetes „keresgélés” nem intim, magánjellegű tevékenység, azóta ugrásszerűen megnőtt a technológiakritikai szólamok száma mind a digitális, mind az offline nyilvánosságban. A félelem és a kétségbeesés érthető.
A hazai építészetben immár nagyobb visszhangot váltanak ki a bontások, mint az építkezések. A „megsemmisítési mániának” nem tudjuk a pontos okait. Hirtelen szükség lesz a telkekre? Vagy az illetékesek meg akarnak szabadulni valamitől, ami állandó jelenlétével a múltra emlékeztet?
Két blokk van kialakulóban. Az egyik oldalon az európai, észak-amerikai és ázsiai demokráciák, a másikon Kína, Irán és Oroszország.
Az ő intézményük már nem az SZFE.
A miniszterelnök mániákusan ragaszkodik a két és fél millió beoltott utáni nyitáshoz, hiába mondják a szakemberek, hogy ebből még komoly baj lehet.
Harminchárom éve alakult meg a Fidesz. Ebből az alkalomból az alapítók egyike hétfőn Áder János államfőnek postázott levelet, melyet lapunkhoz is eljuttatott. Nagyon várjuk a választ.
Ezért is fontos, hogy Joe Biden nevén nevezi a dolgokat, ahogy akkor is tette, mikor megkérdezték tőle: gyilkos-e Vlagyimir Putyin.
Miért válunk acsarkodóvá az interneten? Miért leszünk vagdalkozók, kritikátlanok, fekete-fehérek, sebzettek és sebzőek? A romboló, gyakran felesleges csatározások nem csak a virtualitásban végzik el pusztításukat.
