Egyet nekem, egyet nekem

Hogyan bújt ki Orbán az olajembargó alól?

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, az Európai Unió tagállamai és más, a nyugati szövetséghez tartozó államok aktívan segítik Ukrajnát az orosz agresszió elleni védekezésben, és kiterjedt gazdasági szankciókkal akadályozzák Oroszországot a „különleges katonai művelet” fenntartásában. Február vége óta a Nyugat – és ezen belül az EU – az oroszok által „vártnál” feltehetőleg jóval kiterjedtebb szankciós eszköztárat vetett be, ami elsődlegesen a Putyin-rendszer kegyeltjeit és az orosz bankszektort, légi közlekedést és tengeri szállítást, és mindezen keresztül az orosz export-import nagy részét érintette. Ám az orosz olaj- és gázszállításokat május 30-ig nem. Az orosz olajat az attól egyáltalán nem függő Egyesült Államok már hónapokkal ezelőtt szankciós listára tette.

Oroszország az Európai Unió tagállamainak fő energiaszállítója, a kontinens keleti fele, és különösen a tengerpart nélküli közép-európai államok teljesen kiszolgáltatottak az oroszok energiával kapcsolatos döntéseinek. Az energia a nyersanyagok mellett Oroszország fő exportcikke. Az oroszok az elmúlt évek energiaszállításaiból halmozták fel azt a pénzügyi tartalékot, amely az ukrajnai támadás finanszírozásához és a rákövetkező pénzügyi szankciók elviseléséhez számukra szükségesnek látszott.

Az energia Oroszország politikai fegyvere is: a Kreml – mint az az elmúlt hónapokban is világosan látszott – a hosszú távú polgári jogi vagy államközi szerződések betűjétől és szellemétől függetlenül, a baráti vagy a konfliktusban semlegesen, illetve támogatóan fellépő államoknak elad energiahordozókat, míg az általa ellenségesnek minősített államok felé (Lengyelország, Bulgária, Finnország) egyik napról a másikra leállítja a szállításokat függetlenül attól, hogy mi van a szerződésekben.

Energiaügyekben a Nyugat és Oroszország függése kölcsönös. Az oroszok csővezetékekkel láncolták magukhoz a Nyugatot, és könnyen és olcsón nekik tudnak olajat és gázt eladni, a Nyugat pedig könnyen és olcsón csak az oroszoktól tud vásárolni. Ha az ukrajnai háború miatt a szállítások megszűnnek, az Nyugaton teljes ágazatok leállásához, komoly gazdasági nehézségekhez vezethet, és hideg vagy legalábbis hűvös télhez a lakosság (másként a választók) számára. De az oroszok is függenek a Nyugattól. Olajexportjuk értékben a gázexporténak a kétszerese, a bevétel az orosz szövetségi költségvetés 40 százalékát adja, és az olaj 50 százalékát eddig az EU tagállamai vették meg. Ezen felül az olajkutakból folyamatosan jön az olaj, azt el kell tárolni vagy elszállítani – ellenkező esetben a kutakat le kell zárni, s az újraindításuk problémás vagy akár lehetetlen is lehet. Az európai értékesítésre beállt orosz olaj- és gázmezők termelését pedig nem lehet egy vállrántással Kína vagy India felé átirányítani. Évekig, akár évtizedig is eltarthat, amíg a megfelelő kapacitással rendelkező szállítási infrastruktúra kiépül. És eközben Oroszországot is élelmezni kell.