Miért nem lehet az oroszokkal szembeni provokációnak nevezni a svéd és finn NATO-csatlakozást?

Publicisztika

Röviden: mert nem a NATO fenyegeti Oroszországot, hanem Oroszország nyugati szomszédainak van okuk a félelemre.

Nem, nem, nem, nem és nem! Svédország és Finnország felvétele a NATO-ba nem valamiféle értelmetlen és veszélyes provokáció, ötszörösen nem az! Először is azért, mert egyáltalán nem az amerikaiak nyomására történik, hanem Vlagyimir Putyin katonai agressziójának az egyenes következménye. Nem az Egyesült Államok parancsolt rá a finnekre és a svédekre, hogy mondjanak le a semlegességükről. Az EU tagállamai sem gyakoroltak nyomást Stockholmra és Helsinkire, hogy csatlakozzanak az Atlanti Szövetséghez. Nem volt semmiféle nyugati összeesküvés, van viszont egy 1300 kilométeres határ Finnország és Oroszország között.

Ha Vlagyimir Putyin arra kényszerülne – gondolták magukban a finnek –, hogy előre menekülve keressen kiutat az ukrajnai kudarcából, akkor előbb támadná meg őket, mint a NATO-tagságuk révén amerikai védelmet élvező balti országokat. A svédek a maguk részéről úgy gondolkodtak, hogy ha Vlagyimir Putyin megtámadja Finnországot, akkor vagy ők is óhatatlanul háborúba keverednek, vagy ott fog toporogni a küszöbükön egy felfegyverzett Oroszország.

Ez a két ország nem a háborút választotta, hanem megelőzésképpen az Atlanti Szövetség által nyújtott szolidaritást, és ebben nincs semmi olyasmi – a második indok, hogy miért ne beszéljünk provokációról –, aminek táplálnia kellene azt a sületlenséget, amit Putyin állít, miszerint Oroszországot bekerítette a NATO.

Oroszország a világ legnagyobb területű országa, ebből kifolyólag nem a Nyugat veszi körül. Egyik oldalról, igen, az Európai Unió és a NATO határolja, a többin viszont Kína, a legfőbb szövetségese, Fehéroroszország, amelyet ellenőrzése alatt tart, a Kaukázus és Közép-Ázsia, ahol nagy a befolyása, és természetesen Ukrajna, ahol éppen ütközőzónát próbál létrehozni, amit magához csatolhat.

Ne felejtsük el, hogy mielőtt Oroszország annektálta volna a Krímet, az ukránok elutasították országuk NATO-csatlakozását.

Putyin egy egész régiójuk "amputálásával" meggyőzte őket a csatlakozás szükségességéről, ahogyan most Finnországot és Svédországot is meggyőzte Ukrajna megtámadásával.

Ez a harmadik indok, amiért nem provokáció a két skandináv ország csatlakozása a NATO-hoz.

A negyedik: Vlagyimir Putyin nyugati szomszédainak sokkal több okuk van félni tőle, mint fordítva. Sem Ukrajna, sem az Atlanti Szövetség egyetlen országa nem csatolt el soha egy négyzetcentiméternyi orosz területet sem, és nem is akarna ilyet tenni, ellenben Oroszország annektálta a Krímet, Transznyisztriát, Abháziát, Dél-Oszétiát és a Donbász nagy részét.

Az ötödik ok, amiért nem kell túl sokat foglalkoznunk Vlagyimir Putyin érzékenységeivel, az az, hogy nem is az a kérdés, hogyan ne bosszantsuk fel, hanem, hogy hogyan állítsuk meg.

Képzeljük el, hogy tényleg megnyeri ezt a háborút. Az újjáalakult Orosz Birodalom ezután olyan országokkal válna határossá, amelyek az Európai Unió és az Atlanti Szövetség tagjai. Putyin ismét azt állíthatná, hogy be van kerítve, és győzelme lendületében igyekezhetne visszaszorítani a "nyugati fenyegetést" azzal, hogy az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan ráteszi a kezét Lengyelországra, a balti államokra és Finnországra. 

Először hívja vissza a csapatait Vlagyimir Putyin; és akkor eljön annak is az ideje, hogy ne ismételjük meg a versailles-i szerződés hibáit, és Oroszországgal együtt teremtsük meg a feltételeit Európa stabilitásának és jólétének, hogy egy napon a közös földrészünk lehessen.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.