Miért nem lehet az oroszokkal szembeni provokációnak nevezni a svéd és finn NATO-csatlakozást?

Publicisztika

Röviden: mert nem a NATO fenyegeti Oroszországot, hanem Oroszország nyugati szomszédainak van okuk a félelemre.

Nem, nem, nem, nem és nem! Svédország és Finnország felvétele a NATO-ba nem valamiféle értelmetlen és veszélyes provokáció, ötszörösen nem az! Először is azért, mert egyáltalán nem az amerikaiak nyomására történik, hanem Vlagyimir Putyin katonai agressziójának az egyenes következménye. Nem az Egyesült Államok parancsolt rá a finnekre és a svédekre, hogy mondjanak le a semlegességükről. Az EU tagállamai sem gyakoroltak nyomást Stockholmra és Helsinkire, hogy csatlakozzanak az Atlanti Szövetséghez. Nem volt semmiféle nyugati összeesküvés, van viszont egy 1300 kilométeres határ Finnország és Oroszország között.

Ha Vlagyimir Putyin arra kényszerülne – gondolták magukban a finnek –, hogy előre menekülve keressen kiutat az ukrajnai kudarcából, akkor előbb támadná meg őket, mint a NATO-tagságuk révén amerikai védelmet élvező balti országokat. A svédek a maguk részéről úgy gondolkodtak, hogy ha Vlagyimir Putyin megtámadja Finnországot, akkor vagy ők is óhatatlanul háborúba keverednek, vagy ott fog toporogni a küszöbükön egy felfegyverzett Oroszország.

Ez a két ország nem a háborút választotta, hanem megelőzésképpen az Atlanti Szövetség által nyújtott szolidaritást, és ebben nincs semmi olyasmi – a második indok, hogy miért ne beszéljünk provokációról –, aminek táplálnia kellene azt a sületlenséget, amit Putyin állít, miszerint Oroszországot bekerítette a NATO.

Oroszország a világ legnagyobb területű országa, ebből kifolyólag nem a Nyugat veszi körül. Egyik oldalról, igen, az Európai Unió és a NATO határolja, a többin viszont Kína, a legfőbb szövetségese, Fehéroroszország, amelyet ellenőrzése alatt tart, a Kaukázus és Közép-Ázsia, ahol nagy a befolyása, és természetesen Ukrajna, ahol éppen ütközőzónát próbál létrehozni, amit magához csatolhat.

Ne felejtsük el, hogy mielőtt Oroszország annektálta volna a Krímet, az ukránok elutasították országuk NATO-csatlakozását.

Putyin egy egész régiójuk "amputálásával" meggyőzte őket a csatlakozás szükségességéről, ahogyan most Finnországot és Svédországot is meggyőzte Ukrajna megtámadásával.

Ez a harmadik indok, amiért nem provokáció a két skandináv ország csatlakozása a NATO-hoz.

A negyedik: Vlagyimir Putyin nyugati szomszédainak sokkal több okuk van félni tőle, mint fordítva. Sem Ukrajna, sem az Atlanti Szövetség egyetlen országa nem csatolt el soha egy négyzetcentiméternyi orosz területet sem, és nem is akarna ilyet tenni, ellenben Oroszország annektálta a Krímet, Transznyisztriát, Abháziát, Dél-Oszétiát és a Donbász nagy részét.

Az ötödik ok, amiért nem kell túl sokat foglalkoznunk Vlagyimir Putyin érzékenységeivel, az az, hogy nem is az a kérdés, hogyan ne bosszantsuk fel, hanem, hogy hogyan állítsuk meg.

Képzeljük el, hogy tényleg megnyeri ezt a háborút. Az újjáalakult Orosz Birodalom ezután olyan országokkal válna határossá, amelyek az Európai Unió és az Atlanti Szövetség tagjai. Putyin ismét azt állíthatná, hogy be van kerítve, és győzelme lendületében igyekezhetne visszaszorítani a "nyugati fenyegetést" azzal, hogy az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan ráteszi a kezét Lengyelországra, a balti államokra és Finnországra. 

Először hívja vissza a csapatait Vlagyimir Putyin; és akkor eljön annak is az ideje, hogy ne ismételjük meg a versailles-i szerződés hibáit, és Oroszországgal együtt teremtsük meg a feltételeit Európa stabilitásának és jólétének, hogy egy napon a közös földrészünk lehessen.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.