Az önmagán túlmutató Fradi-bukás

Publicisztika

Ami 2010 óta történt a Ferencváros körül, az mind abba az irányba mutat, hogy van miért örülni a pártcsapattá züllesztett klub szerdai égésének.

Fontos leszögeznem előre, én úgy nőttem fel, hogy kurvára utálom a Fradit. Nem olyan nagy meglepetés ez, miskolciként van nekem saját csapatom, a városi identitás eleme pedig a Fradi őszinte utálata. Igen, tudom, hogy léteznek borsodi fradisták is, de azokat mi arra a polcra tesszük fejben, ahova a miskolci barcelonásokat, unitedosokat vagy tudomisén intereseket. Azért volt ezt fontos leszögezni, mert a Ferencváros szerdai egészen történelmi égése a feröeri félprofi Kí Klaksvík ellen a Bajnokok Ligája selejtezőjében tulajdonképpen a hozzám hasonlóknak lett kitalálva, mondhatni én voltam a célközönség. Ez a vereség viszont már túlmutat a focin, mint ahogy a Fradi-jelenség is túlmutat rajta 2010 óta: alapesetben rivális focicsapatként utáltam a Fradit, mostanra viszont rendszerkritikává változott az ellenszenvem.

Az egykori rendszerellenesnek mondott (az 1989 előtti világ nagy elnyomásában azért pár bajnoki címet behúzott és egy vadonatúj stadiont is kapott) klub ugyanis tulajdonképpen eggyé vált mostanra az állampárttal.

Az állampárttal eggyé válás nem csak ott mutatozik meg, hogy a Fidesz-pártelnök Kubatov Gábor az FTC elnöke, hanem a legalsó szinteken is: a Fradi lelátóin mostanra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a tiszteletjegyesek közt ott vannak a Megafon olyan hiperagyai, mint Bohár Dániel, mellettük szórakozik Rogán Cecília, a szerdai meccsen pedig a Fideszbe frissen belépett Gáspár Győzővel és Kis Grófóval gazdagodott ez az egészen elsőrangú társaság. A Fradi egyet jelent mostanra a NER nagyképűségével és gátlástalanságával és cinizmusával.

Ez az a klub, aminek a KESMA leghülyébbjeinek szóló Origo percről percre közvetíti minden nemzetközi meccsét, és írja le minden kellemetlen eredménynél, hogy a bíró undorító módon csal a meccsen. Ez a klub egyedüliként bojkottálhat teljes sajtótermékeket vagy csak egy-egy újságírót azért, mert nem tetszett a vezetésnek, hogy nem kritikátlan seggnyalással közelítettek a Fradi felé. Ez az a klub, aminek a szurkolói külügyminiszteri segítséget kaptak ahhoz, hogy időben érjen oda a vonatuk egy németországi meccsre. És ez az a klub, aminek az elnökre úgy hirdet a Fradi-családra szerinte mindig jellemző toleranciát, hogy arról egy árva szót sem szólt: a zöld-fehér színeket némi fehér felsőbbrendűséggel vegyítő szurkolói csoportja szivárványos padot festett át világnézeti alapon, és rajzolt rá a biztonság kedvéért pár náci jelképet is. És ugyebár mindeközben ez az a klub, amiről a magyar szinten történelmi, nemzetközi szinten viszont különösebben nem nagy dobásnak mondható 2022-es európai menetelése óta úgy beszél az állami média sporttagozata, mintha minimum az új Aranycsapatról lenne szó.

Ezzel a háttérrel fradizmussal nem rendelkező emberként csak várni kellett a megfelelő pillanatra. Hiszen a foci szerencsére nem olyan, mint a politika: bár itt is fel lehet építeni alternatív valóságot a Facebookon, el lehet nyomni a kritikus hangokat és meg lehet tartani az ideológiai ködöt, ami miatt egyszerre érzi magát jól a közegben a régisulis neonáci, az újsulis fasiszta megmondóember és Gáspár Győző, de a pályán lévő dolgokra ez nincs hatással.

A feröeri pékek és postások ugyanis nem olvasnak Origót, nem követik Kubatov Gábort a Facebookon, ezért ők csak egy focicsapatot láttak, ami annyira botrányosan rosszul játszik, hogy azt akár ők is meg tudják verni három góllal Budapesten. Egy ilyen bukás bele van kódolva a sportba: bukott rondán a német válogatott, a Barcelona és a Manchester United is, csak azok a bukások nem mutattak valójában túl a sporton. A Fradié túlmutat, hiszen maga a Fidesz tette a Fradi sikerét pártüggyé (illetve szerintük nemzeti üggyé, de hát ne nevettessük már ki magunkat ezzel), és emiatt sajnos számolni is kell arrafelé pár millió hozzám hasonló ember rosszindulatával. A világ persze megy tovább. A Fradinak továbbra is kötelező szurkolni az állampárt nyúlványai szerint, valószínűleg pár hónap múlva megint jön valami történelmi siker a Ferencvárosból, aminek majd egységesen áll fel tapsolni a nemzet Fidesznek tetsző része, a hozzám hasonló örök károgókról tudomást sem véve. Én pedig a sötét sarkomban majd csendben emlékszek vissza arra a pillanatra, amikor a NER-foci mögül egy rövid időre kicsit kilógott a valóság, hogy teljes pompájában mutassa meg magát. Aztán persze kimegyek meccsre, hiszen van nekem saját csapatom.

(Címlapképünkön: a feröeri Kí Klaksvík játékosai ünneplik győzelmüket a labdarúgó Bajnokok Ligája 1. selejtező fordulójában játszott Ferencváros TC - Kí Klaksvík visszavágó mérkőzés végén a Groupama Arénában 2023. július 19-én. A Ferencváros 3-0-ra kikapott. Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.