Az önmagán túlmutató Fradi-bukás

Publicisztika

Ami 2010 óta történt a Ferencváros körül, az mind abba az irányba mutat, hogy van miért örülni a pártcsapattá züllesztett klub szerdai égésének.

Fontos leszögeznem előre, én úgy nőttem fel, hogy kurvára utálom a Fradit. Nem olyan nagy meglepetés ez, miskolciként van nekem saját csapatom, a városi identitás eleme pedig a Fradi őszinte utálata. Igen, tudom, hogy léteznek borsodi fradisták is, de azokat mi arra a polcra tesszük fejben, ahova a miskolci barcelonásokat, unitedosokat vagy tudomisén intereseket. Azért volt ezt fontos leszögezni, mert a Ferencváros szerdai egészen történelmi égése a feröeri félprofi Kí Klaksvík ellen a Bajnokok Ligája selejtezőjében tulajdonképpen a hozzám hasonlóknak lett kitalálva, mondhatni én voltam a célközönség. Ez a vereség viszont már túlmutat a focin, mint ahogy a Fradi-jelenség is túlmutat rajta 2010 óta: alapesetben rivális focicsapatként utáltam a Fradit, mostanra viszont rendszerkritikává változott az ellenszenvem.

Az egykori rendszerellenesnek mondott (az 1989 előtti világ nagy elnyomásában azért pár bajnoki címet behúzott és egy vadonatúj stadiont is kapott) klub ugyanis tulajdonképpen eggyé vált mostanra az állampárttal.

Az állampárttal eggyé válás nem csak ott mutatozik meg, hogy a Fidesz-pártelnök Kubatov Gábor az FTC elnöke, hanem a legalsó szinteken is: a Fradi lelátóin mostanra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a tiszteletjegyesek közt ott vannak a Megafon olyan hiperagyai, mint Bohár Dániel, mellettük szórakozik Rogán Cecília, a szerdai meccsen pedig a Fideszbe frissen belépett Gáspár Győzővel és Kis Grófóval gazdagodott ez az egészen elsőrangú társaság. A Fradi egyet jelent mostanra a NER nagyképűségével és gátlástalanságával és cinizmusával.

Ez az a klub, aminek a KESMA leghülyébbjeinek szóló Origo percről percre közvetíti minden nemzetközi meccsét, és írja le minden kellemetlen eredménynél, hogy a bíró undorító módon csal a meccsen. Ez a klub egyedüliként bojkottálhat teljes sajtótermékeket vagy csak egy-egy újságírót azért, mert nem tetszett a vezetésnek, hogy nem kritikátlan seggnyalással közelítettek a Fradi felé. Ez az a klub, aminek a szurkolói külügyminiszteri segítséget kaptak ahhoz, hogy időben érjen oda a vonatuk egy németországi meccsre. És ez az a klub, aminek az elnökre úgy hirdet a Fradi-családra szerinte mindig jellemző toleranciát, hogy arról egy árva szót sem szólt: a zöld-fehér színeket némi fehér felsőbbrendűséggel vegyítő szurkolói csoportja szivárványos padot festett át világnézeti alapon, és rajzolt rá a biztonság kedvéért pár náci jelképet is. És ugyebár mindeközben ez az a klub, amiről a magyar szinten történelmi, nemzetközi szinten viszont különösebben nem nagy dobásnak mondható 2022-es európai menetelése óta úgy beszél az állami média sporttagozata, mintha minimum az új Aranycsapatról lenne szó.

Ezzel a háttérrel fradizmussal nem rendelkező emberként csak várni kellett a megfelelő pillanatra. Hiszen a foci szerencsére nem olyan, mint a politika: bár itt is fel lehet építeni alternatív valóságot a Facebookon, el lehet nyomni a kritikus hangokat és meg lehet tartani az ideológiai ködöt, ami miatt egyszerre érzi magát jól a közegben a régisulis neonáci, az újsulis fasiszta megmondóember és Gáspár Győző, de a pályán lévő dolgokra ez nincs hatással.

A feröeri pékek és postások ugyanis nem olvasnak Origót, nem követik Kubatov Gábort a Facebookon, ezért ők csak egy focicsapatot láttak, ami annyira botrányosan rosszul játszik, hogy azt akár ők is meg tudják verni három góllal Budapesten. Egy ilyen bukás bele van kódolva a sportba: bukott rondán a német válogatott, a Barcelona és a Manchester United is, csak azok a bukások nem mutattak valójában túl a sporton. A Fradié túlmutat, hiszen maga a Fidesz tette a Fradi sikerét pártüggyé (illetve szerintük nemzeti üggyé, de hát ne nevettessük már ki magunkat ezzel), és emiatt sajnos számolni is kell arrafelé pár millió hozzám hasonló ember rosszindulatával. A világ persze megy tovább. A Fradinak továbbra is kötelező szurkolni az állampárt nyúlványai szerint, valószínűleg pár hónap múlva megint jön valami történelmi siker a Ferencvárosból, aminek majd egységesen áll fel tapsolni a nemzet Fidesznek tetsző része, a hozzám hasonló örök károgókról tudomást sem véve. Én pedig a sötét sarkomban majd csendben emlékszek vissza arra a pillanatra, amikor a NER-foci mögül egy rövid időre kicsit kilógott a valóság, hogy teljes pompájában mutassa meg magát. Aztán persze kimegyek meccsre, hiszen van nekem saját csapatom.

(Címlapképünkön: a feröeri Kí Klaksvík játékosai ünneplik győzelmüket a labdarúgó Bajnokok Ligája 1. selejtező fordulójában játszott Ferencváros TC - Kí Klaksvík visszavágó mérkőzés végén a Groupama Arénában 2023. július 19-én. A Ferencváros 3-0-ra kikapott. Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.