Bernard Guetta: A történelem tartozik Oroszországnak a szabadsággal

Publicisztika

Az orosz birodalom szétesése a kommunizmus következménye, nem pedig külföldi hatalmak műve volt - mondta a francia európai parlamenti képviselő egy Ukrajna mellett és Putyin ellen tartott demonstráción.

Vasárnap 30 ország 75 városában tartottak tüntetést oroszok Ukrajna mellett, Putyin rendszere és az ukrajnai háború ellen. A demonstrációkat külföldön élő orosz állampolgárok és emberi jogi aktivisták szervezték Oroszok a háború ellen címmel. Párizsban a Place de la Bastille téren mintegy három-négyszázan gyűltek össze. A tüntetésen mások mellett felszólalt Lev Ponomarev emberi jogi aktivista, Szergej Gurijev közgazdász és Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja. „Győzelmet Ukrajnának, szabadságot Oroszországnak!” - skandálták a jelenlévők. Bernard Guetta beszédében - melyet az alábbiakban a képviselő kiegészítésével közlünk - arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadságszerető oroszokon múlik, mikor sikerül eltávolítani a hatalomból Vlagyimir Putyint.

„Három hónapja gyakran látom magam álmomban, amint a moszkvai Puskin téren szónokolok a járókelőknek, ahogy a disszidensek és ellenzékiek tették az 1980-as években. Hallom magam, ahogy kiemelem, hogy európaiként szólok hozzájuk, európaiakhoz, mert mindannyian európaiak vagyunk, és arról beszélek nekik, hogy a mai Oroszország sorsa egyáltalán nem egyedülálló, hiszen ugyanabban a században, a 20. században vesztette el birodalmát, mint a franciák, a britek vagy nem sokkal az oroszok előtt a portugálok.

Aztán elmondom nekik, hogy ezen egykori birodalmak egyikének a vezetője sem volt olyan ostoba, hogy vissza akarta volna csatolni a függetlenné vált területeket, mert ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni, ahogy a történelmet sem lehet újraírni. Aztán arról beszélek, hogy a britek vagy a franciák sem mentek tönkre vagy törlődtek ki a világból birodalmuk elvesztése miatt, és hogy a mai napig erősek, sőt bensőségesek a kapcsolataik az egykori birtokaikkal, mert a közös kultúra és történelem olyan kötelékeket teremt, amelyek sokkal mélyebbek, mint az uralom brutalitása.

Elmondom nekik, még mindig álmomban, még mindig a Puskin téren, hogy senki sem akarja megszállni Oroszországot, vagy elcsatolni egyetlen faluját sem; hogy senki nem forralt semmilyen tervet az orosz birodalom ellen, csak Oroszország maga: azzal, hogy felszabadította magát a kommunista diktatúra alól. Hogy senki sem akarja bekeríteni, és hogyha Putyin nem rohanta volna le Ukrajnát 2014-ben, akkor az ukránok nem fordultak volna az Atlanti Szövetséghez védelemért, amelyhez a közeledést egészen addig tömegesen el is utasították.

Azt is elmondom nekik, hogy a szüleik és nagyszüleik, és ők maguk is, ha elmúltak 50 évesek, akik a jelcini szakítást részesítették előnyben a gorbacsovi evolucionizmussal szemben, és hogy minden, ami ezután következett, a társadalmi kegyetlenség, az évszázados birodalom brutális szétesése és a privatizációnak nevezett nagyszabású lopás az ő kollektív hibájuk, egy rossz orosz választás eredménye, és nem egy Oroszország meggyengítésére irányuló külföldi terv volt.

És most, Franciaországban és már nem Oroszországban, a Bastille téren és már nem a Puskin téren, azt szeretném mondani önöknek: Ne szégyelljék magukat! Ne gondolják, hogy az önök népe passzívabb lenne, és természetesebben beletörődne a diktatúrába, mint mások, mert egyetlen nép sem lázad fel azelőtt, hogy felragyogna a változás reménye. A megszállt Franciaország sem csatlakozott az ellenálláshoz, amíg az ellenállás nem állt győzelemre. Még csak három hónapja tart az ukrajnai háború. Az ukránok számára ez már egy hosszú pokol, de az oroszok számára csak egy távolba vesző átalakulás kezdete, és

önökön múlik, hogy belevágnak-e, hogy kimennek-e a Puskin térre, nem a valódira, azt most nem lehet, hanem az újra, a virtuálisra, a képernyőkön láthatóra, és elmondják-e polgártársaiknak, hogy a mai Oroszország sorsa...”

A többit tudják. Nem fogok mindent megismételni, de tudniuk kell, hogy Vlagyimir Putyin egy letűnt évszázad embere, kimerült és jövőtlen, miközben Oroszországban eljön a szabadság ideje, mert az abszolutizmus, a kommunizmus és a putyinizmus után az oroszok erre törekszenek, és a történelem most már tartozik nekik ezzel.

(Címlapképünk illusztráció. Forrás: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."