Bernard Guetta: Elon Musk példája mutatja, ahogy a milliárdokrácia felülkerekedik a demokrácián

Publicisztika

Ha nem teszünk semmit, akkor a holnap űr- és informatikai háborúit már nem választott képviselők, hanem igazgatótanácsok vagy multimilliárdosok dönthetik el és vívhatják meg, akiket a személyes érdekeik és döntéseik vezérelnek. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő írása.

Ez már nem demokrácia. Amikor egy magánszemély, Elon Musk, dönthet egy háború menetéről pusztán azért, mert az ellenőrzése alatt tart egy olyan nemzetközi kommunikációs rendszert, amilyen senki másnak nincs a világon, akkor nem beszélhetünk néphatalomról, sokkal inkább egyetlen ember hatalmáról. 

Ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok diktatúrává vált volna, hiszen messze nem arról van szó, hogy ez a zseniális vállalkozó, a világ két leggazdagabb emberének egyike döntene minden körülmények között mindenről, mégis egy szürke zónába léptünk. Még nem diktatúra, de már nem is igazán demokrácia, mert azzal, hogy tavaly a Krím felett lekapcsolta az ukránok műholdas összeköttetését, hogy megakadályozza az orosz flotta elleni ukrán támadást, Elon Musk saját kezébe vett hatásköröket, amiket az amerikai nép választás útján a Kongresszusra és az elnökre ruházott.

Az életrajzírója szerint ezt azután tette, hogy megbeszéléseket folytatott az amerikai vezérkari főnökkel, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadójával és a washingtoni orosz nagykövettel, aki biztosította arról, hogy a szevasztopoli orosz flotta elleni támadásra a Kreml egy nukleáris csapással válaszolna. Egyeztetett, döntést hozott:

Elon Musk úgy viselkedett, mintha ő lenne a világ vezető hatalmának elnöke, ráadásul egy rossz elnöke, hiszen figyelmeztette az oroszokat az ukrán szándékokra,

és volt elég naiv ahhoz, hogy higgyen az orosz nagykövetnek, akinek persze minden oka megvolt rá, hogy a küszöbön álló apokalipszis rémével győzködje őt.

Vagyis: a 220 milliárdos ember bitorolt, és elég rosszul látott el egy lényeges politikai funkciót. Nem fogják „államcsínynek” nevezni, ami történt, mert nem erőszakkal vette át a teljes elnöki hatalmat, de ez már nem volt demokrácia, hiszen ennek a vállalkozónak semmilyen népfelhatalmazása nem volt arra, hogy megakadályozza, hogy az ukránok súlyos vereséget mérjenek Vlagyimir Putyinra, és ezzel időt adjon az orosz elnöknek, hogy védekező állásba helyezkedjen, miután nem sikerült bevennie Kijevet.

A történelmet nem írhatjuk újra, de ha Elon Musk egy évvel ezelőtt nem szegte volna az ukránok szárnyait, akkor talán már nem Vlagyimir Putyin lenne az úr Moszkvában, de legalábbis egész mások lennének a harctéri erőviszonyok. Nem is tudjuk, hogy bánkódjunk vagy megdöbbenjünk, haragudjunk vagy keseregjünk a történtek miatt, de a legszörnyűbb, hogy Elon Musknak jogában állt úgy tenni, ahogy tett.

Bármennyire is elítélendő politikai és erkölcsi szempontból, jogilag tökéletesen megalapozott volt, hogy – ahogyan Musk nemrég kifejtette – nem engedte, hogy a cége „cinkossá váljon egy súlyos háborús cselekményben és a konfliktus eszkalálódásában”, amelyet károsnak tartott a közérdekre és – képzelhetjük – a saját érdekeire nézve.

Mindenki tévedhet, de ez a szédületes tévedés rámutat egy fontos szempontra: még soha nem volt arra példa, hogy egy magánembernek elég hatalma legyen ahhoz, hogy szembeszálljon az országa politikájával, és ne kelljen bűnhődnie azért, mert kezet nyújt egy ellenséges hatalomnak, és megbillenti az Egyesült Államok és Oroszország közötti erőviszonyt. Ha viccet akarnánk belőle csinálni, James Bond Doctor No-jához hasonlíthatnánk Muskot. A különbség, hogy itt nem egy kitalált szereplőt terhel a felelősség, hanem a történelmi valóság egy fordulatát: a neoliberális forradalmat.

Az osztrák közgazdász, Hayek tanítványai által kigondolt, aztán Margaret Thatcher és Ronald Reagan által gyakorlatba ültetett neoliberális forradalom átalakította a világot azzal, hogy csökkentette az állam gazdasági és ipari súlyát a magánvállalkozások javára, miközben enyhített adóterhekkel és lazább szabályozásokkal ösztönözte a vállalkozások növekedését. Elon Musk számára nemrég az amerikai állami űrkutatási ügynökség, a NASA költségvetésének a lefaragása nyitotta meg az űrbe vezető utat. Ha nem teszünk semmit azért, hogy megfékezzük ezt a szabadsággyilkos tendenciát, akkor a holnap űr- és informatikai háborúit már nem választott képviselők, hanem igazgatótanácsok vagy multimilliárdosok dönthetik el és vívhatják meg, akiket logikusan a személyes érdekeik és döntéseik vezérelnek.

Egyszóval, lehet, hogy

„Dr. Musk” volt az első, aki megtestesítette azt a világváltozást, amelyben a magánérdekek felülkerekednek a kollektív érdekeken, és a milliárdokrácia felülkerekedik a demokrácián. 

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.