Ez már nem demokrácia. Amikor egy magánszemély, Elon Musk, dönthet egy háború menetéről pusztán azért, mert az ellenőrzése alatt tart egy olyan nemzetközi kommunikációs rendszert, amilyen senki másnak nincs a világon, akkor nem beszélhetünk néphatalomról, sokkal inkább egyetlen ember hatalmáról.
Ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok diktatúrává vált volna, hiszen messze nem arról van szó, hogy ez a zseniális vállalkozó, a világ két leggazdagabb emberének egyike döntene minden körülmények között mindenről, mégis egy szürke zónába léptünk. Még nem diktatúra, de már nem is igazán demokrácia, mert azzal, hogy tavaly a Krím felett lekapcsolta az ukránok műholdas összeköttetését, hogy megakadályozza az orosz flotta elleni ukrán támadást, Elon Musk saját kezébe vett hatásköröket, amiket az amerikai nép választás útján a Kongresszusra és az elnökre ruházott.
Az életrajzírója szerint ezt azután tette, hogy megbeszéléseket folytatott az amerikai vezérkari főnökkel, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadójával és a washingtoni orosz nagykövettel, aki biztosította arról, hogy a szevasztopoli orosz flotta elleni támadásra a Kreml egy nukleáris csapással válaszolna. Egyeztetett, döntést hozott:
Elon Musk úgy viselkedett, mintha ő lenne a világ vezető hatalmának elnöke, ráadásul egy rossz elnöke, hiszen figyelmeztette az oroszokat az ukrán szándékokra,
és volt elég naiv ahhoz, hogy higgyen az orosz nagykövetnek, akinek persze minden oka megvolt rá, hogy a küszöbön álló apokalipszis rémével győzködje őt.
Vagyis: a 220 milliárdos ember bitorolt, és elég rosszul látott el egy lényeges politikai funkciót. Nem fogják „államcsínynek” nevezni, ami történt, mert nem erőszakkal vette át a teljes elnöki hatalmat, de ez már nem volt demokrácia, hiszen ennek a vállalkozónak semmilyen népfelhatalmazása nem volt arra, hogy megakadályozza, hogy az ukránok súlyos vereséget mérjenek Vlagyimir Putyinra, és ezzel időt adjon az orosz elnöknek, hogy védekező állásba helyezkedjen, miután nem sikerült bevennie Kijevet.
A történelmet nem írhatjuk újra, de ha Elon Musk egy évvel ezelőtt nem szegte volna az ukránok szárnyait, akkor talán már nem Vlagyimir Putyin lenne az úr Moszkvában, de legalábbis egész mások lennének a harctéri erőviszonyok. Nem is tudjuk, hogy bánkódjunk vagy megdöbbenjünk, haragudjunk vagy keseregjünk a történtek miatt, de a legszörnyűbb, hogy Elon Musknak jogában állt úgy tenni, ahogy tett.
Bármennyire is elítélendő politikai és erkölcsi szempontból, jogilag tökéletesen megalapozott volt, hogy – ahogyan Musk nemrég kifejtette – nem engedte, hogy a cége „cinkossá váljon egy súlyos háborús cselekményben és a konfliktus eszkalálódásában”, amelyet károsnak tartott a közérdekre és – képzelhetjük – a saját érdekeire nézve.
Mindenki tévedhet, de ez a szédületes tévedés rámutat egy fontos szempontra: még soha nem volt arra példa, hogy egy magánembernek elég hatalma legyen ahhoz, hogy szembeszálljon az országa politikájával, és ne kelljen bűnhődnie azért, mert kezet nyújt egy ellenséges hatalomnak, és megbillenti az Egyesült Államok és Oroszország közötti erőviszonyt. Ha viccet akarnánk belőle csinálni, James Bond Doctor No-jához hasonlíthatnánk Muskot. A különbség, hogy itt nem egy kitalált szereplőt terhel a felelősség, hanem a történelmi valóság egy fordulatát: a neoliberális forradalmat.
Az osztrák közgazdász, Hayek tanítványai által kigondolt, aztán Margaret Thatcher és Ronald Reagan által gyakorlatba ültetett neoliberális forradalom átalakította a világot azzal, hogy csökkentette az állam gazdasági és ipari súlyát a magánvállalkozások javára, miközben enyhített adóterhekkel és lazább szabályozásokkal ösztönözte a vállalkozások növekedését. Elon Musk számára nemrég az amerikai állami űrkutatási ügynökség, a NASA költségvetésének a lefaragása nyitotta meg az űrbe vezető utat. Ha nem teszünk semmit azért, hogy megfékezzük ezt a szabadsággyilkos tendenciát, akkor a holnap űr- és informatikai háborúit már nem választott képviselők, hanem igazgatótanácsok vagy multimilliárdosok dönthetik el és vívhatják meg, akiket logikusan a személyes érdekeik és döntéseik vezérelnek.
Egyszóval, lehet, hogy
„Dr. Musk” volt az első, aki megtestesítette azt a világváltozást, amelyben a magánérdekek felülkerekednek a kollektív érdekeken, és a milliárdokrácia felülkerekedik a demokrácián.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
