Érthetetlen ez a vita. Érthetetlen, miért van szükség arra, hogy hétfőn összehívják a 27 tagállam képviselőit, miközben a kérdés olyan egyszerű. Ha mi, európaiak hozzá kívánunk járulni a Vlagyimir Putyin által elrendelt mozgósítás sikeréhez, akkor lezárjuk a határainkat azok elől, akik nem akarnak bevonulni az orosz seregbe. Mivel mi ennek éppen az ellenkezőjét szeretnénk: hogy minél több orosz fiatal utasítsa vissza az Ukrajna elleni agresszióban való részvételt, ezért megnyitjuk előttük a határainkat.
A napnál is világosabb, hogy mi a teendő, mégis, a balti államok, Finnország és Lengyelország – azok az országok, amelyek egyértelműen elítélik Vlagyimir Putyint és a háborús bűneit – meg akarják tagadni a védelmet a mozgósítás elől menekülő oroszoktól.
Elsődleges okként mindannyian a biztonságra hivatkoznak. Azt mondják, attól tartanak, hogy az orosz titkosszolgálatok a dezertőrök közé rejthetik az ügynökeiket, akiket azzal bízhatnak meg, hogy bajt keverjenek, vagy illeszkedjenek be a befogadó közösségükbe olyan jól, hogy senkinek ne jusson eszébe kémkedéssel gyanúsítani őket.
Kétségtelen, ez valós veszély, de az orosz szolgálatok most annyira el vannak foglalva azzal, hogy szétverjék az ellenállást a megszállt ukrajnai területeken, és megakadályozzanak minden valódi háborúellenes mozgalmat Oroszországban, hogy nemigen marad idejük arra: új európai hálózatokat építsenek ki. Nem kell túlbecsülni ezt a kockázatot, amit ráadásul könnyen ellensúlyozni lehetne azzal, ha a dezertőröket szétosztanák az EU 27 tagállama között, akiknek így bőven lenne idejük arra, hogy egyenként megvizsgálják a kérelmeiket.
A dezertőrök befogadása ellen szóló második érv alapvetően a balti államokból származik. „A mozgósítás elől menekülő oroszok közül sokan támogatták az ukránok megölését” – nyilatkozta a lett külügyminiszter. „A dezertőröknek nyújtott védelem” – teszi hozzá az észt belügyminiszter – „ellentmondana az orosz állampolgárok kollektív felelősségén alapuló szankcióknak.”
Eszerint minden orosznak bűnhődnie kellene a Kreml bűneiért, pontosan úgy, ahogy a nácizmus bűneit az összes németre akarták hárítani, még azokra is, akiket Hitler táborokba küldött. Az ukrán elnök nem ezen az állásponton van: ő egy oroszul tartott beszédben dezertálásra szólította fel az orosz fiatalokat. Azért tette ezt, mert nyilvánvalóan el akarja kerülni, hogy az orosz csapatok erősítést kapjanak, a balti miniszterek viszont, sok honfitársukhoz hasonlóan, már a háború utáni időszakra gondolnak.
Azt szeretnék, ha egész Oroszországot bűnösnek találnák Putyin bűneiben, hogy egy kiközösített, meggyengített, és ha lehet, meg is osztott Oroszország ne fenyegethesse őket többé.
Azt akarják, hogy Oroszország ugyanabban a bánásmódban részesüljön, mint Németország az első világháború végén, és semmiképpen sem úgy, mint a második világháború után. Érthető, hiszen ezeknek az országoknak minden történelmi okuk megvan arra, hogy gyanakodjanak és nehezteljenek Oroszországra. Ugyanakkor a Versailles-i szerződés a nácizmust szülte, míg a Marshall-terv példaértékű demokrácia kialakulását tette lehetővé.
Az áldozatok nem mindig jó bírák, de akárhogy is nézzük, a kérdés egyszerű: meg akarjuk hiúsítani Putyin erőfeszítéseit, vagy segíteni akarjuk a mozgósítását?
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: A Vlagyimir Putyin orosz elnök által elrendelt részleges mozgósítás ellen tüntetők egyikét veszik őrizetbe a rendőrök Moszkvában 2022. szeptember 24-én. Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)
