Közönséges kalózkodás. Amikor a belarusz elnök megszervezi egy légterén áthaladó nemzetközi repülőjárat eltérítését csak azért, hogy a fedélzeten lévő újságírót börtönbe juttassa, az nem más, mint állami kalózkodás.
Lukasenka vasárnap fityiszt mutatott a nemzetközi jognak.
Az első tanulság, amit ebből a bűntényből le kell vonni, az az, hogy ő nemcsak diktátor, hanem egy félnótás, aki nem ismer sem istent, sem embert.
Hiszen a minszki tömegtüntetések már abbamaradtak. Az ellenzék keresi a módját, hogy felélessze az emberek lelkesedését, de még nem találta meg. A nyugatiak, mondjuk ki, mostanra beletörődtek, hogy Belaruszban nem lesz változás. Lukasenka, mivel nem tudta visszaszerezni a népszerűségét, azon volt, hogy letörje a tavalyi manipulált újraválasztása miatt kirobbant elégedetlenséget. Erre mit csinál?
Mozgósítja saját maga ellen az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, kényelmetlen helyzetbe hozza egyetlen támogatóját, Vlagyimir Putyint, és újra felszít egy válságot, amiről azt hitte, hogy már megfékezte. Megdöbbentő rövidlátással négyszer is sikerült lábon lőnie magát, egyetlen lövéssel. Az Európai Unió természetesen nem maradhatott tétlen: ez a Ryanair-járat Athén és Vilnius között közlekedett, Raman Prataszevics, az ellenfél, akit Lukasenka annyira el akart hallgattatni, pedig Varsóban talált menedéket, és onnan dolgozott.
Az Európai Unió huszonhét fővárosa közül hármat közvetlenül érintett az ügy. Az egész Uniót kihívás érte, az Egyesült Államok pedig nem tehetett mást, mint hogy határozottan reagált, mert elődjével ellentétben Joe Biden nem cimborál a világ diktatúráival.
Ami Vlagyimir Putyint illeti, védence kezdeményezése nem könnyíti meg az amerikai elnökkel való csúcstalálkozója előkészítését, amitől pedig sokat vár. Azt akarja, hogy Oroszország és a világ azt lássa, hogy Joe Biden egyenrangú félként kezeli őt. Szeretné, ha úgy kerülne ki ezekből a megbeszélésekből, hogy elkezdték letenni a Washington és Moszkva közötti új, békés egymás mellett élés alapjait. Ez a találkozó annyira lényeges számára, hogy az ember elgondolkodik azon, hogy a legutóbbi kapálózása Ukrajna határainál nem azt a célt szolgálta-e, hogy ráerőltesse ezt a találkozót a Fehér Házra.
Erre ez a Lukasenka úgy dönt, hogy beleköp a levesébe csak azért, hogy rátehesse a kezét egyetlenegy ellenfelére.
Nem lehet mindezt Lukasenka gyengeelméjűségével megmagyarázni. Hozzá kell venni azt is, hogy pánikol, hiszen ő is nyilván tisztában van vele, hogy a gazdasága lefelé megy a lejtőn, hogy a társadalmi elégedetlenség politikai elutasítást szül, amelynek ő az áldozata, és hogy a Kreml még mindig keresi, hogy kit ültethetne a helyére, akivel azt a látszatot kelheti, hogy hirtelen minden más lett, anélkül, hogy bármi is megváltozna.
Ebben a légkörben egy olyan jól tájékozott, népszerű és befolyásos újságíró, mint Raman Prataszevics, nyilvánvalóan legyőzendő ellenféllé válik, és ez az, ami Aljakszandr Lukasenkát arra késztette, hogy sutba dobja az óvatosságot – pontosan, ahogy Vlagyimir Putyin is tette Alekszej Navalnijjal, akiből sikerült országos jelentőségű politikai szereplőt faragnia, vagy Hszi Csin-ping az Európai Parlamenttel, amit sikerült maga ellen fordítania abban a hitben, hogy megfélemlíti az EP képviselőit. A diktátorok gyengesége, hogy feltétlenül hisznek a félelem erejében.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
Kedves Olvasónk!
Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
