Orbán Viktor is érti. A Le Pointnak adott interjújában a múlt héten azt nyilatkozta: „Európának képesnek kell lennie arra, hogy saját erőivel védje meg magát.” Előtte hosszú bekezdéseken át szidalmazza az Európai Unió „centralizmusát”, és elmondta, azt szeretné, ha az európai szélsőjobboldal két áramlata egyesülne, hogy nagyobb súlyuk legyen az Európai Parlamentben. Egyszóval azután, hogy világossá tette, milyen ellenségesen viszonyul az Unióhoz, megállapította, hogy „a biztonságpolitika területén centralizáltabbnak kell lennünk.”
Most lépjünk túl azon a teljes ellentmondáson, hogy valaki „decentralizálni” akarja az Uniót, miközben arra szólít fel, hogy egy olyan meghatározó területen, mint a katonai védelem, az EU zárja össze jobban a sorait, és ne féljünk elismerni, hogy ez utóbbi pontban Orbán Viktornak igaza van. Még inkább igaza van, amikor azt javasolja, hogy haladéktalanul lássunk is hozzá, hogy felépítsük a közös katonai védelmet, kezdve azzal, hogy létrehozzuk a páneurópai fegyveripart.
Nincs már egy órányi vesztegetni való időnk sem, mert nagyon messze vagyunk attól, hogy a Földközi-tenger túlsó partjain csökkenjen a káosz, aminek egyre inkább mi is érezni fogjuk a következményeit; mert Vlagyimir Putyin nem fog egyhamar letenni arról, hogy kettévágja Ukrajnát, és hogy tovább hajszolja a vágyálmát, az orosz birodalom újjáépítését; mert Kínával kapcsolatban az összes vészcsengő megszólalt, hiszen Hszi Csin-ping már eljuthatott arra a pontra, hogy Tajvan megtámadásával akarja megkerülni a belpolitikai problémáit; és mert jövő novemberben lehet, hogy újraválasztják Donald Trumpot, azt az embert, akit felelősség terhel azért, hogy közel három éve ostrom alá vették az amerikai Kongresszust.
Tizenegy hónap alatt minden megváltozhat. Ám egyelőre az összes felmérés Trump győzelmét mutatja, és tudjuk – mert nem csinál belőle titkot –, hogy elnökként mit tenne velünk, európaiakkal. Gyorsan leállítana minden Ukrajnának nyújtott támogatást, kiegyezne Vlagyimir Putyinnal és a pártját fogná a Donbasz és a Krím bekebelezésében, és mindent elkövetne, hogy aláássa és felszámolja az Atlanti Szövetséget. Az lenne ezzel a célja, hogy eltávolítsa Moszkvát Pekingtől, és Oroszországra támaszkodva egyszerre gyengítse meg Kínát és az Európai Uniót, hiszen mindkettőt legyőzendő gazdasági riválisának tekinti.
Mivel az Uniónak nincs komoly hadserege a francián kívül, amelyik pedig nem lenne elegendő arra, hogy megvédje Európát, az EU meztelenül, amerikai védőernyő és saját katonai védelem nélkül találná magát egy olyan időszakban, amikor a keleti és déli határain fenyegetések érik.
Sürgősen cselekedni kell.
Orbán Viktornak igaza van: szükségünk van a közös katonai védelemre, de ez a védelem nem lesz képes megállni a lábán, ha nem egyesítjük az erőforrásainkat, hogy többé ne az amerikai fegyverellátástól függjünk.
Van tőkénk és van szakértelmünk az összes fegyvernemben, tehát minden lehetőségünk adott arra, hogy létrehozzunk egy vagy több európai szupercéget, a védelmi ipar Airbusait. Viszont amiben a magyar miniszterelnök tökéletesen téved, az az, mindezt meg tudnánk tenni anélkül, hogy az Uniót politikai unióvá kovácsolnánk, és tovább bővítenénk.
Amikor Orbán Viktor nem engedi, hogy az EU megnyissa a kapuit Ukrajna előtt, sőt, vétóval fenyegetőzik, nem látja, hogy ha hátat fordítunk ennek a megtámadott országnak Európa szívében, azzal megtörjük az ukránok morálját, és azt üzenjük Vlagyimir Putyinnak, hogy Ukrajna valóban az övé, és hogy a csapatai vonulhatnak tovább, egészen a mi határainkig.
Orbán Viktor és mindazok a szélsőjobboldalon, a jobboldalon, középen és a baloldalon, akik ugyan nem mondják ki, de egyértelműen Ukrajna elhagyása mellett érvelnek, nem értik, hogy ez egyet jelentene az Unió azonnali felbomlásával. Ez azt jelentené, hogy az uniós országok egy részét odadobnánk az Egyesült Államoknak, másik részét Vlagyimir Putyinnak, a harmadik részét pedig Kínának vagy Törökországnak. Ez azt jelentené, Európa hagyja, hogy letöröljék a térképről.
Nem lehet, miniszterelnök úr, egyszerre kardoskodni a közös európai katonai védelem mellett, és közben meghajolni egy olyan ember előtt, akinek, ha így tennénk, semmi oka nem lenne rá, hogy megálljon Kijevnél.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Emmanuel Macron francia elnök fogadja Orbán Viktort párizsi munkavacsorájuk előtt az Elysée Palotában 2023. december 7-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
