Csapody Tamás: Az antimilitarizmus veresége (Alternatívok és az értelmiség)

publikálva
1997/31. (07. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"A gondolkodók nyugtalanítóan tekintélyes része a vezérkarok szakértője lett. Azon fáradoznak, hogy értelmes színben tüntessék fel azt, ami halálosan értelmetlen. Az atom- és az ideológiai háború logikájának értelmiségi specialistái azért kapják a pénzüket, hogy a többieket megtévesszék, hogy az emberek mint birkák menjenek a vágóhídra" (Konrád György).

"A gondolkodók nyugtalanítóan tekintélyes része a vezérkarok szakértője lett. Azon fáradoznak, hogy értelmes színben tüntessék fel azt, ami halálosan értelmetlen. Az atom- és az ideológiai háború logikájának értelmiségi specialistái azért kapják a pénzüket, hogy a többieket megtévesszék, hogy az emberek mint birkák menjenek a vágóhídra" (Konrád György).

Az alternatív mozgalmak vagy más néven új társadalmi mozgalmak közé a NATO-tagságot ellenző szervezetek közül csak néhányan tartoznak. Így az ökológiai mozgalmak közé sorolható az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesülés Klubja és talán a Bokor Öko Csoport Alapítvány (BOCS), az új békemozgalomhoz az Alba Kör, az önsegélycsoportok közé a Létminimum Alatt Élők Társasága (LAÉT) és talán a Május Elseje Társaság, míg az autonómok közé az anarchista Budapesti Autonóm Társulás (BAT). A Fiksz Egyesületet állampolgári kezdeményezésnek lehet nevezni, a Bokor bázisközösség az új spiritualizmus körébe vonható, míg a Baloldali Alternatíva Egyesülés (BAL) az úgynevezett nem dogmatikus baloldal kategóriájába sorolható, de ez utóbb felsoroltak egyikét sem lehet az alternatív mozgalom fogalmi körébe vonni. A Marxista Ifjúsági Szövetség és a Humanista Mozgalom (HM) szatellitszervezet-jellegük miatt nem alternatív mozgalmak, de a HM talán az új spiritualista irányzathoz is sorolható lenne. A Bányász Rezső nyugalmazott nagykövet vezette Semleges Magyarországért Alapítvány sem alternatív mozgalom, mivel tipikusan úgynevezett "átmeneti team" (transitory team) típusú kezdeményezés, amely egy adott politikai célt tűzött maga elé, és amelyet kis létszámú értelmiségi csoport vezet, kísérletet téve egy szélesebb körű NATO-tagságellenes tiltakozás megszervezésére.

Nemcsak Magyarországon, de más közép- és kelet-európai országokban sem jött még létre NATO-tagságot ellenző társadalmi mozgalom. A NATO-tagságellenes tiltakozások alig tudnak az intenziválódás szakaszába lépni. A tiltakozások nem tudnak kiszélesedni, netán intézményesülni, és nem látni annak körvonalait, hogy létrejöjjön egy NATO-tagságellenes "átmeneti team" típusú mozgalom. A NATO-tagság lehetősége eddig nem jelentett társadalmi kihívást, és a meglévő mozgalmak tekintetében nem bírt mobilizáló erővel. Nemcsak hogy nem tud létrejönni egy új békemozgalom-típus, de még a már gyökerekkel rendelkező béke- vagy ökomozgalom sem tud ennek mentén megerősödni. (Sem új mozgalom, sem új minőség a mozgalmakban.) A modernizáció új hullámát is jelentő NATO-tagság nem indított el - legalábbis eddig - egy mozgalmi ciklust.

Talán a társadalmi keretfeltételeknek, a társadalmi struktúrának kell megváltoznia ahhoz, hogy létre tudjon jönni egy NATO-tagságellenes hálózat vagy egy "egytémájú" (single-issue) mozgalom, aminek - pártpolitikai céloktól mentesen - kizárólag a NATO-csatlakozás megakadályozása lenne a célja. A csatlakozási tárgyalások megkezdődése idején, vagy a feltételek ismertté válása esetén, a NATO-tagságot megelőző népszavazás kiírásakor a társadalmi keretfeltételek minden bizonnyal meg fognak változni. Valószínűleg ekkor dől majd el, hogy a NATO-tagságellenes tiltakozások intézményesedni tudnak-e, vagy sem, ha igen, akkor milyen politikai keretrendszerben; a civil szervezetek egyedül vagy közösen, civil keretek között vagy pártokhoz csapódva, civil akcióegységben vagy egy specifikus civil mozgalom keretei között aktivizálódnak-e majd. Az érdekszervezetek, az integratív és szakmai szervezetek aktivizálódnak-e egyáltalán? A parlamenten kívüli NATO-tagságellenes pártok milyen szerepet tudnak majd betölteni? A parlamenten kívül rekedt baloldal képes-e - e vonatkozásban - összefogásra, a zöld pártok valamelyike vállalja-e markánsan a NATO-ellenességet?

Alternatívok értelmiség nélkül

Az értelmiségi lét válságtüneteként is felfogható mindaz, ami az integrációkkal kapcsolatban történik, illetőleg nem történik. Kiveszőfélben van ugyanis térségünkben a kritikai értelmiség típusa. Az értelmiség lét- és politikai harcokat vív, a pénz- és egzisztenciát osztó lobbiérdekeknek kiszolgáltatottan, a múltját feledtető vagy a jövőjét biztosító szellemi munkát részesíti előnyben. A nyugati ösztöndíjakhoz és konferenciameghívásokhoz sem a modernizáció és az integráció negligálásán keresztül vezet az út. Sőt a megélhetést vagy túlélést éppen a magyar és külföldi modernizációs, integrációs, euroatlanti integrációs stratégiák kidolgozása, tudományos megalapozása teszi lehetővé.

Márpedig értelmiségiek nélkül sem alternatív mozgalom, sem pedig alternatív ideológiák megszületése nem lehetséges. Nincs posztmaterialista értelmiség Magyarországon, és nemigen van olyan szellemi-közéleti csoportosulás sem, amely megjelenítené a posztmaterialista és antimilitarista értékeket. Az erre a szerepre talán leginkább hivatott kelet-európai liberális ellenzék programjairól, a polgárjogi mozgalmak követelési listájáról "leváltak" a békemozgalmi kérdések.

A cseh Charta ´77, a lengyel Szolidaritás vagy a magyar demokratikus ellenzék esetében ugyanaz történt: feloldódtak a hatalomban, és korábbi nézeteiket revideálták. A volt ellenzékiek programjaiból hatalomba kerülésük után kikerült minden alternatív elképzelés, és ezzel együtt az antimilitarizmus is. A szabadságjogok és polgárjogok elfogadtatása emésztette fel minden erejüket. A kétpólusú világ megszüntetésére irányuló elképzelések valóra váltak, hiszen a világ "egypólusú" lett. A globális kérdésekkel, a szolidaritással, a népek egyenjogúságával stb. (miután ez már minket közvetlenül nem érintett) a napi és pragmatikus politika szintjén nem lehetett immár foglalkozni, az antimilitarizmus meg kimerült a katonaiszolgálat-megtagadás problémáját lényegében megoldó polgári szolgálat bevezetésével. Mivel az antimilitarizmus és erőszakmentesség baloldali értékrendszerben meglévő értékeinek sincsen méltó politikai képviselete, az antimilitarizmus "történelmi vereséget" szenvedett.

A rendszerváltás volt antimilitarista elitje ma együtt támogatja a NATO-tagságot a korábban dogmatikusan NATO-ellenes volt kommunistákkal. A helyzetet több szempontból jól szimbolizálja, hogy az 1945 utáni első független magyar békecsoport, a Dialógus egyik alapítója ma az euroatlanti integráció egyik legmagasabb állami szintű támogatója, hogy a rendszerváltás előtt megalakult független békecsoport, a Kelet és Nyugat leszereléséért egyaránt küzdő Kelet-Nyugat-Párbeszéd Hálózat Kör egyik prominens személyisége ma az egyik kormánypárt NATO-barát külügyese. A Kelet-Nyugat Hálózat és a brit Európai Nukleáris Leszerelés (END) nevű békemozgalom körül forgolódók markáns csoportja (szakkollégisták, értelmiségiek, ellenzékiek) ma a Fidesz és az SZDSZ kemény magjához tartoznak, egyikük pedig az Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának elkötelezett NATO-barát elnöke. A katonai blokkok megszüntetését, az egyenlő nagyhatalmi felelősség elvét valló volt demokratikus ellenzék, a szamizdatok egykori szerkesztői ma a hatalom berkeiben mint politikusok, azon kívül maradva mint írók, tudósok stb. harcos NATO-tagsághívőkké váltak. Az egypártrendszer hivatalos békemozgalmának, az állami akarattal megegyező módon radikálisan NATO-ellenes nézeteket valló Magyar Béketanácsnak az egyik volt képviselője ma magas rangú magyar NATO-diplomata, miközben a szervezet jogutódja - a jelenlegi hatalom akaratával megegyező módon - ma NATO-barát lett. A néhai KB Agitációs és Propaganda Osztály (Agitprop) egyik "külföldre irányuló propagandáért" felelős politikai munkatársa ma a NATO-tagság felelős beosztású "propagandaminisztere". Az is köztudott, hogy a NATO-tagságot ma "követelő" volt politikai tiszt, a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi első embere 1988-ban még a világbéke megvalósulását ellenző NATO-ról írt tankönyvrészletet, és még 1992 végén is nyilvánosan bírálta a NATO-tagságot támogatókat.

Pedig "vitatható, hogy a nemzet vagy a katonai szövetség mennyire valóságos. Amíg az állami érdek nagyobb szentség, mint az egyén élete, addig a világbéke veszélyben van. Szellemi uralomra van szükség az erőszak felett, különben megölnek bennünket. Mindenkinek egy felszabadulási esettanulmány jutott osztályrészül. A választ a legfontosabb kérdésekre saját életrajzunkkal adjuk meg" (Konrád György).

publikálva
1997/31. (07. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk