Dzsudzsi világot lát - Egy munkaszerződésről

  • Dénes Ferenc
  • 2011. június 16.

Publicisztika

Kevés honfitársunk munkahelyváltását kíséri olyan közérdeklődés, mint Dzsudzsák Balázsét. A 24 éves nyírlugosi születésű labdarúgó munkáltatója az elmúlt napokig a PSV Eindhoven futballklub volt. Ám Dzsudzsák most úgy határozott, hogy az orosz bajnokságban szereplő Anzsi Mahacskalához teszi át munkahelyét. E döntése súlyosan megosztotta a magyar sportközvéleményt.

Kevés honfitársunk munkahelyváltását kíséri olyan közérdeklődés, mint Dzsudzsák Balázsét. A 24 éves nyírlugosi születésű labdarúgó munkáltatója az elmúlt napokig a PSV Eindhoven futballklub volt. Ám Dzsudzsák most úgy határozott, hogy az orosz bajnokságban szereplő Anzsi Mahacskalához teszi át munkahelyét. E döntése súlyosan megosztotta a magyar sportközvéleményt.

Talán ő ma a legnépszerűbb és legtöbbre tartott magyar labdarúgó. 2005-ben játszott először az élvonalban, és a debreceni Lokival mindent megnyert, amit itthon labdarúgó megnyerhet. A holland klubhoz 2008 januárjában igazolt, itt 157 hivatalos mérkőzésen nyújtott teljesítményével becslések szerint megtízszerezte játékjogának értékét. Már ez év telén szóba hozták jó néhány nagy nyugat-európai klubbal, de végül mégis Keletnek veszi az irányt, és Hollandiából Dagesztánba teszi át székhelyét - pontosabban Moszkvába, az Anzsi játékosai ugyanis az orosz fővárosban élnek, csak a "hazai" mérkőzésekre utaznak az észak-kaukázusi Mahacskalába.

A száz leggazdagabb magyar

A klubot idén év elején vásárolta meg az a Szulejmán Kerimov, akinek vagyonát a Forbes magazin 7,8 milliárd dollárra becsüli, és a világ 118. leggazdagabb embereként tartja számon. Kerimov nagyot álmodik: a Premjer Liga, az orosz első osztály tavalyi 11. helyezett csapatából BL-főtáblás alakulatot akar formálni, évente akár 50 millió dolláros költéssel és új, 40 ezres stadion építésével. A klub 11 forduló után az éllovassal azonos pontszámmal harmadik. Az új férfiak már ehhez az új műsorhoz érkeznek: köztük Dzsudzsák is, akinek a játékjogáért a hírek szerint 12-14 millió eurót fizetett a klub, illetve Oroszország 19. leggazdagabb embere.

Az átigazolást a szakmai és a szurkolói közvélemény egyaránt heves indulatokkal bírálta. A kritika három irányból érkezik.

Dzsudzsáknak képességei alapján a nagy európai bajnokságok - angol, spanyol, német, olasz, francia - valamelyikében kellene játszania, ez "szakmai" előrelépés lenne számára, és a hosszú távú karrierépítés utóbb a bankszámláján is meglátszana.

A nemzet érdeke is azt kívánja, hogy Dzsudzsák "nagy" klubhoz igazoljon, ahol kiválóan képzett játszótársaktól tanulhatna. Az erős bajnokság, az erős ellenfelek nagy teljesítményre késztetnék, amit a magyar futballválogatottban tudna kamatoztatni, mindannyiunk örömére és dicsőségére. Az ellenérzések szociális, "társadalomkritikai" vonulata a 80-as évek balatoni lángossütő magatartásával rokonítja a döntést: a futballista egy rövid nyáron akar meggazdagodni: azért, hogy minden pénzt azonnal beszedjen, hajlandó elkurvulni is.

Bár némi igazságot nem lehet eltagadni tőlük, ezen érvek összességükben mégsem állják meg a helyüket.

A hivatásos sportoló munkahelyváltása - átigazolása - nem sokban különbözik bármely más munkavállaló hasonló döntésétől. A jövedelmi szempontok meghatározók - avval, hogy a sportolónak figyelembe kell vennie a karrierje hosszát is, ami jó esetben 20, ténylegesen inkább 12-15 év. Ennyi idő alatt kell megteremtenie a következő életszakaszok anyagi hátterét vagy az új életpályához szükséges feltételeket. Többféle stratégia létezik erre. Az egyik a gyakori klubváltás és a fokozatos építkezés: a játékos ilyenkor az átigazolási díjakból és az egyre jobb kluboktól kapott egyre magasabb fizetésből maximalizálja egyéni hasznát. De ilyen a jövedelemmaximálás rovására folytatott kapcsolatépítés is, ami az adott klubnál vagy a nemzetközi futballban betöltött pozíciókban térülhet meg.

A hivatásos játékos számára is fontos a munkahely biztonsága meg a munkakörülmények színvonala. Nemcsak a pályák, az öltözők minőségéről van szó, hanem felkészülési lehetőségekről, infrastruktúráról, orvosi háttérről, sérülésveszélyről. Nyilván mindenki ezerszer meggondolná, ha egy sugárveszélynek kitett területen kínálnának neki munkát. A mediterrán munkavállalók csak komoly felár ellenében hajlandók a rémisztő telű Moszkvába vagy Szentpétervárra szerződni, és ha tehetik, elkerülik az esős és unalmas Manchestert is. És persze a játékos számára is fontos az önmegvalósítás, az alkotás lehetősége - mint a művészeknél. A profi focista nagy meccseket akar játszani, kupát nyerni, és arról álmodik, hogy százezer rajongó skandálja a nevét.

Dzsudzsákot már télen hírbe hozták számos nagy európai klubbal, de konkrét ajánlat nem érkezett, vagy meg sem közelítette a PSV szabta, állítólag 10 milliós kivásárlási árat. Ehhez kell mérnünk az Anzsi 12 millió euróját, és nem a kibicek vágyaihoz, akik a "mi fiunkat", a magyar gyereket önámító módon Liverpoolban vagy Barcelonában látták volna méltó helyen. Hisz a Liverpool meg a Barcelona nem jelentkezett. Balázs az Anzsival viszont állítólag 3 millió forint körüli napi (!) fizetésben állapodott meg. Ez úgy 65-70 000 fontos heti bérnek felelne meg az angol bajnokságban - ami még ott is kiemelkedő, közvetlenül a világsztárok utáni fizetési kategória. Joggal mondhatta Vörösbaranyi József, a futballista menedzsere, hogy a Mahacskala ajánlata visszautasíthatatlan volt. Ha Dzsudzsák négy évig tartja ezt a szintet, akkor annyit biztosan félre tud tenni, hogy bekerüljön a 100 leggazdagabb magyar közé. (Ráadásul készpénzben, nem pedig manipulált cégértékekben mérve.) Dzsudzsákot nem kötik az egyéni szponzorok sem, és a futball utáni magyarországi karrierje sem attól függ, hogy Dagesztánban játszik-e vagy máshol.

Kerimov jövője

Ha az orosz bajnokság, illetve Dzsudzsák csapattársai segítik majd Balázs fejlődését, a magyar futballválogatott meggyengülése miatti félelmek sem igazolódnak be. Az orosz csapatok az elmúlt években komoly nemzetközi sikereket értek el (UEFA-kupa-győzelmek, főtáblás helyek a BL-ben), többet és nagyobbakat, mint például a hollandok. Az orosz futballgazdaságba ömlik a pénz, s ennek az eredménye a pályán is meg fog látszani. A sportág népszerű Oroszországban, megspékelve némi (némi? harsány!) orosz nacionalizmussal és politikai támogatással. Ennek negatív következménye a járványszerű futballhuliganizmus és a hírek szerint elképesztő rasszizmus. De ezzel együtt is csak az ismerethiány és a felsőbbrendűségi tudat tehet bárkit vakká arra, hogy az európai futballt a világ keleti részén is egyre jobban űzik. Az Anzsi Mahacskalában játszik nemcsak a harmincnyolc éves Roberto Carlos (ő speciel ott vezet le), de Jucilei és Diego Tardelli is - mindkét ifjú brazil válogatott. Dzsudzsáknak tehát lesznek játszótársai is...

Való igaz: a munkakörülmények sok kockázatot rejtenek. A Csecsen és Kalmük Köztársaság, Azerbajdzsán és Grúzia közé ékelt Dagesztán a világ egyik "legforróbb" területe, ahol mindennapos az erőszak és a terrorizmus. A csapatot a biztonsági kockázatok miatt repülőgép hozza-viszi a meccsekre.A klub sorsa ráadásul Szulejmán Kerimov jövőjével fonódik össze, és jól tudjuk, az oroszországi milliárdosok jövője nem okvetlenül rózsákkal előhintett proszpekt. Ám mindezt mérlegre téve: nemcsak szemellenzősen ostoba, de álságos és szemforgató álláspont Dzsudzsákot egy jól fizető állás elfogadásáért erkölcsi megrovásban részesíteni. Ennek belátásához elég csak magunkat a helyébe képzelni: vajon hányan utasítanánk vissza ugyanazért a munkáért mondjuk háromszoros fizetést? És kevesen vannak azok is közöttünk, akik erről a pénzről valamely homályos közösségi érdekek elsőbbségére hivatkozva mondanának le - a szocialista embertípust álmodták ilyennek egy előző korban, és annak is mi lett a vége?

Hogy Dzsudzsák jó döntést hozott-e vagy sem, eldönthetetlen. Ha sikeres lesz, nyafogni akkor is lehet majd: még sikeresebb lett volna itt vagy ott! És persze, ha kudarcot vall, akkor sem fogjuk tudni, hogy másutt nem bukott volna-e még nagyobbat. Amennyi ebből a mi dolgunk: egy szabad ember, egy szabad munkavállaló a legjobb belátása szerint élt alapvető jogával.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.