A sorozat első része itt olvasható:
Az Orbán utáni Magyarország legfontosabb és legsürgősebb feladata, hogy rendeznie kell a külpolitikai viszonyunkat a legfontosabb szövetségeseinkkel. Ez több külföldi működő beruházást hozhatna Magyarországra, és rövid távon pedig elindíthatná az EU-pénzek beáramlását, amire az országnak hatalmas szüksége van. Tételezzük fel, hogy a befagyasztott uniós forrásokat is sikerül az Orbán utáni kormánynak felszabadítani. A jelenlegi, 2027-ig tartó uniós költségvetési ciklusban a különböző kötelezettségvállalások miatt a mozgástér így is korlátozott lesz – de amit lehet, azt újra kell gombolni.
Az uniós források és az állami támogatások
Az Orbán-kormányok az uniós források jó részét – programszerűen – piaci alapon működő ágazatok piaci szereplőinek támogatására költötték. Ez a megközelítés súlyosan sérti a versenyt, s ezért az unió szintjén is tévútnak gondolom. Személyesen is hallottam befektetőktől, hogy nem fognak bele egy-egy beruházásba, mert úgyse tudnak a mindenféle uniós és/vagy állami támogatással kitömött NER-szereplőkkel versenyezni.
A KPMG–GKI 2016-ban készült, nyilvánosan hozzáférhető kutatásának egyik legfontosabb tanulsága, hogy az uniós támogatást felszipkázó cégek nem lesznek hatékonyabbak és pénzügyileg eredményesebbek, mint az abból kimaradó vállalatok. (A szerző korábban a KPMG partnereként dolgozott – a szerk.) A mezőgazdasági támogatások torzító hatásairól is számos elemzés született. Soha annyi külső forrást a magyar mezőgazdaság nem kapott, mint az elmúlt évtizedben – és hiába van itt a nyakunkon a klímaváltozás, ma ennek ellenére kisebb az országban az öntözhető területek aránya, mint a szocializmusban volt.
Égető szükség van tehát a prioritások átrendezésére: piaci ágazatoknak, piaci szereplőknek nem szabad támogatást adni, s ehelyett a zöld átállásra, az energiatakarékosságra, az oktatásra, az egészségügyre, az egészséges életmódra, a K+F-re, valamint az infrastruktúra fejlesztésére, ezen belül is a katasztrofális állapotban lévő alsórendű utak és az összeomlóban lévő vasúti rendszer rendbe hozására kell a forrásokat átirányítani.
Az állami szerepvállalás
Az Orbán-kormány kedvelt eszköze, hogy egyes gazdaságpolitikai céljainak érdekében a felelősséget és a költségeket a piaci szereplőkre terheli, és ezzel rövid távon kíméli a költségvetést és az adófizetőket. Ám ez a kormányzati „innováció” hosszabb távon már korántsem fest olyan jól. Ezek az intézkedések nem csak a jogbiztonság elvét sértik, de a gazdasági hatásaik is kétségesek. Lássunk pár példát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
