Uitz Renáta

Elmulatják

Szétvereti-e az EU jogrendjét a lengyel kormány?

Publicisztika

A lengyel kormány a Jog és Igazságosság párt (PiS) 2015-ös hatalomra kerülése óta hadban áll az Európai Unióval. A viszály egyik oka: a lengyel bíróságok függetlensége ellen intézett kormányzati támadás.

A minap az Európai Unió Bíróságának (EUB) alelnöke az Európai Bizottság indítványára napi 1 millió euró bírságot szabott ki a lengyel kormányra mindaddig, amíg Varsó végre nem hajtja az EUB azon döntéseit, amelyek jogellenesnek találták a lengyel Legfelső Bíróság Fegyelmi Tanácsának felállítását. Bár a bírság összege kiemelkedő, a ténye nem: szeptember elején az EUB napi félmillió euróra büntette a lengyel kormányt, amiért az a vonatkozó környezetvédelmi engedélyezési eljárás mellőzésével hagyta jóvá a turówi szénbánya működését. Az EUB mindkét ügyben az uniós jog elsőbbségének védelmében szabta ki a kényszerítő bírságot.

A bőség káprázata

Úgy tűnhet, hogy mára az uniós intézmények a bőség zavarával küzdenek, amikor az uniós alapértékek védelméhez keresik az eszközöket. Ám a gyakorlatban beláthatatlan nehézségeket okoz, hogy az eljárások sikere a mai napig a tilosban járó tagállamok tevőleges együttműködésén múlik.

Emlékeztetőül: a lengyel Alkotmánybíróság és a rendes bírósági rendszer átalakítása miatt 2017 decemberében a Bizottság megindította az uniós alapértékek védelmére szolgáló eljárást az uniós alapszerződés, az EUSZ 7. cikke alapján. Az eljárási rendnek megfelelően az ügyet az Európai Tanács tárgyalja, amikor a soros elnökség napirendre veszi. Hogy pontosan mi is történik a Tanácsban, rejtély: az üléseket követő pár soros összefoglalók annyira semmitmondók, hogy még élcelődni sem érdemes rajtuk. Nem csoda hát, hogy az Európai Parlament egyre türelmetlenebbül keresi a módját az alkotmányos demokráciát illiberálissá alakító tagállamok megzabolázásának; és a maga módján a Bizottság is próbálkozik.

Az egyik csodafegyvernek a Bizottság minden tagállamra kiterjedő éves jogállamisági jelentését szánták – ám a sok száz oldalnyi szövegben már azelőtt elvész a lényeg, hogy a Tanács ülését előkészítő Általános Ügyek Tanácsa hozzáfogna a megállapítások áttekintéséhez. (Az összefoglaló alapján az októberi ÁÜT-ülésen a 2021. évi jelentés áttekintése négy pillért érintett: az igazságszolgáltatást, a korrupcióellenes kereteket, a médiapluralizmust és a hatalmi ágak elválasztását kiegészítő fékek és egyensúlyok rendszerét. A novemberi ülés a tervek szerint a horvát, olasz, ciprusi, lett és litván fejezeteket veszi majd sorra, biztonságos távolságot tartva a cselekményesebb lengyel és magyar fejezetektől.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.