Elszomorító helyzetkép: kivégzett kultúra, átmenetileg bezárt művelődési ház Gyulán

Publicisztika

Sem a zord téli időjárás, sem a járvány, sem az épület állaga, sem az önkormányzat pénzügyi helyzete nem indokolja, takarékossági okokra hivatkozva két hónapra mégis bezárták a nemrégiben teljesen megújult gyulai művelődési házat. A valódi ok a „csak”-on kívül az lehet, hogy a fideszes városvezetés a kultúráról nem gondol semmit.

 

„Talán nyitott kapukat döngetek Gyulán, mert városunk kultúrájának sokszínűsége bizonyítja nyitottságunkat, a gyulai kultúra pedig párban jár a gyulaisággal. Gyulán nemcsak január 22. a Kultúra Napja” – mondta lelkesen Görgényi Ernő fideszes gyulai polgármester még 2011-ben. Előtte három évvel még az MSZP-s Perjési Klára városvezetése alatt a békési fürdőváros elnyerte a „Kultúra magyar városa” címet.

A közel harmincezres Gyula hosszú évszázadokon keresztül volt békési (vár)megyeszékhely, amely címet a második világháború után kaparintott meg tőle a közel kétszer akkora és iparilag fejlettebb Békéscsaba. De ez lett a térségi központ szerepét elvesztő város szerencséje is, ugyanis a szocialista városrendezés és -fejlesztés címén emiatt nem rombolták le középkori városmagját. Maradt, ami volt, polgári miliővel rendelkező urbánus település, a lakosság számához képest jelentősebb értelmiségi réteggel, ami az Alföldön ritkaságszámba megy. Ennek köszönhetően a rendszerváltás, de különösen az európai uniós csatlakozás után volt mire építkezni: a városnak van jellege, hangulata és atmoszférája, amit sok turista is felfedezett. 

A megyei intézmények egy része még mindig itt található: itt van a megyei kórház, a megyei bíróság és ügyészség, a levéltár, de itt van a térségi vízügyi központ székhelye és a zöldhatóság székhelye is. A múlt század hatvanas éveiben jó minőségű termálvizet találtak itt, s ma a Gyulai Várfürdő az ország öt-hat leglátogatottabb strandjai között foglal helyet, míg a helyi Várszínház, ha korábbi jelentőségéből vesztett is, találkozóhelye magyar és nemzetközi társulatoknak. A gyulai vár is egyedülálló látnivaló, Közép-Európa egyetlen épen maradt téglavára. A helyi gasztrokultúra része a gyulai kolbász, de ez Erkel Ferenc szülővárosa is.

Fontos, bár országosan kevésbé ismert, hogy itt alkotott az alföldi tájat, s benne a parasztembert és az igavonó barmokat elképesztően határozott ecsetvonásokkal megfestő Kohán György képzőművész és a reménytelenül szürke Kádár-korszakban is az ellenállás sokféle módját elképesztő nyelvi és stílusbravúrral megíró Simonyi Imre költő is. A városhoz csatolt településrészen született a majdnem Nobel-díjas, világhírű Bay Zoltán, akinek nevéhez fűződik a Föld és Hold távolságát meghatározó radarvisszhang-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció – igaz, ezek jó része már amerikai emigrációs éveire esnek. Itt található a vidék legrégebb óta működő cukrászdája és a teljesen megújult, impozáns Almásy-kastély. Mindezekre építve a viharsarki kereskedelmi szálláshelyek kétharmada is itt van, s ez a hazai románság fővárosa is.

Immár 2010 óra fideszes városvezetés irányítja a helyi önkormányzatot. Hogy ez mekkora intellektuális kihívást jelent, s a polgármester, a helyettesei és a jegyző mennyire a kultúra elkötelezett híve, arról megoszlanak a vélemények. Színházi és képzőművészeti eseményeken ritkán látni őket, ha csak éppen nem mondanak valami színtelen-szagtalan köszöntőt. Könyvnapon fotózkodnak, hogy a helyi és megyei propagandatermékek címlapjaira kerüljenek. Ám a kimerevített kép nem mutatja a valóságot. Ha tovább pergetnénk a filmet, akkor kiderülne, hogy a standról hirtelen felkapott kötet és az odaráncigált helyi szerzővel készült felvétel után a kultúráért felelős alpolgármester nem veszi meg a könyvet, mert ez eszébe sem jut, hanem azt gyorsan visszateszi. Így minden lelepleződik: csak a látszat a fontos. Nem kerül a könyv a városvezető otthoni könyvespolcára vagy az éjjeli szekrényére, pláne nem a kezébe, olvasásra.

Némiképp leegyszerűsítve ez az a háttér, amely a mostani történet mögött megbújik, ez pedig tényszerű egyszerűséggel ennyi: január elején a helyi Erkel Ferenc Művelődési Ház nemrégiben kinevezett igazgatója bejelentette, hogy a tavalyi évhez hasonlóan most is az év első két hónapjában takarékossági okok miatt bezárják az intézményt. Az igazgató aligha a saját szakállára döntött így.

 
A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ 
Fotó: Bod Tamás

Az épületet nemrég, több százmillió forintból, minden elemében felújították, új homlokzatot kapott, kicseréltek minden nyílászárót, modern fűtési rendszerrel látták el és szigetelték szinte minden négyzetcentiméterét, belső terei is új fazont kaptak, azaz a működtetési költségek jelentősen csökkentek. Most sincs csikorgó téli hideg, a mínuszok nem döntenek csúcsokat, amikor ezeket a sorokat írom, kint plusz 4 fok van. A város költségvetése, köszönhetően a kormány fideszes önkormányzatokat előnyben részesítő figyelmének is, egyensúlyban van.

Azaz nincs műszaki, időjárási és pénzügyi ok arra, hogy a kultúra gyulai zászlóshajójának számító művelődési házat két hónapra és szégyenszemre bezárják.

S közben felmerül a kérdés, azért modernizálták százmilliókért, hogy az év egyhatod részében, talán éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá, ne használják? Emellett hablatyolnak még valamit a karbantartási munkákról is, ami két teljes hónapon át egy teljesen megújult épületben nehezen értelmezhető. A „karbantartás” legutóbb hazug mentőérvként akkor került elő, amikor minden gyanú szerint politikai okok miatt utálták ki innen Pottyondi Edina stand-upost ugyaninnen

A kéthónapos bezárásról szóló közlemény még megemlíti, hogy a gyulai művelődési központban közel 30 kisközösség és csoport működik, azok mindegyike a mellette található Vigadóban végzi tevékenységét ebben az időszakban. Ha ez így megoldható, akkor felmerül a kérdés, miért ne fogadhatná be ez az intézmény a művházat az év tizenkét hónapjában, mindenestül? Ez akár arra a szomorú eredményre is vezethetne, hogy valójában nincs is szükség a kultúrházra a Kultúra magyar városában.

S nincs megállás, az amúgy rendes körülmények között is szordínós nyitvatartásban működő helyi könyvtárra is ugyanez a sors várhatna, mert kimutatható – ha ez egyáltalán valamiféleképpen összemérhető –, hogy a könyvek, az újságok, így az olvasási igény valójában kisebb, mint az ezzel járó pénzügyi megtakarítás nagysága. Mozi már évtizede nincs a településen, viszont egy, a Várszínházhoz tartozó kis befogadó kamaraszínház igen.

A kultúra 21. századi szokás- és fogyasztási rendszere változóban van. A térség és az ország lecsúszásával gyengül a kultúrafogyasztó középosztály, s félő, csökken a kereslet az igényes kikapcsolódásra és feltöltődésre. Kreatív művelődés- és rendezvényszervezők, könyvtárosok és egyéb szakemberek sokat tompíthatnának ezen, de ha az önkormányzati célkitűzés az, hogy a művelődési házak hosszú hónapokra történő bezárásával a kultúrán kell takarékoskodni, akkor a „szellemi ember magányos jelenség (lesz), s majd mindenfelé katakombákba kényszerül, mint a középkorban a vandál hódítók elől a Betű titkával rejtőző szerzetesek” – ahogy erről még 1934-ben írt Márai Sándor, az Egy polgári vallomásainak utolsó oldalain. Pedig akkor a kultúra helyzete és annak megítélése, gyanítom, sokkal jobb volt.

A városvezetők ünnepi alkalmakon a kultúráról mondott szépnek tűnő, de tartalmatlan szavai üresen konganak. A semmiben vesznek el, mert ők semmibe veszik azt. A takarékosság hamis érvére hivatkozva bezárnak egy nagy kulturális intézményt. Amikor a második világháborúban, London bombázása közepette Churchillnek azt mondták, hogy a háború megnövekedett költségei miatt megszorításokat kell eszközölni a művészetek és kultúra területén, akkor az angol kormányfő azt felelte: „Akkor mi az, amiért harcolunk?” Erről nincs fogalma a gyulai fideszes városvezetőknek. Békeidőben sem.

A magát értelmiséginek tartó város pedig, ha jól hallom, hallgat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.