Hegedűs Dániel

Ki akaszt tengelyt?  

Merre tart az Európai Unió, és mire mehet Orbánnal?

Publicisztika

Bár egyre szélesebb körben osztott vélemény, hogy az Európai Unió intézményi átalakítása elkerülhetetlen működése fenntartásához, a reform sikeres végrehajtásához sem a szükséges tagállami akarat, sem a politikai körülmények nem adottak. Ezért aztán – bár a rendszeres magyar blokkolások megkerülése a reformelképzelések egyik mozgatórugója – hazánknak sem kell tartania attól, hogy az új, többsebességes integrációs modellben elszigetelődik és leszakad. Ez azonban nem jó hír, sem az ország, sem a magyar demokrácia jövője szempontjából.

Akik akarnak akarni

November 22-én az Európai Parlament határozatot fogadott el az Európai Unió szerződéses reformjáról. Az uniós intézmények közötti konfliktusos viszony ismeretében a határozatot inkább tekinthetjük a Parlament „igénynyilatkozatának” és saját pozíciója hangsúlyos kijelölésének, semmint az uniós reformfolyamat elindítására és befolyásolására képes dokumentumnak. Jelentőségét jól mutatja, hogy a „Szerződések Urai”, azaz a tagállamok az Európai Tanács decemberi ülésén ugyancsak érintették a reform kérdését, és kinyilvánították, hogy 2024 nyarára a Tanács is kidolgozza saját álláspontját, de a parlamenti határozatot figyelemre sem méltatták.

Ám tudomást sem venni a Parlament kezdeményezéséről szintén hiba lenne – annál is inkább, mert azzal nem áll egyedül. Tavaly felerősödtek azok a hangok, amelyek az EU működőképességének és „bővülőképességének” fenntartása érdekében egyértelmű intézményi és működési átalakulást követelnek. Ha lehetséges, a szerződések módosítása nélkül, ám ha elkerülhetetlen, akár azok újrafogalmazása árán is.

Szeptemberben látott napvilágot egy német–francia szakértői munkacsoport javaslatcsomagja. Készítői ugyan siettek leszögezni, hogy nem a két kormány álláspontját rögzítik, de a csoport a mandátumát a két kormánytól kapta. Rajtuk kívül vezető európai politikusok sora – Antonio Costa portugál miniszterelnöktől Annalena Baerbock német külügyminiszterig – hangsúlyozta a reformok szükségességét az unió működőképességének fenntartásához, akár a magyar rezsim, akár egy több mint harminc tagból álló EU jelentette kihívásokkal szemben.

A német–francia agytröszt javaslata a magyar nyilvánosságban a „négysebességes Európa” terveként bukkant fel – ám erről szó sincs. A dokumentum ugyan tényként fogadja el az eurózóna és a schengeni együttműködés fémjelezte „mag Európa” és az EU ezen kívül eső része közötti különbséget, de a másik két fokozat – a tagjelöltség, illetve társulási partnerség és a tagság az Európai Politikai Közösségben – nem belső integrációs fokozatok, hiszen EU-n kívüli státuszokat jelölnek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.