Lőrincz Balázs Bendegúz

Főispán elvtárs kirurgusa

Az egészségügy átalakításáról

Szögezzük le mindjárt az elején: az emberfia elsősorban azért lesz orvos, hogy gyógyítson, segítsen másokon.

Itt most hosszú szünet következik.

Másodsorban viszont azért is, mert ezáltal kiszámítható életpályát és stabil egzisztenciát remél magának és családjának. Igazi win-win lehetne, és van, ahol az is: a betegnek is jó, nekem is jó (hadd idézzek egy klasszikust: csak egészség legyen, meg betegség – a többit megvesszük). Magától értetődő, hogy amikor elkezd valaki orvosnak tanulni, akkor – ellentétben például a tanárokkal, akik kezdettől tudják, mi vár rájuk, ezért még cinikusabb dolog a kormányzat részéről az ő áldozatvállalásukat és jóindulatukat kihasználni – arra is számít, hogy viszonylag jól fog élni, és nagyjából minden értelmes dolgot biztosítani tud majd a gyerekeinek.

Akinek ez utóbbi célra a közelmúltig megfelelt erkölcsi szempontból akár a hálapénz is, és vele együtt a belőle természetszerűen fakadó kezdetleges, alacsony színvonalú szakorvosképzés, a maga esetlegességeivel együtt, az maradt. Akinek nem, az elment. Néhány szent nem foglalkozott a pénzzel, korábban sem fogadott el hálapénzt, maradt, és most sem érdekli túlságosan a fizetése. Ők a ritka kivételek, akikre viszont nem lehet felépíteni egy egész rendszert. Erre a kormányzat is rájött néhány évtized után, ezért szűk két évvel ezelőtt szabad szemmel is látható mértékben megemelték az orvosi béreket, és ezzel párhuzamosan betiltották a hálapénzt. Mindkettő helyes, fontos, és nagyon régóta esedékes intézkedés volt. Végre meglépték.

Valahogy viszont mégsem lett több orvos Magyarországon, legalábbis rövid távon, eddig nem. És ha az egyes egészségügyi törvények minap elfogadott fontos módosításait nézzük, amelyek benyújtója Semjén Zsolt, előadója Pintér Sándor volt, akkor nem is lesz.

Miért?

Orvosok, mint katonák

Azért, mert a stabil egzisztenciához az is szorosan hozzátartozik, hogy apa vagy anya – illetve ideális esetben mindkettő – tudja, egészen pontosan tudja, hogy hol dolgozik. És azt is tudja, hogy a jövő héten hol fog dolgozni. Nemcsak úgy egyszerűen valahol e széles vármegyében, hanem egy jól definiált, konkrét utca, házszám kombó biztonságában.

Ezt a biztonságot ingatja meg alapjaiban az új törvény, amely az egykori szocialista hiánygazdálkodás klasszikus eszköztárával fojtja meg a magyar egészségügy emberemlékezet óta vergődő és egyre fogyó maradékát. Kevés az orvos? Vezényelgessük őket ide-oda, mint parasztokat a vezér, illetve a főispán sakktábláján. A főispán elvtárs leszól, urambocsá! leizen majd a vármegyei fősebész elvtársnak, hogy kinek hol a helye, oszt’ kuss van. Persze lesznek, akik kussolni fognak, de olyanok is lesznek, akiknek ez lesz az utolsó csepp a pohárban, felmondanak és elmennek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.