Lőrincz Balázs Bendegúz

Főispán elvtárs kirurgusa

Az egészségügy átalakításáról

Szögezzük le mindjárt az elején: az emberfia elsősorban azért lesz orvos, hogy gyógyítson, segítsen másokon.

Itt most hosszú szünet következik.

Másodsorban viszont azért is, mert ezáltal kiszámítható életpályát és stabil egzisztenciát remél magának és családjának. Igazi win-win lehetne, és van, ahol az is: a betegnek is jó, nekem is jó (hadd idézzek egy klasszikust: csak egészség legyen, meg betegség – a többit megvesszük). Magától értetődő, hogy amikor elkezd valaki orvosnak tanulni, akkor – ellentétben például a tanárokkal, akik kezdettől tudják, mi vár rájuk, ezért még cinikusabb dolog a kormányzat részéről az ő áldozatvállalásukat és jóindulatukat kihasználni – arra is számít, hogy viszonylag jól fog élni, és nagyjából minden értelmes dolgot biztosítani tud majd a gyerekeinek.

Akinek ez utóbbi célra a közelmúltig megfelelt erkölcsi szempontból akár a hálapénz is, és vele együtt a belőle természetszerűen fakadó kezdetleges, alacsony színvonalú szakorvosképzés, a maga esetlegességeivel együtt, az maradt. Akinek nem, az elment. Néhány szent nem foglalkozott a pénzzel, korábban sem fogadott el hálapénzt, maradt, és most sem érdekli túlságosan a fizetése. Ők a ritka kivételek, akikre viszont nem lehet felépíteni egy egész rendszert. Erre a kormányzat is rájött néhány évtized után, ezért szűk két évvel ezelőtt szabad szemmel is látható mértékben megemelték az orvosi béreket, és ezzel párhuzamosan betiltották a hálapénzt. Mindkettő helyes, fontos, és nagyon régóta esedékes intézkedés volt. Végre meglépték.

Valahogy viszont mégsem lett több orvos Magyarországon, legalábbis rövid távon, eddig nem. És ha az egyes egészségügyi törvények minap elfogadott fontos módosításait nézzük, amelyek benyújtója Semjén Zsolt, előadója Pintér Sándor volt, akkor nem is lesz.

Miért?

Orvosok, mint katonák

Azért, mert a stabil egzisztenciához az is szorosan hozzátartozik, hogy apa vagy anya – illetve ideális esetben mindkettő – tudja, egészen pontosan tudja, hogy hol dolgozik. És azt is tudja, hogy a jövő héten hol fog dolgozni. Nemcsak úgy egyszerűen valahol e széles vármegyében, hanem egy jól definiált, konkrét utca, házszám kombó biztonságában.

Ezt a biztonságot ingatja meg alapjaiban az új törvény, amely az egykori szocialista hiánygazdálkodás klasszikus eszköztárával fojtja meg a magyar egészségügy emberemlékezet óta vergődő és egyre fogyó maradékát. Kevés az orvos? Vezényelgessük őket ide-oda, mint parasztokat a vezér, illetve a főispán sakktábláján. A főispán elvtárs leszól, urambocsá! leizen majd a vármegyei fősebész elvtársnak, hogy kinek hol a helye, oszt’ kuss van. Persze lesznek, akik kussolni fognak, de olyanok is lesznek, akiknek ez lesz az utolsó csepp a pohárban, felmondanak és elmennek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.