Legutóbb 1990 körül zajlott le radikális köztéri fordulat, egyebek közt utcák átnevezésével, emlékművek lebontásával, illetve új hangsúlyok – és új alkotások – elhelyezésével. A 90-es évek elején úgy tűnt, hogy belátható időn belül nem lesz újabb gyökeres átalakulás. Az elmúlt 12 évre visszatekintve azonban elmondható, hogy a főváros szimbolikus terei jelentősen átformálódtak: az Orbán-kormányok emlékezetpolitikai döntései nyomán Budapest számos köztere a rendszerváltáséhoz hasonló léptékben íródott át; elég, ha csak a Kossuth tér átalakítására vagy a Vár átépítésére gondolunk. Vajon mennyiben olvasható ki ebből az átalakulásból egységes szándék, ideológia vagy rendszer, s ha valóban rendszerről van szó, annak melyek lennének a sarokpontjai?
A klónok háborúja
Valójában a Fidesz a 2010 utáni budapesti emlékezetpolitikai átrendezés alapjait már 1998 és 2002 között lefektette. A Nemzeti Színház építésének leállítása, új épület emelése, a korona átszállítása a Parlamentbe ugyanúgy ekkor történtek, mint a Vár átalakítása felé tett első lépések. Az elgondolások alapvonásai pedig már megtalálhatók Makovecz Imre 1998-as nyilatkozataiban is: a színház majd, mint „főnixmadár emelkedik ki” az „Aczél által leromboltatott” Blaha Lujza téri épület formáiból; a Szent Koronát pedig, kiemelve a múzeumból, a Várkert Bazárban vagy a Felvonulási téren, „a nemzet nagyjainak szoborcsoportja körében” lehetne elhelyezni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
