Abban nincs semmi meglepő, hogy a szülészek azonnal kikérték maguknak az adatbázist: kulturálatlan az az ország, ahol ilyet lehet csinálni - nyilatkozott Papp Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara szülész-nőgyógyász szakmai kollégiumának elnöke. Pedig ahogy a szájt fórumán az egyik hozzászóló meg is jegyezte: a vélemények jobbak annál, mint amit a hétköznapokban mesélnek egymásnak az emberek.
Szinte érthetetlen viszont az a kirohanás, amit az adatvédelmi ombudsman intézett az adatbázis ellen. Péterfalvi Attila hivatalból, vagyis saját belátásból indított vizsgálatot az újév első hetében, de már a két ünnep között is fenyegetőzött az adatbázis betiltásával, arra hivatkozva, hogy az orvosok adatainak vagy a hálapénz összegének nyilvánosságra hozatala csak az érintett hozzájárulásával történhet. Az egyszeri honlap-üzemeltető már az első nyilatkozatoktól kapkodásba kezdett: csak azokat a hozzászólásokat publikálta, amelyeket nem álnéven, hanem valódi nevüket vállalva küldtek be. Az interneten ilyesfajta korlátozás nevetséges, hiszen lehetetlen ellenőrizni egy adott név mögött a személyazonosságot. Valószínűleg mégsem a véletlen, hanem szintén a régi beidegződések műve, hogy nem került gazdája annak a hozzászólásnak, amelyik nevesítette a mesterségesen beindított szülésekkel vádolt MÁV-kórházbeli orvost, így fosztva meg a további látogatókat ettől az információtól. A hozzászólások kilúgozódtak: többségük a hálapénz összegének feltüntetésén túl néhány szuperlatívusszal intézte el a kezelőorvost.
Az új év első napjaiban az ombudsman továbbment a bűnhajhászásban, s nem csupán az adatokat és a hálapénz összegét, hanem az orvosok szubjektív megítélését is bűncselekménynek minősítette. "Ha valaki úgy gondolja, hogy az orvos ellene bűncselekményt követett el azzal, hogy hálapénzt kért, követelt, elfogadott, tessék az erre vonatkozó eljárást megindítani, akár büntetőfeljelentés, akár etikai eljárás kezdeményezése, de nem kipellengérezünk, mert ez önmagában véve jogellenes magatartás, ennek az előzményeit a középkorban lehet megtalálni, amikor kiállítottak valakit a főtérre" - mondta Péterfalvi egy rádióinterjúban. A főadatvédő számára tehát a nyilvánosságra hozatal azonos a kipellengérezéssel. (Hogy a modern jogalkotás mit tud kezdeni a kipellengérezés fogalmával, azt inkább hagyjuk.)
Nem világos, hogy mi késztette Péterfalvit arra, hogy ilyen határozottan fellépjen a szájt ellen. A személyes adatok védelmének szentsége aligha, hiszen nem bántja a szemét az az internetes adatbázis, amely a prostituáltak szolgáltatását értékeli, pedig a "makktársadalom" tagjai évek óta gondoskodnak arról, hogy a hölgyek beazonosíthatók legyenek. Hogy a lobbiérdek vagy az ügybuzgóság hajtja-e az ombudsmant, azt valószínűleg nem fogjuk megtudni, de egy biztos: elvárásai nem túl életszerűek. Naiv, bár a jól beidegződött hatalmi gondolkodásnak megfelel az a vágya, hogy egy internetes adatbázist csak úgy megsemmisítsen: magánjellegű elektronikus levelekkel valószínűleg minden jogi bonyodalom nélkül biztosítható, hogy az inkriminált adatok, megállapítások a nethasználók között cirkáljanak.
Az viszont már arcpirítóan álságos ötlet, hogy a kismamák jelentsék fel a hálapénzt elfogadó or-vost. Magyarországon még egyetlen per sem indult hálapénz elfogadása miatt, hiszen épeszű ember nem vállalkozik arra, hogy kiszolgáltatott magányos héroszként szálljon szembe azzal a démonnal, amelyet a tudásánál, szerepénél és társadalmi rangjánál fogva hatalmi pozícióban lévő s ráadásul kifele teljes egységet mutató orvostársadalom formáz. Péterfalvi abban is téved, hogy a szájton publikáló kismamák számára a fontos az volt: mit tart a jog a hálapénzről. A kismamák egyszerűen sarokba szorítva érzik magukat, amikor az ötperces kezelésért a szülész más, szintén nem alacsony presztízsű értelmiségi munka óradíjának egy-kétszeresét kéri, hogy a fizikai munkát végzők órabéréhez már ne is mérjük. S cserébe kaphatunk kedvességet, gyorsaságot, valamivel alaposabb kezelést, mintha az SZTK-ba mentünk volna - de biztonságot, azt még mindig nem. S nyeljük le azt is, hogy adózott pénzünkről az orvosnak esze ágában nincs számlát adni (nagyon ciki lenne kérni), majd a szülést a mi adóforintjainkból fenntartott állami intézményben végzi.
Néhány ünnepnap ellenséges nyilatkozatokkal, egy szegedi orvos általi feljelentés, és az egykori oroszlánszívű üzemeltető fülét-farkát behúzva elérhetetlenné teszi az adatbázist, mondván, "amíg hivatalos személy által el nem dől, hogy volt-e ennek értelme, vagy szükség van-e erre". A rádiónyilatkozat egy megfélemlített, kiszolgáltatott embert mutat. Olyat, amilyen ellen a honlap létrehozásával a fiatal apuka nemrég még küzdött.
A szerző újságíró.
