Ljupcso Popovszki

Hogyan esett az EU csapdájába Zoran Zaev?

Megbukik a progresszív macedón kormány, Nikola Gruevszki hazatérhet

Publicisztika

Miután pártja, a Szociáldemokrata Unió (SDSM) súlyos vereséget szenvedett az október 17-én és 31-én tartott kétfordulós helyhatósági választásokon, Zoran Zaev kormányfő bejelentette: lemond posztjáról.

A legegyszerűbb magyarázat erre a következő lenne. A Balkánon a választók mindig szigorúbbak a demokratikus vezetőkkel, mint a nacionalistákkal szemben. És sokkal kevésbé tolerálják az ő ballépéseiket, mint azokét, akik kemény kézzel, a média manipulálásával, oligarchák hálózatára támaszkodva és megfélemlítéssel kormányoznak.

Vajon tudta-e ezt Zoran Zaev? Valószínűleg igen. S vajon elhitte-e: elmúlt a veszélye annak, hogy a nacionalista VMRO-DPMNE, Nikola Gruevszki pártja visszatérjen a hatalomba? Úgy tűnik, ebben elszámolta magát.

Taktikai hibák sora

A valóság brutális módon adta Zaev tudtára, hogy véget értek a mézeshetek közte és a választók között. Tavaly júliusban előre hozott országgyűlési választáson aratott szoros győzelmet, de mintha nem vette volna észre, hogy a dolgok azóta megváltoztak. A változásban neki magának is megvolt a szerepe, de kormányzását, hatalmát és az őt körülvevő demokratikus légkört mégis az Európai Unió be nem váltott ígéretei ásták alá.

Hihetetlen dolgokat vitt véghez – elérte, hogy megváltoztassák az ország nevét, és Észak-Macedóniát beléptette a NATO-ba –, de közben politikai ösztöneit mintha az asztal­fiók­ban felejtette volna. A helyhatósági választásoknak elhibázott koncepcióval futott neki, s szinte teljesen hanyagolta a kommunikációt a választópolgárokkal.

Pedig a közönség valahogy megbocsátotta neki a névváltoztatást és a preszpai egyezményt – s e lépéseket az EU és az Egyesült Államok általános egyöntetű dicséretei is kísérték. (A macedón és a görög kormány 2018-ban egy Preszpa-tó melletti faluban történelmi megállapodást kötöttek, amelynek lényege szerint Macedónia a nevét hivatalosan Észak-Macedóniára változtatja, Görögország pedig lemond északi szomszédja NATO- és EU-tagságának a névvita miatt évtizedek óta fenntartott bojkottjáról – a szerk.) Ám Bulgária EU-tagként 2020-ban megvétózta az uniós csatlakozási tárgyalások megindítását. Szófia érthetetlen, a macedón nemzet és nyelv identitásának megváltoztatására vonatkozó követelései meglékelték Zaev Európa-párti programját. A kormányfő a bolgár vétó visszavonását követelte, gyakran rossz taktikai lépéseket alkalmazva, egyik végletből a másikba esve. Ez nemcsak hogy nem tett nagy benyomást a szavazókra, de inkább elidegenítette őket az SDSM-től, a kormánytól és tőle magától. A polgárok jól láthatóan azt várták, hogy keményen lépjen fel Szófia zsarolásával szemben, még akkor is, ha az az uniós belépést teszi kockára. Ott, ahol az érzelmektől fűtött, dühvezérelt ítéletalkotás veszi át az elsőséget, az értelem elhallgat.

A belpolitikában a tetovói Covid-kórházban kiütött tűz lehetett a kulcsmozzanat. Az ország nyugati részén lévő, albán többségű város kórházában öt perc leforgása alatt 14 ember égett halálra. A szörnyű tragédia után Zaev súlyos politikai hibát követett el. Venko Filipcse egészségügyi miniszter erkölcsi okokból benyújtotta a lemondását, ám Zaev ezt heteken át, a vizsgálat lefolytatásának végéig nem fogadta el. Filipcse az egyik legfontosabb szövetségese a kormányban, a párt alelnöke és személyes barátja. És Zaevet mintha cserben hagyta volna a politikai ösztöne; vagy elfelejtette volna, hogy bármely kormányfőnek az első kötelessége, hogy a pártját hatalmon tartsa. S bármilyen kegyetlen is ez az imperatívusz, ha a közeli munkatársaidról van szó, a politika így működik. Azzal, hogy halogatta Filipcse lemondásának elfogadását, Zaev szinte végtelen mennyiségű muníciót adott politikai riválisainak, akik ezt fel is használták ellene a választások előtti utolsó percig. S ezt a nem szűnő ágyútüzet kí­sérték azok az állítások, hogy a kormány elveszítette a korrupció elleni harcot, hogy a reformok leálltak, a járvány megengedhetetlenül sok áldozatot szedett, a gazdaság nem állt talpra, hogy nem sikerült választ találni az országot súlyosan fenyegető energiaválságra. Mindez rossz hangulatot teremtett Zaev körül, akinek valóban nem voltak jó megoldásai a koronavírus okozta krízisre – ahogy egyébként az európai kormányok többségének sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.