Ljupcso Popovszki

Hogyan esett az EU csapdájába Zoran Zaev?

Megbukik a progresszív macedón kormány, Nikola Gruevszki hazatérhet

  • Ljupcso Popovszki
  • 2021.11.10 21:00

Publicisztika

Miután pártja, a Szociáldemokrata Unió (SDSM) súlyos vereséget szenvedett az október 17-én és 31-én tartott kétfordulós helyhatósági választásokon, Zoran Zaev kormányfő bejelentette: lemond posztjáról.

A legegyszerűbb magyarázat erre a következő lenne. A Balkánon a választók mindig szigorúbbak a demokratikus vezetőkkel, mint a nacionalistákkal szemben. És sokkal kevésbé tolerálják az ő ballépéseiket, mint azokét, akik kemény kézzel, a média manipulálásával, oligarchák hálózatára támaszkodva és megfélemlítéssel kormányoznak.

Vajon tudta-e ezt Zoran Zaev? Valószínűleg igen. S vajon elhitte-e: elmúlt a veszélye annak, hogy a nacionalista VMRO-DPMNE, Nikola Gruevszki pártja visszatérjen a hatalomba? Úgy tűnik, ebben elszámolta magát.

Taktikai hibák sora

A valóság brutális módon adta Zaev tudtára, hogy véget értek a mézeshetek közte és a választók között. Tavaly júliusban előre hozott országgyűlési választáson aratott szoros győzelmet, de mintha nem vette volna észre, hogy a dolgok azóta megváltoztak. A változásban neki magának is megvolt a szerepe, de kormányzását, hatalmát és az őt körülvevő demokratikus légkört mégis az Európai Unió be nem váltott ígéretei ásták alá.

Hihetetlen dolgokat vitt véghez – elérte, hogy megváltoztassák az ország nevét, és Észak-Macedóniát beléptette a NATO-ba –, de közben politikai ösztöneit mintha az asztal­fiók­ban felejtette volna. A helyhatósági választásoknak elhibázott koncepcióval futott neki, s szinte teljesen hanyagolta a kommunikációt a választópolgárokkal.

Pedig a közönség valahogy megbocsátotta neki a névváltoztatást és a preszpai egyezményt – s e lépéseket az EU és az Egyesült Államok általános egyöntetű dicséretei is kísérték. (A macedón és a görög kormány 2018-ban egy Preszpa-tó melletti faluban történelmi megállapodást kötöttek, amelynek lényege szerint Macedónia a nevét hivatalosan Észak-Macedóniára változtatja, Görögország pedig lemond északi szomszédja NATO- és EU-tagságának a névvita miatt évtizedek óta fenntartott bojkottjáról – a szerk.) Ám Bulgária EU-tagként 2020-ban megvétózta az uniós csatlakozási tárgyalások megindítását. Szófia érthetetlen, a macedón nemzet és nyelv identitásának megváltoztatására vonatkozó követelései meglékelték Zaev Európa-párti programját. A kormányfő a bolgár vétó visszavonását követelte, gyakran rossz taktikai lépéseket alkalmazva, egyik végletből a másikba esve. Ez nemcsak hogy nem tett nagy benyomást a szavazókra, de inkább elidegenítette őket az SDSM-től, a kormánytól és tőle magától. A polgárok jól láthatóan azt várták, hogy keményen lépjen fel Szófia zsarolásával szemben, még akkor is, ha az az uniós belépést teszi kockára. Ott, ahol az érzelmektől fűtött, dühvezérelt ítéletalkotás veszi át az elsőséget, az értelem elhallgat.

A belpolitikában a tetovói Covid-kórházban kiütött tűz lehetett a kulcsmozzanat. Az ország nyugati részén lévő, albán többségű város kórházában öt perc leforgása alatt 14 ember égett halálra. A szörnyű tragédia után Zaev súlyos politikai hibát követett el. Venko Filipcse egészségügyi miniszter erkölcsi okokból benyújtotta a lemondását, ám Zaev ezt heteken át, a vizsgálat lefolytatásának végéig nem fogadta el. Filipcse az egyik legfontosabb szövetségese a kormányban, a párt alelnöke és személyes barátja. És Zaevet mintha cserben hagyta volna a politikai ösztöne; vagy elfelejtette volna, hogy bármely kormányfőnek az első kötelessége, hogy a pártját hatalmon tartsa. S bármilyen kegyetlen is ez az imperatívusz, ha a közeli munkatársaidról van szó, a politika így működik. Azzal, hogy halogatta Filipcse lemondásának elfogadását, Zaev szinte végtelen mennyiségű muníciót adott politikai riválisainak, akik ezt fel is használták ellene a választások előtti utolsó percig. S ezt a nem szűnő ágyútüzet kí­sérték azok az állítások, hogy a kormány elveszítette a korrupció elleni harcot, hogy a reformok leálltak, a járvány megengedhetetlenül sok áldozatot szedett, a gazdaság nem állt talpra, hogy nem sikerült választ találni az országot súlyosan fenyegető energiaválságra. Mindez rossz hangulatot teremtett Zaev körül, akinek valóban nem voltak jó megoldásai a koronavírus okozta krízisre – ahogy egyébként az európai kormányok többségének sem.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Pusztába kiáltott borsó

  • Sándor Panka

Az előadás Sidney Lumet 1976-os (hozzánk 1980-ban eljutó), azonos című filmje nyomán készült. Az Oscar-díjakkal dúsan dekorált filmet Lee Hall tette színpadra 2017-ben, s most ezt az adaptációt használja Puskás Tamás rendezése is.

Bajnokok reggelije

A minap elindult Sportrádió első néhány perce hűen tükrözi a magyar rádiós szcéna mentális állapotát. Harsányi Leventét, miután a „megújuló” Petőfi rádióból kiakolbólították, kis híján mártírként siratták el. Ugyanő a Himnusz alatt most úgy feszített új munkahelyének nyitóünnepségén, mint pók a lucernásban.

Házmegesz

  • - bzs -

Elsőre nehéz hová tenni a Netflix különös stop-motion animációját. Az ír Enda Walsh forgatókönyve alapján készült háromfelvonásos rémálom erősen rétegfilmnek tetszik a megszokott egyszeri fogyasztásra szánt Net­flix-felhozatalban. A film főszereplője egy ház, mely titokzatos módon különböző korokban tűnik fel, hogy pokollá tegye lakói életét.

„Csak annyi fikció, amennyi szükséges”

  • Váradi András
A Covid-időszak fotós szenzációja volt az eleddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató tavalyi kiállítás. A hozzá készült album rögtön világossá is teszi, hogy miért beszéltek szenzációról.

A tigris és a macskák

Több mint harminc év is eltelt Szinyei utolsó életmű-kiállítása óta. Az új kutatási eredmények, eddig lappangó művek, a korábbiaktól akár gyökeresen is eltérő értelmezések miatt megkerülhetetlenné vált egy új összegző tárlat, amelyet eredetileg 2020-ra, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulójára időzítettek.

Sorompók közt

„Fölléptél. Ez engem megujit, / Hogy a sorompók közt ketten állunk. / Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen / Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!” Ezzel a szakasszal zárta Egy fiatal íróhoz című 1845-ös versét Petőfi Sándor, s a beazonosítható címzett, Jókai Mór (azaz akkor még Jókay Móric) voltaképpen azóta is ott áll hajdani pápai diáktársa mellett.

Korhangok

A könyv felépítése követi a szerző eddigi könyveinek logikáját. Most két barátnő levelezése adja a történet gerincét, a róluk szóló részekkel váltakozva látjuk az egymásnak szánt soraikat. Egymás tükrei ezek az írások, amikor a „valóság” és a leképzett valóság között támad feszültség.