Mi kell ahhoz, hogy a kormány komolyan vegye a járványkezelést?

Publicisztika

Miért nem rendelik el a zárt térben kötelező maszkviselést? Miért nem kötik védettségi igazolványhoz a közösségi terek, intézmények látogatását?

Az ember csak várja, várja, hogy a miniszterelnök hátha bejelent valami észszerű intézkedést az egyre intenzívebb negyedik hullám megfékezésére, vagy valamelyik kormányinfón elhangzik valami, de úgy tűnik, Orbán Viktor és a kormány ingerküszöbét nem érik el a folyamatosan rosszabbodó adatok. A hétvégi, összesített számok szerint három nap alatt 17 834  új fertőzöttet igazoltak, közel négyezren vannak kórházban, 434-en lélegeztetőgépen. A koronavírus miatt 214-en haltak meg a hétvégén. Kedden 4500 új fertőzöttről és 123 elhunytról szóltak a hírek.

"Én a halálozások számát nézem elsősorban. Tehát a védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri." Ezt még 2020. szeptember 4-én mondta Orbán a rádióban. Hét hónappal később, idén március végén egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy a győzelem kapujában állunk. Ez az eszelős kijelentése volt az a pont, amikor nyilvánvalóvá vált, nem érdekli már a halálos áldozatok száma. Orbán érzékelhetően elengedte, mennyi a fertőzött és a halott – írtuk akkor.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert a mostani "védekezést" is ez határozza meg.

A kormányfő valószínűleg "beárazta", hogy a járvány elszabadulása politikailag nem érinti hátrányosan;

a több mint 31 ezer halott, a – tavaszi adatok alapján – lakosságarányosan globálisan legtöbb halálozás (amiben most is nagyon rosszul áll Magyarország) feltehetően nem zavarja annyira, mint ha kikap a Felcsút, vagy a magyar válogatott. Ennek és csak ennek fényében válik érthetővé, miért nincs ma járvány elleni védekezés Magyarországon.

Senki sem sírja vissza az esti 8 órás kijárási tilalmat, az üzletek bezárását, a közösségi élet teljes és a gazdaság részleges leállását. Sokkal kisebb horderejű, ugyanakkor a koronavírus-járvány terjedését, ezzel együtt a fertőzöttek számának emelkedését lassító intézkedéseket viszont réges-rég be lehetett volna vezetni.  

Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint a tömegközlekedésben kötelező a maszkhasználat, a munkáltatók megszabhatják, elrendelik-e alkalmazottaik számára a kötelező oltást, bizonyos rendezvényekre (sportesemények, koncertek) csak védettségi igazolvány felmutatásával lehet bemenni, valamint a kórházakban látogatási tilalmat vezettek be. Ennyiben merülnek ki a kormányzati korlátozó intézkedések napi, adott esetben hatezresnél magasabb esetszám mellett. 

A valóság tagadása folyik, ami a Fidesz politikájának szerves része.

Mintha nem lenne járvány, vagy nem lennének ugyanolyan rosszak a mutatók, mint egy éve, vagy tavasszal.

"Semmilyen védelmi intézkedés nem véd meg, csak az oltás" – ismételte el sokadszorra álláspontját a miniszterelnök ezúttal múlt péntek reggeli, szokásos rádióműsorában. Az olyan védelmi intézkedések, mint a maszkhasználat, csak lassítják a vírus terjedését, de nem védenek meg, tette hozzá. Holott éppen arról van szó, hogy a maszkviselés relativizálása helyett be kellett volna vezetni a zárt terekben kötelező maszkviselést. Ez az intézkedés volumenét tekintve össze sem hasonlítható a tavaly ilyenkori (akkor is késve bevezetett) drasztikus szabályokkal, mégis sokat segítene a járvány intenzitásának visszafogásában. Mi másért javasolná, kérné a Magyar Orvosi Kamara, az Akadémia elnöksége és egy csomó szakember

A másik, egyes országok által alkalmazott, a járvány lassítását, megfékezését célzó módszer az oltottsághoz és a védettségi igazolványhoz köthető. Ausztriában csak beoltott vagy gyógyult személyek mehetnek éttermekbe, szépség- és masszázsszalonokba, fitnesz- és sporttermekbe, szállodákba, moziba, színházba. Szászországban az oltatlanok nem mehetnek vendéglőbe, moziba, szórakozóhelyre, könyvtárba, múzeumba. Lettországban a munkaadók elbocsáthatják azokat a dolgozóikat, akik a kötelezettség ellenére sem hajlandóak beoltatni magukat a koronavírus ellen. Itt érdemes megjegyezni: a miniszterelnök sajnálkozik, hogy a kormány nem tud több embert meggyőzni az oltásról. A sokáig laboratóriumnak tekintett Ausztriában viszont az történt, hogy az oltatlanokra vonatkozó szigorító intézkedések pénteki bejelentése után a hét végén hosszú sorok alakultak ki az oltóhelyeknél. Vagyis rögtön nagyobb lett az oltási hajlandóság.

Mind a maszkhasználat kiterjesztése, mind a védettségi igazolványhoz és az oltottsághoz köthető külföldi példák azt mutatják, igenis lenne eszköz a kormány kezében a járvány megfelelő kezelésére.

Ha a kormány azért nem lép, mert a népszerűségvesztéstől tart, hogyha bevezeti a közösségi élet színtereinek védettségi igazolvánnyal történő látogathatóságát, szintén nem magyarázat. Ez volt ugyanis a szabály májusban. Akkor miért lehetett alkalmazni, jelenleg miért nem?

Ami most van, minden, csak nem komoly, szakszerű és átgondolt járványvédekezés. Nemcsak a gyorsan romló mutatókban, a be nem vezetett intézkedésekben nyilvánul meg, hanem a járványügyi adatok szisztematikus eltitkolásában, elhazudásában, a nyilvánosság kizárásában, a nem-tájékoztatásban, a szakemberek véleményének elutasításában, megkérdőjelezésében. (Hacsak nem Müller Cecíliának vagy Merkely Bélának hívják azt a "szakembert".) Mindez felveti a kormány és személyesen Orbán Viktor felelősségét. És van itt még valami, ami jóllehet sokkal inkább politikai kérdés, mégsem lehet elmenni mellette szó nélkül.

Riasztó, ahogy az ellenzék nem, vagy alig reagál e problémára. Az némiképpen érthető, hogy az előválasztás hetei, hónapjai alatt nem erre fókuszáltak a pártok (bár éppenséggel erről is beszélhettek volna), arra azonban nincs magyarázat, hogy azóta miért nem tartják napirenden a kormány felelőtlen járványkezelését. Nincs egy sajtótájékoztató, egy parlamenti felszólalás ellenzéki részről, ami azt firtatná: hogy jutottunk ismét odáig, hogy elszabadult a járvány, miért nem hozza meg a kabinet a szükséges intézkedéseket. Egyetlen ellenzéki politikus sem kérdezi meg, hogy

mi is a helyzet a halálos áldozatok számával, miniszterelnök úr?

Bosszantó, ahogy az ellenzék elhanyagolja a példamutatást is. Miért nem lehet azt mondani, hogy ha már a kormány nem törődik vele, legalább mi hívjuk fel a figyelmet arra, hogy zárt térben viseljünk maszkot? Hogy ne a kormány hazugságaira figyeljünk, hanem egymásra, hogy viselkedjünk felelősen, tartsuk be az alapvető higiéniai szabályokat, és a szakemberek, szakmai testületek tanácsait kövessük, ne Orbán Viktorét? Senki ne mondja, hogy a választóik körében népszerűtlen, politikailag kockázatos dolgok lennének ezek az ellenzéki pártok számára.

Alig van pár jó példa. Az MSZP-s Ujhelyi István hetek óta próbálja kideríteni a kórházban lévők oltottsági mutatóit. Karácsony Gergely elrendelte a kötelező maszhasználatot a fővárosi fenntartású intézményekben, és a kötelező beltéri maszkhasználat bevezetésére szólította fel a kormányt. Néhány ellenzéki polgármester próbálja megtudakolni a helyi átoltottsági, fertőzöttségi adatokat, kevés sikerrel. 

Valamennyiüket a kormány, vagy kormányzati intézmények, hivatalok gátolják az információszerzésben. A totálisan inkompetens Müller Cecília hivatala, kormányhivatalok, minisztériumok, kórházi főigazgatóság. Azok a szervek, intézmények, amelyeknek a működése ugyanoda vezet, ahova Orbán Viktor kormányáé: a kudarcot vallott, eredménytelen járványkezeléshez.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.