Mi kell ahhoz, hogy a kormány komolyan vegye a járványkezelést?

Publicisztika

Miért nem rendelik el a zárt térben kötelező maszkviselést? Miért nem kötik védettségi igazolványhoz a közösségi terek, intézmények látogatását?

Az ember csak várja, várja, hogy a miniszterelnök hátha bejelent valami észszerű intézkedést az egyre intenzívebb negyedik hullám megfékezésére, vagy valamelyik kormányinfón elhangzik valami, de úgy tűnik, Orbán Viktor és a kormány ingerküszöbét nem érik el a folyamatosan rosszabbodó adatok. A hétvégi, összesített számok szerint három nap alatt 17 834  új fertőzöttet igazoltak, közel négyezren vannak kórházban, 434-en lélegeztetőgépen. A koronavírus miatt 214-en haltak meg a hétvégén. Kedden 4500 új fertőzöttről és 123 elhunytról szóltak a hírek.

"Én a halálozások számát nézem elsősorban. Tehát a védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri." Ezt még 2020. szeptember 4-én mondta Orbán a rádióban. Hét hónappal később, idén március végén egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy a győzelem kapujában állunk. Ez az eszelős kijelentése volt az a pont, amikor nyilvánvalóvá vált, nem érdekli már a halálos áldozatok száma. Orbán érzékelhetően elengedte, mennyi a fertőzött és a halott – írtuk akkor.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert a mostani "védekezést" is ez határozza meg.

A kormányfő valószínűleg "beárazta", hogy a járvány elszabadulása politikailag nem érinti hátrányosan;

a több mint 31 ezer halott, a – tavaszi adatok alapján – lakosságarányosan globálisan legtöbb halálozás (amiben most is nagyon rosszul áll Magyarország) feltehetően nem zavarja annyira, mint ha kikap a Felcsút, vagy a magyar válogatott. Ennek és csak ennek fényében válik érthetővé, miért nincs ma járvány elleni védekezés Magyarországon.

Senki sem sírja vissza az esti 8 órás kijárási tilalmat, az üzletek bezárását, a közösségi élet teljes és a gazdaság részleges leállását. Sokkal kisebb horderejű, ugyanakkor a koronavírus-járvány terjedését, ezzel együtt a fertőzöttek számának emelkedését lassító intézkedéseket viszont réges-rég be lehetett volna vezetni.  

Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint a tömegközlekedésben kötelező a maszkhasználat, a munkáltatók megszabhatják, elrendelik-e alkalmazottaik számára a kötelező oltást, bizonyos rendezvényekre (sportesemények, koncertek) csak védettségi igazolvány felmutatásával lehet bemenni, valamint a kórházakban látogatási tilalmat vezettek be. Ennyiben merülnek ki a kormányzati korlátozó intézkedések napi, adott esetben hatezresnél magasabb esetszám mellett. 

A valóság tagadása folyik, ami a Fidesz politikájának szerves része.

Mintha nem lenne járvány, vagy nem lennének ugyanolyan rosszak a mutatók, mint egy éve, vagy tavasszal.

"Semmilyen védelmi intézkedés nem véd meg, csak az oltás" – ismételte el sokadszorra álláspontját a miniszterelnök ezúttal múlt péntek reggeli, szokásos rádióműsorában. Az olyan védelmi intézkedések, mint a maszkhasználat, csak lassítják a vírus terjedését, de nem védenek meg, tette hozzá. Holott éppen arról van szó, hogy a maszkviselés relativizálása helyett be kellett volna vezetni a zárt terekben kötelező maszkviselést. Ez az intézkedés volumenét tekintve össze sem hasonlítható a tavaly ilyenkori (akkor is késve bevezetett) drasztikus szabályokkal, mégis sokat segítene a járvány intenzitásának visszafogásában. Mi másért javasolná, kérné a Magyar Orvosi Kamara, az Akadémia elnöksége és egy csomó szakember

A másik, egyes országok által alkalmazott, a járvány lassítását, megfékezését célzó módszer az oltottsághoz és a védettségi igazolványhoz köthető. Ausztriában csak beoltott vagy gyógyult személyek mehetnek éttermekbe, szépség- és masszázsszalonokba, fitnesz- és sporttermekbe, szállodákba, moziba, színházba. Szászországban az oltatlanok nem mehetnek vendéglőbe, moziba, szórakozóhelyre, könyvtárba, múzeumba. Lettországban a munkaadók elbocsáthatják azokat a dolgozóikat, akik a kötelezettség ellenére sem hajlandóak beoltatni magukat a koronavírus ellen. Itt érdemes megjegyezni: a miniszterelnök sajnálkozik, hogy a kormány nem tud több embert meggyőzni az oltásról. A sokáig laboratóriumnak tekintett Ausztriában viszont az történt, hogy az oltatlanokra vonatkozó szigorító intézkedések pénteki bejelentése után a hét végén hosszú sorok alakultak ki az oltóhelyeknél. Vagyis rögtön nagyobb lett az oltási hajlandóság.

Mind a maszkhasználat kiterjesztése, mind a védettségi igazolványhoz és az oltottsághoz köthető külföldi példák azt mutatják, igenis lenne eszköz a kormány kezében a járvány megfelelő kezelésére.

Ha a kormány azért nem lép, mert a népszerűségvesztéstől tart, hogyha bevezeti a közösségi élet színtereinek védettségi igazolvánnyal történő látogathatóságát, szintén nem magyarázat. Ez volt ugyanis a szabály májusban. Akkor miért lehetett alkalmazni, jelenleg miért nem?

Ami most van, minden, csak nem komoly, szakszerű és átgondolt járványvédekezés. Nemcsak a gyorsan romló mutatókban, a be nem vezetett intézkedésekben nyilvánul meg, hanem a járványügyi adatok szisztematikus eltitkolásában, elhazudásában, a nyilvánosság kizárásában, a nem-tájékoztatásban, a szakemberek véleményének elutasításában, megkérdőjelezésében. (Hacsak nem Müller Cecíliának vagy Merkely Bélának hívják azt a "szakembert".) Mindez felveti a kormány és személyesen Orbán Viktor felelősségét. És van itt még valami, ami jóllehet sokkal inkább politikai kérdés, mégsem lehet elmenni mellette szó nélkül.

Riasztó, ahogy az ellenzék nem, vagy alig reagál e problémára. Az némiképpen érthető, hogy az előválasztás hetei, hónapjai alatt nem erre fókuszáltak a pártok (bár éppenséggel erről is beszélhettek volna), arra azonban nincs magyarázat, hogy azóta miért nem tartják napirenden a kormány felelőtlen járványkezelését. Nincs egy sajtótájékoztató, egy parlamenti felszólalás ellenzéki részről, ami azt firtatná: hogy jutottunk ismét odáig, hogy elszabadult a járvány, miért nem hozza meg a kabinet a szükséges intézkedéseket. Egyetlen ellenzéki politikus sem kérdezi meg, hogy

mi is a helyzet a halálos áldozatok számával, miniszterelnök úr?

Bosszantó, ahogy az ellenzék elhanyagolja a példamutatást is. Miért nem lehet azt mondani, hogy ha már a kormány nem törődik vele, legalább mi hívjuk fel a figyelmet arra, hogy zárt térben viseljünk maszkot? Hogy ne a kormány hazugságaira figyeljünk, hanem egymásra, hogy viselkedjünk felelősen, tartsuk be az alapvető higiéniai szabályokat, és a szakemberek, szakmai testületek tanácsait kövessük, ne Orbán Viktorét? Senki ne mondja, hogy a választóik körében népszerűtlen, politikailag kockázatos dolgok lennének ezek az ellenzéki pártok számára.

Alig van pár jó példa. Az MSZP-s Ujhelyi István hetek óta próbálja kideríteni a kórházban lévők oltottsági mutatóit. Karácsony Gergely elrendelte a kötelező maszhasználatot a fővárosi fenntartású intézményekben, és a kötelező beltéri maszkhasználat bevezetésére szólította fel a kormányt. Néhány ellenzéki polgármester próbálja megtudakolni a helyi átoltottsági, fertőzöttségi adatokat, kevés sikerrel. 

Valamennyiüket a kormány, vagy kormányzati intézmények, hivatalok gátolják az információszerzésben. A totálisan inkompetens Müller Cecília hivatala, kormányhivatalok, minisztériumok, kórházi főigazgatóság. Azok a szervek, intézmények, amelyeknek a működése ugyanoda vezet, ahova Orbán Viktor kormányáé: a kudarcot vallott, eredménytelen járványkezeléshez.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.