Mi kell ahhoz, hogy a kormány komolyan vegye a járványkezelést?

Publicisztika

Miért nem rendelik el a zárt térben kötelező maszkviselést? Miért nem kötik védettségi igazolványhoz a közösségi terek, intézmények látogatását?

Az ember csak várja, várja, hogy a miniszterelnök hátha bejelent valami észszerű intézkedést az egyre intenzívebb negyedik hullám megfékezésére, vagy valamelyik kormányinfón elhangzik valami, de úgy tűnik, Orbán Viktor és a kormány ingerküszöbét nem érik el a folyamatosan rosszabbodó adatok. A hétvégi, összesített számok szerint három nap alatt 17 834  új fertőzöttet igazoltak, közel négyezren vannak kórházban, 434-en lélegeztetőgépen. A koronavírus miatt 214-en haltak meg a hétvégén. Kedden 4500 új fertőzöttről és 123 elhunytról szóltak a hírek.

"Én a halálozások számát nézem elsősorban. Tehát a védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri." Ezt még 2020. szeptember 4-én mondta Orbán a rádióban. Hét hónappal később, idén március végén egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy a győzelem kapujában állunk. Ez az eszelős kijelentése volt az a pont, amikor nyilvánvalóvá vált, nem érdekli már a halálos áldozatok száma. Orbán érzékelhetően elengedte, mennyi a fertőzött és a halott – írtuk akkor.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert a mostani "védekezést" is ez határozza meg.

A kormányfő valószínűleg "beárazta", hogy a járvány elszabadulása politikailag nem érinti hátrányosan;

a több mint 31 ezer halott, a – tavaszi adatok alapján – lakosságarányosan globálisan legtöbb halálozás (amiben most is nagyon rosszul áll Magyarország) feltehetően nem zavarja annyira, mint ha kikap a Felcsút, vagy a magyar válogatott. Ennek és csak ennek fényében válik érthetővé, miért nincs ma járvány elleni védekezés Magyarországon.

Senki sem sírja vissza az esti 8 órás kijárási tilalmat, az üzletek bezárását, a közösségi élet teljes és a gazdaság részleges leállását. Sokkal kisebb horderejű, ugyanakkor a koronavírus-járvány terjedését, ezzel együtt a fertőzöttek számának emelkedését lassító intézkedéseket viszont réges-rég be lehetett volna vezetni.  

Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint a tömegközlekedésben kötelező a maszkhasználat, a munkáltatók megszabhatják, elrendelik-e alkalmazottaik számára a kötelező oltást, bizonyos rendezvényekre (sportesemények, koncertek) csak védettségi igazolvány felmutatásával lehet bemenni, valamint a kórházakban látogatási tilalmat vezettek be. Ennyiben merülnek ki a kormányzati korlátozó intézkedések napi, adott esetben hatezresnél magasabb esetszám mellett. 

A valóság tagadása folyik, ami a Fidesz politikájának szerves része.

Mintha nem lenne járvány, vagy nem lennének ugyanolyan rosszak a mutatók, mint egy éve, vagy tavasszal.

"Semmilyen védelmi intézkedés nem véd meg, csak az oltás" – ismételte el sokadszorra álláspontját a miniszterelnök ezúttal múlt péntek reggeli, szokásos rádióműsorában. Az olyan védelmi intézkedések, mint a maszkhasználat, csak lassítják a vírus terjedését, de nem védenek meg, tette hozzá. Holott éppen arról van szó, hogy a maszkviselés relativizálása helyett be kellett volna vezetni a zárt terekben kötelező maszkviselést. Ez az intézkedés volumenét tekintve össze sem hasonlítható a tavaly ilyenkori (akkor is késve bevezetett) drasztikus szabályokkal, mégis sokat segítene a járvány intenzitásának visszafogásában. Mi másért javasolná, kérné a Magyar Orvosi Kamara, az Akadémia elnöksége és egy csomó szakember

A másik, egyes országok által alkalmazott, a járvány lassítását, megfékezését célzó módszer az oltottsághoz és a védettségi igazolványhoz köthető. Ausztriában csak beoltott vagy gyógyult személyek mehetnek éttermekbe, szépség- és masszázsszalonokba, fitnesz- és sporttermekbe, szállodákba, moziba, színházba. Szászországban az oltatlanok nem mehetnek vendéglőbe, moziba, szórakozóhelyre, könyvtárba, múzeumba. Lettországban a munkaadók elbocsáthatják azokat a dolgozóikat, akik a kötelezettség ellenére sem hajlandóak beoltatni magukat a koronavírus ellen. Itt érdemes megjegyezni: a miniszterelnök sajnálkozik, hogy a kormány nem tud több embert meggyőzni az oltásról. A sokáig laboratóriumnak tekintett Ausztriában viszont az történt, hogy az oltatlanokra vonatkozó szigorító intézkedések pénteki bejelentése után a hét végén hosszú sorok alakultak ki az oltóhelyeknél. Vagyis rögtön nagyobb lett az oltási hajlandóság.

Mind a maszkhasználat kiterjesztése, mind a védettségi igazolványhoz és az oltottsághoz köthető külföldi példák azt mutatják, igenis lenne eszköz a kormány kezében a járvány megfelelő kezelésére.

Ha a kormány azért nem lép, mert a népszerűségvesztéstől tart, hogyha bevezeti a közösségi élet színtereinek védettségi igazolvánnyal történő látogathatóságát, szintén nem magyarázat. Ez volt ugyanis a szabály májusban. Akkor miért lehetett alkalmazni, jelenleg miért nem?

Ami most van, minden, csak nem komoly, szakszerű és átgondolt járványvédekezés. Nemcsak a gyorsan romló mutatókban, a be nem vezetett intézkedésekben nyilvánul meg, hanem a járványügyi adatok szisztematikus eltitkolásában, elhazudásában, a nyilvánosság kizárásában, a nem-tájékoztatásban, a szakemberek véleményének elutasításában, megkérdőjelezésében. (Hacsak nem Müller Cecíliának vagy Merkely Bélának hívják azt a "szakembert".) Mindez felveti a kormány és személyesen Orbán Viktor felelősségét. És van itt még valami, ami jóllehet sokkal inkább politikai kérdés, mégsem lehet elmenni mellette szó nélkül.

Riasztó, ahogy az ellenzék nem, vagy alig reagál e problémára. Az némiképpen érthető, hogy az előválasztás hetei, hónapjai alatt nem erre fókuszáltak a pártok (bár éppenséggel erről is beszélhettek volna), arra azonban nincs magyarázat, hogy azóta miért nem tartják napirenden a kormány felelőtlen járványkezelését. Nincs egy sajtótájékoztató, egy parlamenti felszólalás ellenzéki részről, ami azt firtatná: hogy jutottunk ismét odáig, hogy elszabadult a járvány, miért nem hozza meg a kabinet a szükséges intézkedéseket. Egyetlen ellenzéki politikus sem kérdezi meg, hogy

mi is a helyzet a halálos áldozatok számával, miniszterelnök úr?

Bosszantó, ahogy az ellenzék elhanyagolja a példamutatást is. Miért nem lehet azt mondani, hogy ha már a kormány nem törődik vele, legalább mi hívjuk fel a figyelmet arra, hogy zárt térben viseljünk maszkot? Hogy ne a kormány hazugságaira figyeljünk, hanem egymásra, hogy viselkedjünk felelősen, tartsuk be az alapvető higiéniai szabályokat, és a szakemberek, szakmai testületek tanácsait kövessük, ne Orbán Viktorét? Senki ne mondja, hogy a választóik körében népszerűtlen, politikailag kockázatos dolgok lennének ezek az ellenzéki pártok számára.

Alig van pár jó példa. Az MSZP-s Ujhelyi István hetek óta próbálja kideríteni a kórházban lévők oltottsági mutatóit. Karácsony Gergely elrendelte a kötelező maszhasználatot a fővárosi fenntartású intézményekben, és a kötelező beltéri maszkhasználat bevezetésére szólította fel a kormányt. Néhány ellenzéki polgármester próbálja megtudakolni a helyi átoltottsági, fertőzöttségi adatokat, kevés sikerrel. 

Valamennyiüket a kormány, vagy kormányzati intézmények, hivatalok gátolják az információszerzésben. A totálisan inkompetens Müller Cecília hivatala, kormányhivatalok, minisztériumok, kórházi főigazgatóság. Azok a szervek, intézmények, amelyeknek a működése ugyanoda vezet, ahova Orbán Viktor kormányáé: a kudarcot vallott, eredménytelen járványkezeléshez.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.