Hogyan tudja kezelni az Erdoğan-rezsim a pusztító földrengés következményeit?

Publicisztika

Idén nyáron köztársasági elnöki és parlamenti választások lesznek Törökországban. A több ezer ember halálát okozó természeti katasztrófa nyilván fontos részét alkotja majd a kampánynak.

2023. február 6. újabb gyászos nap a tömeghalált hozó természeti katasztrófák sorában. A Törökország délkeleti régiójában kipattant, de a szomszédos szíriai tartományokat is sújtó földrengéssorozat (hogy csak két legnagyobbat említsük: a hajnali 7,8-ast követte 9 órával később egy 7,5-es) még a földrengésveszélyesnek számító Törökországban is rendkívüli. Ilyen erejű rengésről, legalábbis az érintett tektonikus zónában, nem tudnak a szeizmológusok sem, a modern korok műszeres mérései és a régebbi idők becsült értékei is elmaradnak ettől. A halottak száma óráról órára emelkedik, sok a sebesült, tíz-, talán százezrek vesztették el otthonukat. Rengeteg az eltűnt, vagy akikről már senki sem tudja, hogy keresni kéne őket.

A szemtanúk, a tudósítások apokaliptikus helyzetről, totális káoszról számolnak be; az utakat gyakorlatilag szétszaggatta, összetörte a rendkívüli erejű földmozgás, a mentőcsapatok a legtöbb katasztrófa sújtotta települést még meg sem tudták közelíteni. Akadnak némileg jobban szem előtt lévő helyszínek is: a régió többé-kevésbé romba dőlt városai, a rengés epicentrumától alig 34 kilométerre található, s így súlyos károkat elszenvedett, kétmilliós Gaziantep, vagy Diyarbakir, Törökország legnagyobb kurd többségű városa. A hideg téli idő, az éjszakánkénti mínuszok sem kedveznek a helyi és külföldi mentőcsapatoknak illetve a túlélőknek. Akit nem tudnak időben kiszabadítani, meglehet, nem a sérüléseibe, a szomjúságba hal bele, nem is a levegő hiányában veszíti életét, hanem egyszerűen kihűl.

 
Összedőlt épületek romjai a délkelet-törökországi Diyarbakirban 
Fotó: MTI/EPA/Refik Tekin

Szíria határ menti területeiről is hasonlóan riasztó adatok érkeznek, itt ráadásul még annyi jele sincs az állami autoritásnak, mint a látszólag erős kézzel kormányzott Törökországban. A földrengés a most is egymással ellenséges erők kezén lévő kantonokra osztott Észak-Szíriában pusztított, ahol rengeteg a polgárháborúban megrongált, így a mostaninál kisebb rezgések hatására is könnyen összeomló ház. Ezt a vidéket sújtották korábban a véres kezű diktátor, Bassár el-Aszad oldalán beavatkozó orosz légierő brutális terrorbombázásai is; a becslések szerint Északnyugat-Szíriának ebben az Aszad-ellenes milíciák által ellenőrzött szegletében 4,2 millió menekült zsúfolódott össze, akik létfenntartása szinte teljes mértékben a főként Törökországból érkező segélyektől függött.

Az efféle drámai hatású, erős földrengések (mint például Törökország előző nagy tragédiája, az 1999-es izmiti) nyomán ugyanazok az ismétlődő kérdések kerülnek elő:

miért nem tartották be a földrengésbiztos épületek felhúzására vonatkozó mérnöki, statikai előírásokat, vagy rosszabb esetben miért nem is születtek ilyenek?

(Vélhetően ez a különbség a törökországi és a szíriai állapotok között.) A romeltakarítást az első becslések szerint is akár tízmilliárd dolláros nagyságrendű károkkal arányos volumenű újjáépítés fogja követni. Csak remélhetjük, hogy akkor majd figyelembe veszik ezeket az életet mentő (az erre valamit is adó országokban pl., Japánban, sikerrel alkalmazott) regulákat. Ráadásul ebben a régióban, a mostani rengés tudatában, mindent egy nagyságrenddel kell biztonságosabbra építeni.

Törökországban idén nyáron köztársasági elnöki és parlamenti választások lesznek – a katasztrófa pedig remek alkalom, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök megmutassa, hogy mennyire tudja kezelni, mit kezelni, uralni a helyzetet, ha máshogy nem, legalább a médiában. Az államfő máris megjelent a romok között a mentés dandárjában, de a katasztrófa következményeinek elhárítása, a felelősség kérdésének feszegetése fontos része lesz a kampánynak is. Utóbbi nem is alap nélkül: a lassan húsz éve hatalmon lévő illiberális-autoriter Erdoğan-rezsim, meg annak szakapparátusa sem sokat tett, hogy mérsékelje a világ egyik szeizmikusan legaktívabb országában óhatatlanul bekövetkező földrengések következményeit. Mindez gyors cselekvésre is ösztönözheti a török hatóságokat, ahogy azt sem engedhetik meg maguknak, hogy a bajban magára hagyják az ország egyik legnagyobb periferikus régióját és annak nem kis részben kurd nemzetiségű, emiatt rebellióra hajlamosnak tartott lakosságát. Hogy a határ szír oldalán élő, szintén katasztrófa sújtotta arab, kurd, türkmén túlélőkről ki fog gondoskodni, bele sem merünk gondolni – ők eddig is hiába vártak holmi égi vagy földi segítségre.

(Címlapképünkön: Túlélők után kutatnak mentőalakulatok tagjai összedőlt épületek romjai között a délkelet-törökországi Kahramanmarasban. Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.