Nagy Ádám

Leláncolt évtized

A Nemzeti Ifjúsági Tanács 10 dicsőséges éve

  • Nagy Ádám
  • 2022. december 14.

Publicisztika

December elején ünnepelte – úgy 60–70 ember előtt – 10. születésnapját a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT). Az ernyőszervezet a tagszervezetei képviseletére, és még inkább a fiatalok érdekképviseletére lenne hivatott. Ám ez utóbbi elvész az önfényezés, az önimádat és az önbecsapás Bermuda-háromszögében.

A NIT-et mintegy 100 szervezet alapította (volna) 2012-ben – ha a bejegyzési kérelmet elbíráló bíróság nem dobálta volna vissza sorra a pancser módon megírt létesítő okiratokat. Érvényes alapszabályt végül a 2015-ös, nagyjából 20 fős közgyűlésnek sikerült elfogadnia, s ettől a pillanattól kezdve a szövetség szépen növekedni is kezdett. Soha nem hallott egyletek, egymást legitimáló, ajánló politikai szervezetek jelentek meg a színtéren, mint a KDNP-s hátterű Hierotheosz Egyesület vagy a Kárpátok Ifjúsági Szövetség. Megnövekedett érdeklődést tanúsítottak a tanács iránt a kormány olyan ifjúságügyi tótumfaktumai is, mint Illés Boglárka korábbi helyettes államtitkár, utóbb Fidelitas-elnök. A frissen beléptetett, rezsimközeli társaságok képviselői – akik közös Messenger-szálon értesültek arról, hogy melyik kérdésről hogyan kell szavazni – 2017-ben annak rendje szerint meg is buktatták a szervezet akkori elnökét, Kaszás Andrást. Ám a puccsszerűen megválasztott új elnök, Ament Balázs sajnálatos módon csupán nyolc hónapig maradt a posztján, ekkor ugyanis betöltötte a 35. évét, s mennie kellett – az alapszabályt elfelejtették tökéletesre csiszolni. (Sebaj: karrierjét az állami Erzsébet Ifjúsági Alapnál ügyvezetőként folytatta, miközben a civil és NIT-tag Ifjúsági Szolgáltatók Országos Szövetségének a mai napig is társelnöke.) Mindez az alapító civil szervezetek eltávolodásához, kilépéséhez vezetett: 2018-ban közülük már csak hat jelent meg az elnökség által összehívott találkozón.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.