Léptet fehér lován

  • 2004. február 12.

Publicisztika

Vannak ebben az országban nyerő kombinációk, piros negyvenszáz, zöld sas, kékes tető, fehér ló: tulajdonképpen nincs mit csodálkozni azon, hogy időről időre megidéztetik az egykori kormányzó, Horthy Miklós szellemhangja (vö. fehér tenor). Mint tudjuk, a magyar történelem utóbbi bő évszázada még korántsem lezárt históriai fejezet, a korszak kulcsfigurái nem csupán (s néha nem is elsősorban) a profi historikusok elemzéseinek alanyai, hanem a futó politikai viták tárgyai: hívószavak, melyeket elég kimondani, hogy táborok gyűljenek mögéjük (vagy éppen ellenük).

A minap ökumenikus emlékmise ment a Szent István-bazilikában: a Horthy Miklós Társaság szervezésében, a Vitézi Rend, a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend, a Szent György Lovagrend, a Magyar Tengerész Egyesület, a Magyar Cserkészszövetség, a Szent Korona Társaság és a Magyar Nemzetőrség, a Vidraprémes Legényerő és a Kikötők Szentjei Apácarend (vö. horgász apáca) részvételével celebrálták az éppen 47 éve emigrációban elhunyt, természetesen kálvinista államférfiú tiszteletére. Ez utóbbin persze nem kell csodálkozni: a húszas évekbéli kurzuskereszténység egyik máig élő "haladó" hagyománya a mindenféle (politikai, kulturális) modernizmussal szembefeszülő katolikus-protestáns ökuménia: nem O. Viktor volt az első, magát protestánsnak valló államférfi, aki katolikus rendezvényeken (Szent Jobb-körmenet) tette tiszteletét.

Persze tudjuk, a mostani ünnep sokkal diszkrétebb: a jelenkor ellenzéki notabilitásai helyett csupán jobban szituált választóik jöttek el - hogy ők miért éppen Horthyt választják, pláne éppen most, amikor közeleg a magyar történelem egyik legtragikusabb évének (és többek között a Horthy-rezsim s vele a régi világ szánalmas-véres összeomlásának) hatvanadik évfordulója, csak ők tudják. Gyakorta van úgy, hogy egy, a maga korában sikeres autokratát választ példaképül a kiábrándult utókor, ám Horthy pályafutása sajnálatos módon értelmezhetetlen anélkül, hogy tudnánk: a kormányzó végül, s nem teljesen önhibáján kívül, mindenben kudarcot vallott, eközben százezrek pusztultak el s velük kis híján az ország is - aki ismeri a történelmi tényeket, tudja: Horthy a legkevésbé sem volt ártatlan félmilliónyi magyar zsidó meggyilkolásában és több száz ezernyi meghurcolásában. Ebből a véres kudarcból - s ezt már Márai és Bibó is jól látta akkoriban - sosem vonta le a kellő tanulságot a Horthyval egyívású political class; az életre kelt narratíva, a "keresztény" középosztály, mely azóta is a történelem ártatlan áldozatának s egyben a magyar jövő egyetlen letéteményesének látja és láttatja magát, e szellemben választ magának vezéreket a jelenből és példaképeket a múltból. (Nagy erőkkel dolgozva épp Teleki Pál szobrának köztéren esedékes felállításán, amit köztünk szólva ért a fene, hacsak nem földrajzkutatói munkásságának valamelyik részéért. A József körút felfedezése, a János-hegyi kilátó meghódítása, ki tudja.)

A fenti, zömmel valószínűtlenül hangzó gittegyletek is ezért virulhatnak a XXI. század elején, ezért kel útra lidércnyomásos álmokban a Fővezér fehér kísértetlován, nyomában kedvenc fehér halálbrigádjaival, hogy (a vidék "megrendszabályozása" után) időről időre tetemre hívja a bűnös Budapestet. Fehér ló, kis hajó az álmok rég elveszett tengerén, kesztyűs kézben hol kormány, hol teniszütő, hol zabla, hol korbács, hol szablya - csak néhány apró, szürreális adalék ahhoz, hogy még jobban megerősödjön egyidevetődő külföldiben a sztereotípia: ez egy nagyon szép ország, ahol zömmel bolond emberek élnek.

De ki mondhatja majd azt, hogy nincs igaza.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.