Megmosolyogtuk Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárt, amikor 2010 őszén egy dél-balatoni hulladékkezelőtelep-avatón sáros félcipőben jelent meg, mert a ceremóniára tartva megpróbált a munkagépek elé állni egy közeli, amúgy állami útépítésen, mondván, a leendő út védett területen vezet át.
Sokan megmosolyogták akkor még az „akadékoskodó zöldeket”; akkor például, amikor egyikük azzal fenyegetőzött, hogy fához láncolja magát, ha felvonulnak a kikötőépítők a balatonföldvári nyugati strandon.
Hol van ma már nem hogy az önálló környezetvédelmi tárca, hanem a környezetvédelmi államtitkárság? Kevesen tudnák megjelölni, melyik is ma az illetékes hatóság, amelyik jogosult (lenne) természetkárosítási ügyekben eljárni. A kormányhivatal? A katasztrófavédelem?
A balatonfenyvesi önkormányzat (a polgármester a tóparti településvezetőket összefogó Balatoni Szövetség elnöke) 2020 év végén először a vízügyhöz, mint a Balaton-meder kezelőjéhez fordult sürgős intézkedést kérve a felfedezett természetkárosítások ügyében; például, ahogyan azt lapunk megírta, egy helyütt teniszpályát alakítottak ki egy magántelek előtt az illegálisan feltöltött Balaton-mederben. Való igaz, valamikor a vízügy volt az illetékes hatóság, de elvették tőle ezt a jogkört. Eredmény: a fenyvesi polgármester egy-egy sürgető levelére volt úgy, hogy még válaszlevelet is kapott az illetékes katasztrófavédelemtől. Ennyi és nem több, egy álló év alatt.
A Balaton „ellopása” közben zavartalanul folyik, és ha egy önkormányzatot ilyen mértékben nézhetnek levegőnek az állami szervek, akkor ez egyben felhatalmazás is a Balaton végletes kizsákmányolására.
Ha nincs olyan szervezet (márpedig ma nem látunk olyat), amelyik hatékonyan érvényesítené a környezet- és természetvédelem érdekeit, akkor igazat kell adnunk az északi parti borászok egyik legnevesebbjének, Jásdi Istvánnak, aki azt nyilatkozta a minap a 24.hu-nak, „itt olyan pénzek mozognak, hogy esélye nincsen a táj megtartásának”. Kilenc éve, 2013-ban az akkor még hatósági jogkörökkel is bíró vízügyi szervezet illetékese sajtótájékoztatón jelentette be: hozzáfognak a több száz illegális, zömmel a védett nádasba vágott bejáró, stég felszámolásához. A nagy nekibuzdulásból aztán semmi sem lett, vízügyesek később megsúgták: ne tudjuk meg, milyen erők mozdultak meg annak érdekében, hogy visszakozzanak.
Illés Zoltán, akinek 2014 után már nem osztott lapot a Fidesz (kellett neki félcipőben munkagépek elé állni), egy 2016-os interjúban mondta: „Szörnyülködve nézem, ahogy most Balatonfenyvesen négyszázötven méter Natura 2000-es területet építenek be. Lenti kollégák súgják, hogy tehetetlenek, föntről megfenyegetik őket, bajuk esik, ha nem adják ki az engedélyeket. Mindenki fél.”
És azóta eltelt hat év. Azóta apartmanház-erdők nőttek ki a földből zöld területeket elvéve; jól kimutathatóan évről évre csökken a balatoni nád területe, mert a gigaberuházásoknak útjában áll, és ma már nem mosolygunk, ha egy „akadékoskodó zöld” azt mondja, veszélyben a Balaton, mentsük meg a Balatont, el a kezekkel a Balatontól. Sőt ma már csak bennük, a civilekben az egyetlen remény, hogy itt-ott azért még gátat szabhat egy-egy esztelen, a kizárólag a befektetői érdekeket szolgáló, a helyi közösség, mi több, a Balaton, mint természeti kincs szempontjait teljes mértékben figyelmen kívül hagyó tájpusztításnak a tiltakozás, a petíciózás.
Nagyon kéne egy államtitkár, sáros félcipővel.
(Címlapképünk illusztráció)
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
