Leszólnak fentről, hogy ne történjen semmi - és közben ellopják a Balatont

Publicisztika

Az állami intézmények, hivatalok asszisztálása mellett folyik a környezet- és természetkárosítás a tónál.

Megmosolyogtuk Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárt, amikor 2010 őszén egy dél-balatoni hulladékkezelőtelep-avatón sáros félcipőben jelent meg, mert a ceremóniára tartva megpróbált a munkagépek elé állni egy közeli, amúgy állami útépítésen, mondván, a leendő út védett területen vezet át.

Sokan megmosolyogták akkor még az „akadékoskodó zöldeket”; akkor például, amikor egyikük azzal fenyegetőzött, hogy fához láncolja magát, ha felvonulnak a kikötőépítők a balatonföldvári nyugati strandon.

Hol van ma már nem hogy az önálló környezetvédelmi tárca, hanem a környezetvédelmi államtitkárság? Kevesen tudnák megjelölni, melyik is ma az illetékes hatóság, amelyik jogosult (lenne) természetkárosítási ügyekben eljárni. A kormányhivatal? A katasztrófavédelem?

A balatonfenyvesi önkormányzat (a polgármester a tóparti településvezetőket összefogó Balatoni Szövetség elnöke) 2020 év végén először a vízügyhöz, mint a Balaton-meder kezelőjéhez fordult sürgős intézkedést kérve a felfedezett természetkárosítások ügyében; például, ahogyan azt lapunk megírta, egy helyütt teniszpályát alakítottak ki egy magántelek előtt az illegálisan feltöltött Balaton-mederben. Való igaz, valamikor a vízügy volt az illetékes hatóság, de elvették tőle ezt a jogkört. Eredmény: a fenyvesi polgármester egy-egy sürgető levelére volt úgy, hogy még válaszlevelet is kapott az illetékes katasztrófavédelemtől. Ennyi és nem több, egy álló év alatt.

A Balaton „ellopása” közben zavartalanul folyik, és ha egy önkormányzatot ilyen mértékben nézhetnek levegőnek az állami szervek, akkor ez egyben felhatalmazás is a Balaton végletes kizsákmányolására.

Ha nincs olyan szervezet (márpedig ma nem látunk olyat), amelyik hatékonyan érvényesítené a környezet- és természetvédelem érdekeit, akkor igazat kell adnunk az északi parti borászok egyik legnevesebbjének, Jásdi Istvánnak, aki azt nyilatkozta a minap a 24.hu-nak, „itt olyan pénzek mozognak, hogy esélye nincsen a táj megtartásának”. Kilenc éve, 2013-ban az akkor még hatósági jogkörökkel is bíró vízügyi szervezet illetékese sajtótájékoztatón jelentette be: hozzáfognak a több száz illegális, zömmel a védett nádasba vágott bejáró, stég felszámolásához. A nagy nekibuzdulásból aztán semmi sem lett, vízügyesek később megsúgták: ne tudjuk meg, milyen erők mozdultak meg annak érdekében, hogy visszakozzanak.

Illés Zoltán, akinek 2014 után már nem osztott lapot a Fidesz (kellett neki félcipőben munkagépek elé állni), egy 2016-os interjúban mondta: „Szörnyülködve nézem, ahogy most Balatonfenyvesen négyszázötven méter Natura 2000-es területet építenek be. Lenti kollégák súgják, hogy tehetetlenek, föntről megfenyegetik őket, bajuk esik, ha nem adják ki az engedélyeket. Mindenki fél.”

És azóta eltelt hat év. Azóta apartmanház-erdők nőttek ki a földből zöld területeket elvéve; jól kimutathatóan évről évre csökken a balatoni nád területe, mert a gigaberuházásoknak útjában áll, és ma már nem mosolygunk, ha egy „akadékoskodó zöld” azt mondja, veszélyben a Balaton, mentsük meg a Balatont, el a kezekkel a Balatontól. Sőt ma már csak bennük, a civilekben az egyetlen remény, hogy itt-ott azért még gátat szabhat egy-egy esztelen, a kizárólag a befektetői érdekeket szolgáló, a helyi közösség, mi több, a Balaton, mint természeti kincs szempontjait teljes mértékben figyelmen kívül hagyó tájpusztításnak a tiltakozás, a petíciózás.

Nagyon kéne egy államtitkár, sáros félcipővel.

(Címlapképünk illusztráció)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.