Soós Károly Attila

Lyukas zsebbel avagy miért fizet sokat a hitelért az Orbán-kormány?

  • Soós Károly Attila
  • 2020. június 15.

Publicisztika

Litvánia messze van, és nemrégiben még szegény kis szovjet köztársaság volt; aligha jutott volna eszünkbe Magyarországot hozzá hasonlítani. Lényegében ma is hasonló a helyzet, csak fordítva.

Az ország egy lakosra jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson számolva) 1995-ben 64 – és még 2010-ben is csak 93 – százaléka volt a miénknek; tavalyelőtt viszont már 14 százalékkal meghaladta azt. Nem kevésbé irigylésre méltó a litván kormány költségvetési gazdálkodása, amely tükröződik hitelképességi mutatóiban, és – ami a lényeg – fontos gazdasági következményekkel jár.

Persze a 2008-ban kezdődött gazdasági válság az ő hitelképességüket is megtépázta. Náluk azonban ez már egyértelműen a múlt. A három nagy hitelminősítő intézet közül a Fitch Ratingsnél elérték a válság előtti szintet, a Moody’snál egy, a Standard and Poor’snál két fokozatot javítottak is rajta, és mindháromnál a „fölső közepes fokozat” három osztályzatának valamelyikén állnak. Ezt – például a Standard and Poor’s által tavaly februárban adott minősítéshez fűzött indoklás szerint – a gyors növekedés mellett „fegyelmezett költségvetési politikájukkal” vívták ki. Nevezetesen, a két válság közötti időszakban, 2014–2019-ben a költségvetés átlagos többlete a GDP 0,1 százaléka volt.

Bruttó és nettó

Nálunk ugyanebben az időszakban a GDP 2,2 százaléka volt az átlagos hiány. Orbán az idei évértékelőjén fogadkozott, hogy az ilyen, „hitelre alapozott” gazdálkodást hamarosan megszüntetik. Igen, csak ezt épp a már mögöttünk lévő válságközi időszakban kellett volna megtenniük (Gyurcsányék is könnyebben kezelhették volna a 2008-ban kezdődött válságot, ha nem költekeztek volna túl 2005–2006-ban).

Varga Mihály megszámolta, hány kormány van a Mercedesben

Varga Mihály pénzügyminiszter, aki valójában ortodox gazdaságpolitikát vinne

Fotó: MTI/Ujvári Sándor

Azt ugyan Orbánék sem tudhatták előre, hogy most orkánerejű válság jön, de felelősen gondolkodó kormány számára az is elég lett volna az óvatossághoz, a rosszabb időkre való tartalékoláshoz, hogy előre lehetett látni a konjunktúra jelentős romlását – azt pedig minden kicsit is hozzáértő előre látta. Figyelmeztettek maguk a hitelminősítők is. Például a Fitch tavaly augusztusban úgy döntött, nem javít a minősítésünkön, és ezt a „prociklikus politikával” indokolta. (Így nevezzük a jó konjunktúra ellenére folytatott deficites gazdálkodást.) Ehhez a Standard and Poor’s egy korábbi, tavaly februári kommentárja a szakpolitikai döntések kiszámíthatatlanságát és a magas államadósságot is hozzátette.

Világos, hogy a deficiteket halmozó pénzszórásnak köszönhetően maradt magas az adósság. Manapság a kormánypropaganda többet beszél az államadósság Orbán-kormány által megvalósított csökkentéséről, mint beszélt 60 évvel ezelőtt a vas, az acél és a gépek országának megteremtéséről. De ne dőljünk be neki! A 2010-es kormányváltáskor magas volt a (Magyar Nemzeti Bank számláin őrzött) állami devizatartalék, amelyet természetesen hitelekből finanszíroztunk.

E hitelek visszafizetésével csökkent a tartalék meg a bruttó államadósság, de a nettó – a tulajdonképpeni – államadósság nem változott. Az utóbbi 2010-től máig jóval kisebb mértékben csökkent a GDP nagyságához képest, mint amennyivel (a GDP mintegy 10 százalékával) nőtt az állam jövőbeni nyugdíjfizetési kötelezettsége azzal, hogy elkobozta, megszüntette a magánnyugdíjalapokat. Tehát az, amit „államadósságnak” szoktunk nevezni, csökkent, de az állam összes jövőbeni fizetési kötelezettsége nőtt a GDP-hez képest.

A hitelminősítők a mindenkori gazdaságpolitikához és annak eredményeihez igazították az osztályzatainkat. Ezt 2010 előtt – „természetesen” csak a leminősítéseknél – a Fidesz is így látta. 2010 után viszont az ilyen lépése­ket

Magyarország elleni támadásként értékelték.

A föntiek fényében nem meglepő, hogy mi, a legtöbb más országtól eltérően, még 2012 után is kaptunk leminősítéseket. Fölminősítéseket csak a 2010-es évek közepétől adtak nekünk, de csak érdemeink szerint, azaz nem sokat (noha a propaganda a kormány jó munkájának elismeréseként nagyon ünnepelte azokat).

Az unordtodoxia atyja: Matolcsy György,

Az unordtodoxia atyja: Matolcsy György,

Fotó: MTI

A három nagy intézet közül mindmáig csak egynél (a Moody’snál) sikerült a hosszú lejáratú devizaadósságunk minősítését a 2010-es kormányváltás előtti szint fölé (az „alsó közepes fokozaton” belül két osztályzattal, Baa3-ról Baa1-re) javítani. A Fitchnél a kormányváltás előtti szintre (BBB az „alsó közepes fokozaton” belül) sikerült visszakapaszkodni, a Standard and Poor’snál pedig még oda sem (az akkori BBB helyett most BBB– az osztályzatunk). Ehhez még azt kell hozzátennünk, hogy (Litvániától eltérően) a 2008 őszén kezdődött pénzügyi és gazdasági válság előtti szintet egyik minősítőnél sem értük el máig sem.

És itt számolhatunk egy kicsit. Egy most megjelent tanulmány (COVID-19, Fiscal Stimulus, and Credit Ratings, Covid Economics: Vetted and Real-Time Papers, 2020. április 29.) elemzi a kormányoknak a koronavírus-válság kezelése érdekében hozott, költségvetési kiadásokat növelő, bevételeket csökkentő intézkedéseit. A matematikai statisztika eszközeivel kimutatják, hogy a jobb hitelminősítéssel rendelkező kormányok (egyéb tényezők hatását kiszűrve) bátrabbak az ilyen vállalásokban.

Egy fokozattal jobb osztályzat átlagosan a GDP 0,3 százalékával nagyobb adócsökkentéssel, kiadásnöveléssel jár együtt. Ez nem is meglepő, hiszen minél jobb a hitelminősítés, annál alacsonyabb kamattal vehető föl hitel a megnövekvő deficit finanszírozására. És persze jobb minősítéssel a hitelfölvételi lehetőségek „befagyásától”, no meg a hitelezők, köztük netán a főmumus IMF gazdaságpolitikába való beleszólásától is kevésbé kell félni.

A felelőtlenség ára

Azt persze számos más tényező is befolyásolja, hogy egy-egy kormány mekkora összegben vállal ilyen áldozatokat a válság következményeinek enyhítése érdekében, de az itt tárgyalt megfontolás nyilvánvalóan eléggé általános érvényű.

Ezért megkockáztathatunk két becslést.

  1. Először, ha Orbánék a hitelminősítésünket a válság előtti szintre (a Moody’snál négy osztályzattal, Baa3-ról A2-re, a másik két intézetnél egy-egy osztályzattal, BBB-ről BBB+-ra, összesen 6, átlagosan két osztályzattal) visszaemelték volna, akkor most a GDP 0,6 százalékával, 297 milliárd forinttal nagyobb költségvetési intézkedéscsomagot vállalnának a koronavíruskárok mérséklésére.
  2. Másodszor, ha a mostani saját szintünkről Litvániáéra (az egyik hitelminősítőnél négy osztályzattal, a másik kettőnél három-hárommal, összesen tízzel, átlagosan 3,3-del) emelték volna a hitelminősítésünket, akkor 491 milliárd forinttal lenne nagyobb az intézkedéscsomag.

Ezek a becslések finoman szólva is hozzávetőlegesek, de ez nem riaszthat vissza bennünket egy újabbtól. Ebben az állampapírok hozamából (kamatából) indulunk ki. A 10 éves lejáratú litván állampapírok évi átlagos hozama a múlt hónap végén 0,3 százalékon állt. A hozam (amelyet legtöbbnyire amerikai nagymamák nyugdíjalapjait forgató befektetési intézményeknek fizetünk) a minősítésekhez hasonlóan az adós hitelképességének kifejezője, csak épp egy másik „nyelven”.

Orbán Viktor és Varga Mihály görnyed a 2021-es költségvetési terv felett

Orbán Viktor és Varga Mihály görnyed a 2021-es költségvetési terv felett

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

A magyar államot ezek az intézmények is sokkal kevésbé biztonságos adósnak tartják a litvánnál. Úgyhogy mi többet fizetünk: nálunk (euróban és forintban is) 2 százalék volt a megfelelő adat. Ezt a (nem az utóbbi egy-két évben kialakult) hozamkülönbséget jogos a teljes, az elmúlt év végén 31,7 ezermilliárd forintnyi államadósságra vetítenünk, amivel 539 milliárd forint éves többlet-kamatkiadást kapunk eredményül. Ennek megspórolásával éppen meg lehetne ötszörözni Rogán Antal propagandaminisztériumának költségvetését, vagy 17 százalékkal (tehát egy 13. és egy 14. havival) lehetne növelni a nyugdíjak összegét.

Én az utóbbi sem tartanám igazán jó ötletnek. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy a kormányzati felelőtlenség árát nem milliókban és nem milliárdokban, hanem százmilliárdokban mérik. Mely utóbbiak egy súlyos válságban fájnak leginkább.

A szerző közgazdász.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.