Madarat tolláról? – Ponta meghívása az MSZP-nagygyűlésre

  • Unger Anna
  • 2013. március 11.

Publicisztika

Olyan sincs, hogy nekünk nem tetszik, amit Orbán művel a jogállammal és az alkotmányossággal, ám Pontának a közel hasonlót nemcsak elnézzük, de keblünkre ölelve díszvendégként ünnepeljük!

Van Európában egy miniszterelnök, akiről az elmúlt évben rendszerint a következő politikai és közéleti állásfoglalások születtek szerte Európában és az egész észak-atlanti térségben: visszaél alkotmányos hatalmával, veszélyezteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a független igazságszolgáltatást, és egész egyszerűen nem érti, mint jelent a pluralista demokrácia. Mások az EU-szerződés 7. cikkelyét akarták alkalmazni országával szemben: mely eljárás lehetőséget adna a demokratikus alapértékek védelmére, és az ezt megszegő tagállam szavazati – és egyéb – jogának felfüggesztésével jár. Az ország alkotmányos destabilizálásáról és a liberális demokrácia eliminálásának veszélyeiről rendszeresen ír az összes mértékadó lap: aggályainak adott hangot többek között a New York Times, az Economist, a Financial Times, a Spiegel, de az Európa Tanács, az Európai Unió és az Egyesült Államok sem tartotta magában rosszalló véleményét.


 


Ez a miniszterelnök szombaton a Magyar Szocialista Párt és Mesterházy Attila díszvendége volt a párt kampányindítónak is tekinthető nagygyűlésén. Akkor, amikor a héten ugyanennek a 7. cikkelynek az alkalmazása Magyarország ellen is felmerült, ezúttal a Financial Times vezércikkében, az esedékes alaptörvény-buherálás okán. Azon a hétvégén, amikor jó néhány ezer ember tüntetett a förtelmes alaptörvény még förtelmesebb módosításai, az Orbán-rezsim talán végleges kiteljesedése ellen az Alkotmány utcában, a szocialisták „Orbán legjobb tanítványát”, „Kelet-Európa Második Viktorját” látták vendégül, és itták szavait.

Teljesen érthetetlen, miért volt erre szükség. Ponta meghívásával nem az a legnagyobb probléma, hogy a székely zászlók miatt felhergeli a magyar jobboldalt; a román miniszterelnököt egész politikája, alkotmányhoz és demokráciához való hozzáállása teszi persona non gratává egy magát ugyanezen szép elvek, a demokrácia és alkotmányosság utolsó bástyájának és legfőbb véderejének tekintő párt számára. Ponta jelenlétével éppen ezért nem a jobboldal, hanem saját szavazói és az egész magyar demokratikus közösség előtt kell elszámolnia a szocialista párt vezetésének.

Mivel nem ezen a hétvégén tartották hazánkban a Plagizáló Politikusok I. Nemzetközi Találkozóját, ahol Victor Ponta díszvendég lehetett volna, és emiatt mindenképp Magyarországon tartózkodik a nagygyűlés idején, nem tudunk másra gondolni, mint hogy a román miniszterelnök meghívása tudatos döntés volt, ám mindmáig nem tudni, kinek és miért támadt ez a katasztrofális ötlete a szocpártban. De tulajdonképpen nem is érdekes. Indok biztos volt rá – azonban a döntés akkor is vállalhatatlan.

Kedves demokráciát és jogállamot féltő szocialisták! Olyan nincs, hogy a New York Times, a Spiegel, az Európai Bizottság és az Európa Tanács csak Magyarországról és Orbánról ír/mond igazat, de Pontával elfogult, rosszindulatú. Erre a szövegre biztos van egy nemzetközi kommunikációért felelős román országrenomé-államtitkár, meg kellene hagyni neki Ponta mosdatását. Olyan sincs, hogy nekünk nem tetszik, amit Orbán művel a jogállammal és az alkotmányossággal, de Pontának a közel hasonlót nemcsak elnézzük, de keblünkre ölelve díszvendégként ünnepeljük! Ponta vendégszereplése épp ezért nem több és nem más, mint a nemrégiben megfogalmazott miniszterelnöki deklaráció megtestesülése: nem a diktatúra, hanem annak szereplői ellen harcoltunk. Hogyan lehet ezentúl komolyan venni a jogállam és az alkotmányosság miatti aggodalmakat, és az ezek helyreállítására tett szocialista ígéreteket?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.