Mi a tétje a hétvégi oroszországi választásnak?

Vlagyimir Putyin most először veszíthet látványosan sok szavazót.

Ez az orosz választás más lesz, mint az eddigiek. Nyilván semmi köze nem lesz egy demokratikus választáshoz, hiszen egy olyannak mindig bizonytalan az eredménye. Nem lesz hasonlítható a "demokratúrák" tisztességtelen versenyeihez sem, ahol, mint Magyarországon, a kormányzó hatalom leuralja a sajtót, de a szavazók ítélete előtt mégis fejet kell hajtania. A hétvégi oroszországi választás nem lesz hasonló a szovjet idők választásaihoz sem, amelyeknek hajszálpontosan meg lehetett jósolni az eredményét. De akkor milyen lesz?

Olyan lesz, amilyennek Vlagyimir Putyin egyszemélyben eldönti, hogy legyen. Olyan, amilyenre szüksége lesz ahhoz, hogy mérsékelje a rá nehezedő kockázatokat egy olyan időszakban, amikor a legkisebb hibáért is súlyos árat fizethet.

Nem teljesen kilátástalan a helyzete, korántsem. Emelkedik Oroszország két fő nyersanyagának, a kőolajnak és a földgáznak az ára, ami növeli a pénzügyi mozgásterét. A „szélsőségesség” és a „külföldi ügynökök” ellen hozott, a személyi szabadságon halálos sebet ejtő törvények lehetővé tették neki, hogy elhallgattassa az összes olyan független weboldalt és társadalmi mozgalmat, ami politikai vitát gerjeszthetett volna a választás előtt. Vlagyimir Putyin olyan jó munkát végzett minden ellenvélemény lesöprésében, hogy az ország mintha altatás alá kerül volna. Csak nem ez a paródiának beillő parlamenti választás fogja aggasztani, amikor az államkassza is éppen megtelik pénzzel!

Van azonban néhány jelentős „viszont”.

Az első, hogy az orosz lakosság vásárlóereje 2013 óta több mint 10 százalékkal csökkent. Mintegy húszmillióan élnek a szegénységi küszöb alatt, miközben az élelmiszerárak tovább emelkednek, és az infláció annyira elszabadult, hogy a Központi Bank folyamatosan emeli az alapkamatot. Az életszínvonal csökkenésének első áldozatai a nyugdíjasok, az elnök választóinak a kemény magja.

A második változás az, hogy a negyven év alatti oroszok a nyugati fiatalság értékrendjét osztják, az ő életmódjukat követik. Nem nosztalgiáznak az Orosz Birodalomról, amelyet ők már éppúgy nem éltek át, ahogy a kommunizmust sem. Számukra Ukrajna, Fehéroroszország vagy Grúzia idegen országok; nem álmodoznak róla, hogy visszaszerezzék őket, és ezért nem igazán mozgatja meg őket nagy orosz nacionalizmus, amelyet Vlagyimir Putyin Csecsenföld visszafoglalása óta lobogtat.

Ez az elnök, aki sokáig nagyon népszerű volt, mostanra végignézte, ahogy elolvad a választói bázisa, hiszen húsz év hosszú idő, túl hosszú idő. Az uralkodásának a végét jelzi, hogy a választók kevesebb, mint 30 százaléka támogatja Putyin pártját, az Egységes Oroszországot, míg 20 százalékuk most már Alekszej Navalnij mellett tenné le a voksát, ezért Vlagyimir Putyinra két veszély leselkedik a hétvégén.

Az első, hogy olyan alacsony lesz a részvételi arány, ami felér egy masszív elutasítással, és ami leértékelné Putyint két kulcsfontosságú támogatója: a pénzemberek és a titkosszolgálatok szemében.

Ez persze nem leküzdhetetlen akadály, hiszen a Kreml olyan számokat jelent be, amilyeneket akar, de ha túlságosan felsrófolja a részvételi arányt, azt kockáztatja, hogy hazugságon kapják, ami pedig ugyanolyan elutasítást táplálhat vele szemben, mint Alekszandr Lukasenkával szemben Fehéroroszországban.

A második veszély, hogy nagyon sok választó alkalmazza Alekszej Navalnij „intelligens szavazásról” szóló ötletét, vagyis nem tartózkodik, hanem az Egységes Oroszország jelöltjein kívül akármelyik más jelöltre adja a szavazatát, csak hogy ne Putyin jelöltje győzzön.

A Jabloko, az egyetlen valódi ellenzéki erő, amelyik versenybe szállhatott, így elég választókerületet nyerhetne ahhoz, hogy komolyan letegye a névjegyét. A kommunisták is hasznot húzhatnának az egyre népszerűbbé váló Navalnij ötletéből. Ha így alakulna a helyzet, a kommunisták olyan autonómiára tehetnének szert, amellyel ma még nem rendelkeznek. Vlagyimir Putyinnak pedig kockáztatnia kell.

Vagy csaláshoz folyamodik, hogy megakadályozza azoknak az ellenfeleinek a megerősödését a parlamentben, akik Navalnijnak köszönhetik a mandátumukat, vagy pedig beismeri az Egységes Oroszország visszaesését és a többi párt erősödését, hiszen teljesen nem tagadhatja le az előretörésüket. Az első esetben azt kockáztatja, hogy az egész lakosság elfordul tőle, aminek súlyos következményei lehetnek. A második esetben utat nyit egy új politikai dinamikának, ami arra késztetheti a vagyonosokat és a titkosszolgálatokat, hogy más politikai bajnokot keressenek maguknak.

Diktátorkodni nem gyerekjáték. Kezd annyira kiszámíthatatlan lenni a helyzete, hogy Vlagyimir Putyin a legjobban tenné, ha nem változtatna a bevált szokásain. A legnagyobb változások viszont éppen akkor szoktak előállni, ha az egyik oldal tétlen marad.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)