László Géza

Minden visszafordítható?

Beruházási hullámvölgy Magyarországon

Publicisztika

A magyar gazdaság pillanatnyi állapotával kapcsolatban nagyon sok rossz hírt hallunk mostanában. Csak kapkodjuk a fejünket, nem tudjuk, melyik adat mennyire fáj majd.

A korábbi rekordmagas infláció, a tavalyi recesszió, a növekvő költségvetési hiány, a gyenge gazdasági növekedés, a magas kamatszint, a gyengülő forint, az alacsony lakossági fogyasztás vagy éppen a bezáró éttermek száma, és végül, de nem utolsósorban, a romló beruházási adatok – egyik sem hangzik jól. Az utóbbi azért különleges, mert talán itt van a leglátványosabb különbség a kormányközeli média és a független szakértők közlései között. Miközben a propagandisták az új projektek indulásáról, a beáramló külföldi működő tőke áldásairól hozsannáznak, a szakértők óvatosak.

A beruházások – a fogyasztással szemben – a jövőnkről szólnak: az új vagy megújuló épületek, eszközök, berendezések nélkül nincs bővülő termelés és szolgáltatás. Nemcsak a gyárakról beszélek – az épületekről és gépekről –, hanem az infrastruktúra fejlesztéséről, az út, a vasút, a távközlési vagy energetikai hálózatok építéséről, és tágíthatjuk a kört tovább is.

Pillantás a számok mögé

A beruházások hazai adatainál első pillantásra nincs ok a nagy aggodalomra. Folyó áron az elmúlt időszakban lassú csökkenést látni, de változatlan áron már nem ilyen szép a kép: az elmúlt két évben a beruházások reálértéke 25 százalékkal esett. A különbség magyarázata – ahogy a Portfolio.hu-n Madár István több ábrán bemutatja – az, hogy a hazai beruházások az elmúlt három évben rendre túlárazottan valósultak meg. A beruházások költségei már a 2010-es években sokkal jobban emelkedtek, mint más régiós országokban, hogy azután 2020 után kilőjenek. Korábban e lap hasábjain is esett szó arról, hogy a lakásépítések állami támogatása a kampányidőszakban az emelkedő nemzetközi nyersanyagárak mellett csak olaj volt a tűzre, és a támogatásokat így szinte teljes egészében az árnövekedés emésztette fel. Ez a probléma jóval szélesebb körben, a beruházások nagy részére is igaz.

A magyar beruházások másik sajátossága az volt, hogy a Covid előtti időszakban a beruházási ráta – a beruházások aránya a GDP-hez viszonyítva – kiemelkedően magas szintre emelkedett a régióban. Így akár azt is mondhatnánk, hogy a mostani csökkenés egy normális korrekció, de a tendencia ijesztő, és közel sem biztos, hogy ez az erózió megáll a mostani szinten. Abban a gazdaságban, ahol tartósan alacsony a beruházások aránya, nehezen képzelhető el gazdasági növekedés, különösen akkor, ha a szabad munkaerő elfogyott. Márpedig nálunk éppen ez a helyzet, s ma már a kormány sem titkolja, hogy tömegesen importálunk – nem éppen olcsón – a világ minden tájáról munkaerőt. Bátran mondhatjuk: a beruházási források hatékony felhasználása rég volt ennyire fontos, mint most. A hatékonyság terén azonban rosszul állunk: az olcsó és bőséges forrásokat sem jól használtuk fel. A legutóbbi négy évben a kormány nemcsak rossz ritmusban öntötte a gazdaságra a pénzt, hanem azokat gyakran marhaságokra és politikai járadékszerzésre költötték el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.