A korábbi rekordmagas infláció, a tavalyi recesszió, a növekvő költségvetési hiány, a gyenge gazdasági növekedés, a magas kamatszint, a gyengülő forint, az alacsony lakossági fogyasztás vagy éppen a bezáró éttermek száma, és végül, de nem utolsósorban, a romló beruházási adatok – egyik sem hangzik jól. Az utóbbi azért különleges, mert talán itt van a leglátványosabb különbség a kormányközeli média és a független szakértők közlései között. Miközben a propagandisták az új projektek indulásáról, a beáramló külföldi működő tőke áldásairól hozsannáznak, a szakértők óvatosak.
A beruházások – a fogyasztással szemben – a jövőnkről szólnak: az új vagy megújuló épületek, eszközök, berendezések nélkül nincs bővülő termelés és szolgáltatás. Nemcsak a gyárakról beszélek – az épületekről és gépekről –, hanem az infrastruktúra fejlesztéséről, az út, a vasút, a távközlési vagy energetikai hálózatok építéséről, és tágíthatjuk a kört tovább is.
Pillantás a számok mögé
A beruházások hazai adatainál első pillantásra nincs ok a nagy aggodalomra. Folyó áron az elmúlt időszakban lassú csökkenést látni, de változatlan áron már nem ilyen szép a kép: az elmúlt két évben a beruházások reálértéke 25 százalékkal esett. A különbség magyarázata – ahogy a Portfolio.hu-n Madár István több ábrán bemutatja – az, hogy a hazai beruházások az elmúlt három évben rendre túlárazottan valósultak meg. A beruházások költségei már a 2010-es években sokkal jobban emelkedtek, mint más régiós országokban, hogy azután 2020 után kilőjenek. Korábban e lap hasábjain is esett szó arról, hogy a lakásépítések állami támogatása a kampányidőszakban az emelkedő nemzetközi nyersanyagárak mellett csak olaj volt a tűzre, és a támogatásokat így szinte teljes egészében az árnövekedés emésztette fel. Ez a probléma jóval szélesebb körben, a beruházások nagy részére is igaz.
A magyar beruházások másik sajátossága az volt, hogy a Covid előtti időszakban a beruházási ráta – a beruházások aránya a GDP-hez viszonyítva – kiemelkedően magas szintre emelkedett a régióban. Így akár azt is mondhatnánk, hogy a mostani csökkenés egy normális korrekció, de a tendencia ijesztő, és közel sem biztos, hogy ez az erózió megáll a mostani szinten. Abban a gazdaságban, ahol tartósan alacsony a beruházások aránya, nehezen képzelhető el gazdasági növekedés, különösen akkor, ha a szabad munkaerő elfogyott. Márpedig nálunk éppen ez a helyzet, s ma már a kormány sem titkolja, hogy tömegesen importálunk – nem éppen olcsón – a világ minden tájáról munkaerőt. Bátran mondhatjuk: a beruházási források hatékony felhasználása rég volt ennyire fontos, mint most. A hatékonyság terén azonban rosszul állunk: az olcsó és bőséges forrásokat sem jól használtuk fel. A legutóbbi négy évben a kormány nemcsak rossz ritmusban öntötte a gazdaságra a pénzt, hanem azokat gyakran marhaságokra és politikai járadékszerzésre költötték el.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
