Juhász Attila-Krekó Péter

Minek nevezzelek?

A szélsőjobboldal fogalmáról

  • Juhász Attila
  • Krekó Péter
  • 2010. április 29.

Publicisztika

Egy férfi és egy nő ül a bárban. - Lefeküdne velem egymillió dollárért? - kérdi a férfi. - Persze - vágja rá a nő. - És ezer forintért? - Dehogy. Mit képzel, ki vagyok én? - Azt tisztáztuk, hogy ki maga, most már csak az árról tárgyalunk.

Ez a vicc jutott az eszünkbe arról a kérdésről, hogy vajon lehet-e szélsőségesnek nevezni a Jobbikot. Meglehetősen abszurdnak tűnik ugyanis nem szélsőségesnek nevezni azt a pártot, amelynek egyik - egyébként már jogerősen feloszlatott - háttérszervezetéről, a Magyar Gárdáról azt állapította meg a rendőrség, hogy annak "nyíltan vállalt célja az állam rendfenntartó monopóliumának megtörése".

Persze a kérdés nem ilyen egyszerű, a Jobbik politikájának többféle értelmezési lehetősége van. Az elmúlt hónapokban indult is vita ebben a témában: előbb Tóth Csaba (Demokrácia, kirekesztés, lócitrom, Népszabadság, 2009. november 5.) és Debreczeni József (Demokratikus lócitrom, Népszabadság, 2009. október 28.; A világ legfurcsább politológusa, Népszabadság, 2009. november 13.), majd Mészáros Tamás (Tudatlanok, Népszava, 2010. április 17.) és Török Gábor (Miért tart gyávának Mészáros Tamás?, torokgaborelemez.blog.hu, 2010. április 17.) között. Miután a Political Capital több, a "szélsőjobboldallal" foglalkozó elemzést és terjedelmesebb tanulmányt közölt az elmúlt években (például a Magyar Antirasszista Alapítvánnyal közös Látlelet 2008 és 2009 tanulmányok, illetve a közelmúltban publikált Jobboldali Extremizmus Index - DEREX), fontosnak tartjuk kifejteni, hogy szerintünk miért indokolt a szóban forgó megnevezés használata.

1.) A "szélsőjobboldal" terminus nem üres ítélet, és nem "egyszavas kötelező utálkozás", hanem társadalomtudományi, politológiai kategória. A hazai és a külföldi szakirodalom adott esetben parlamenti keretek között politizáló pártok pozíciójának megjelölésére is gyakran használja a szélsőjobboldal (rechtsextremismus, far right, extreme right, right-wing extremism, extréme droite) kifejezést.

2.) A "szélsőjobboldal", a "jobboldali radikalizmus", az "új jobboldal" stb. fogalmak gyakran egymás szinonimájaként jelennek meg a szakirodalomban, és minden ellenkező híreszteléssel szemben nem húzódik közöttük egyértelmű határvonal. Ennek oka, hogy az e szavakkal leírt politikai szereplők, eszmék, szervezetek, pártok és jelenségek sem választhatók el egymástól egyértelműen. A leggyakoribb - elsősorban jogi szempontból szorgalmazott - különbségtétel szerint a radikálisok elfogadják a parlamentáris demokrácia kereteit, annak feszegetésében megmaradnak a szavak szintjén, míg a szélsőségesek tettleg fellépnek ellene. Ezzel az elhatárolással azonban több probléma is van. Egyrészt a parlamentáris demokrácia szabályainak elfogadása nemcsak meggyőződésből, hanem kényszerből is fakadhat, azaz ha elég erősek a demokratikus keretek, akkor a szélsőjobboldalnak nem marad más választása, mint azokon belül maradni. Másrészt erősen kérdéses, hogy a politikában mennyire tehető különbség a szavak és a tettek között. Harmadrészt pedig a történelmi tapasztalatok sem arról tanúskodnak, hogy egy demokratikus választáson induló, parlamentbe kerülő párt szükségszerűen elveti a szélsőséges elveit és eszközeit - gondoljunk csak a német nemzetiszocialisták vagy a magyar nyilaskeresztesek példájára. Mindezek következtében a fogalmi tisztázás még ott sem sikerült, ahol erős törekvés volt - például Németországban - a rechtsextremismus és a rechtsradikalismus fogalmának különválasztására.

3.) A "szélsőjobboldali" ideológia vagy politika címszó alatt sokféle tartalmat érthetünk, erre nem alakult ki egységes felfogás a társadalomtudományokban. Ahány szerző, annyiféle meghatározás, ám néhány elem minden szélsőjobboldali ideológiában alapvetőnek tűnik. A téma egyik legtöbbet idézett szakértőjének számító Cas Mudde szerint ezek az ultranacionalizmus, az idegenellenesség, a rendpártiság és a jóléti sovinizmus. Ugyanakkor vannak ennél jóval szigorúbb definíciók is, így például Jürgen Falter és Siegfried Schumann meghatározása szerint a szélsőjobboldaliság magában foglalja az ultranacionalizmust, az etnocentrizmust, az antikommunizmust, az antiparlamentarizmust, az antipluralizmust, a vezérelvűséget, az Amerika-ellenességet, a militarizmust, a rendpártiságot és a kulturális pesszimizmust.

4.) A hazai közbeszédben vitát váltott ki a Jobbik tőkeellenessége is. Találkozhatunk olyan véleménnyel, amely szerint emiatt a Jobbik nem is nevezhető igazán szélsőjobboldali pártnak, hanem inkább szélsőbaloldalinak, "nemzeti bolsevistának" stb. Csakhogy a szélsőjobboldaltól egyáltalán nem idegen a tőkeellenesség, különösen nem az "idegen tőke", a "nagytőke" vagy a "globális tőke" elutasítása. Már a 19. század végén létrejött radikális jobboldal is kapitalizmusellenes volt, az állam szerepének növelését szorgalmazta a klasszikus liberalizmus elveivel szemben. Ugyanez volt jellemző a két világháború közötti szélsőjobboldalra, Szálasi Ferenc hungarizmusa pedig a kommunistákhoz hasonlóan egyfajta tervgazdaságot hirdetett. A tőkeellenesség tehát nem megkülönböztető jellemző, hanem közös pont a szélsőbal és a szélsőjobb politikájában.

5.) Súlyos hiba egy párt politikáját csupán a hivatalos, leírt programja alapján megítélni és definiálni. Nem pusztán azért, mert a párt politikája magától értetődően többet jelent a hivatalos programnál - így például beszédeket, nyilatkozatokat és szimbólumokat -, hanem mert az írásos program finomabb hangszerelése a Jobbiknál teljesen nyilvánvaló politikai taktika, amely egyfelől a számonkérhetőség lehetőségét igyekszik minimalizálni, másfelől megjeleníti a párt nagyra nőtt szavazótáborának megfelelő többszólamúságot. Nem véletlen, hogy a programelemzés nem túlságosan hatékony eszköz a szélsőséges pártok politikájának vizsgálatára - sőt, önmagában ez voltaképpen semmilyen párt vizsgálatához sem elegendő.

6.) Hiba az is, ha valaki azzal a felkiáltással utasítja el a Jobbik politikájának szélsőjobboldaliként leírását, hogy a pártra szavazó több százezer választó nem lehet mind szélsőséges. Ezt senki nem is állította, de egy párt politikáját nem kizárólag a választói alapján ítélhetjük meg. Másrészt viszont egy sikeres párt legalább annyira formálja a választóit, mint amennyire megfelelni igyekszik nekik.

7.) Nem látható előre, hogy milyen irányba mozdul majd el a Jobbik a parlamenti keretek között, de eddigi történetét tekintve jelenleg a legszigorúbb szélsőjobb-definícióknak is megfelel. Mindenekelőtt az állam erőszak-monopóliumát nyíltan megkérdőjelező Magyar Gárda - legalábbis szimbolikus - fenntartása miatt, amellyel nem mellékesen egy jogerős bírósági döntéssel is szembemegy a párt. Kiemelendő továbbá az is, hogy a Jobbik 2006 vége óta nyíltan cigányellenes kampányt folytat, azaz Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi problémáját gátlástalanul és a következményekre való tekintet nélkül használta politikai haszonszerzésre. Vita egyedül talán az antiparlamentarizmus okán merülhet fel. Egy olyan pártról ugyanakkor, melynek elnöke a közelmúltban jelentette ki, hogy "a Jobbik Országgyűlésbe jutása és győzelme nem azt jelenti majd, hogy eggyel több parlamenti párt lesz, hanem azt, hogy néhány hónap múlva néggyel kevesebb", a legkevesebb, amit állíthatunk, hogy ellentmondásosan viszonyul a parlamentarizmushoz és a pluralizmushoz. A két világháború közötti szélsőjobboldal és a mai szélsőjobboldal közötti egyik fontos különbség éppen az, hogy az utóbbi sosem egyértelműen totalitárius, megfogalmazott politikai céljai ebből a szempontból szándékoltan homályosak.

8.) Bár a "szélsőjobboldal" kategória használatának kétségtelenül van normatív tartalma, ez nem feltétlenül akadálya a jelenségek megértésének (legalábbis nem jobban, mint bármilyen más kategória, amellyel megpróbáljuk leírni a Jobbik politikáját). A nácizmus jelenségét és sikerét például a második világháború után igen kevesen vizsgálták hűvös elemzői távolságtartással vagy éppen empátiával. Hasonló mondható el a kommunizmus rémtetteiről is. Mégis, tudásunk egy része az e rezsimekkel szemben nyíltan állást foglaló szerzők tollából származik. Hannah Arendt a totalitarizmus jelenségét boncolgató, humanista alapállásból írt, így szükségképpen "elfogult" művei és az általuk indukált viták például sokkal inkább segítették, mint hátráltatták a totális rendszerek természetének megértését. Nem kell a Jobbik politikájához semlegesen viszonyulni ahhoz, hogy a jelenséget elemezhessük. Világos persze az is, hogy a "szélsőjobboldal" elnevezés politikailag felhasználható definíció. Csakhogy ugyanez elmondható akkor is, ha valaki például "jobboldali radikálisnak" vagy éppen "nemzeti radikálisnak" nevezi a Jobbikot. A különbség mindössze annyi, hogy az előbbi a Jobbik ellenében megfogalmazott definíció, az utóbbi meghatározás pedig a Jobbik önmeghatározásának a megerősítése.

A szerzők a Political Capital elemzői.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Rovások az ajtófélfán

A hazai transznemű emberek kétharmadát kezelő orvost és kollégáját négy hónapja fogva tartja a rendőrség. A nyomozók a tanúként kihallgatott pácienseknek azt mondták, ez az eljárás nem ellenük irányul. Ám amióta tart, a többi orvos bizonytalansága és a megváltozott szabályok miatt ezek az emberek nehezen jutnak hozzá a gyógyszereikhez.