Moszkvai terrortámadás: Putyin Oroszországra nézve is közveszélyes

Publicisztika

Az orosz elnök hibája, hogy a hatóságok az előzetes figyelmeztetések ellenére sem tettek semmilyen óvintézkedést a terrorveszély megelőzésére - írja véleménycikkében Bernard Guetta a francia publicista és EP-képviselő.

Hazudhat, amennyit csak akar, mutogathat ujjal és kiadhatja az embereinek, hogy Ukrajnát gyanúsítsák, de ez az ember totális kudarcot vallott. Vlagyimir Putyin és a rezsimje, miközben Ukrajna megszállásával, politikai ellenfelei bebörtönzésével és meggyilkolásával volt elfoglalva, képtelen volt észrevenni a jeleit, hogy az Iszlám Állam Moszkvában öldöklésre készül.

Sok más országot – mondják majd – is értek már meglepetésként hasonló támadások. Ez igaz, de kiderült, az Egyesült Államok figyelmeztette az orosz hatóságokat, hogy valami készül, hogy az amerikai nagykövetség a saját állampolgárait óva intette a tömegrendezvényeken való részvételtől, de Vlagyimir Putyin mindebben csak „provokációt” látott egy bűnös, Ukrajna-támogató ország részéről.

Két hajmeresztő hiba, de ez még nem minden. Ugyanis mit tett az elnök, aki ahhoz nagyon ért, hogy a szavazatok 88 százalékával újraválasztassa magát? Megerősítette vajon a színházi előadások, koncertek, a múzeumok és a tömegközlekedés védelmét? Tett elővigyázatossági intézkedéseket – amerikai „provokáció” ide vagy oda? Tudjuk a választ. De vajon a mentőszolgálatokat és a kórházakat legalább készenlétbe helyezték a biztonság kedvéért? Ez rutinintézkedés lett volna, biztonsági alapvetés, de az oroszok és mindazok szerte a világon, akik aznap este feszülten követték az eseményeket a képernyők előtt, azt látták, hogy a tűzoltóságnak, a mentőknek és a különleges erőknek túl sok időbe telt, mire a tragédia helyszínére érkeztek.

 
Vlagyimir Putyin orosz elnök gyertyát gyújt a krasznogorszki terrorcselekmény ádozatai emlékére 
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Mecel

Minden normális országban már fejek hullottak volna, magas rangú tisztviselőké és minisztereké. Maga az elnök is kötelességének érezte volna, hogy bocsánatot kérjen a népétől és megígérje a szükséges változtatásokat. Oroszország szerencsétlenségére azonban az elnökét Vlagyimir Putyinnak hívják, aki hogyan reagált? Annyi bombát zúdított Ukrajnára, hogy szombat reggel a lengyel légteret is orosz rakéták sértették meg. Ez a rezsim a gyilkosság és a kleptokrácia mellett az abszolút alkalmatlanságról is tanúbizonyságot tett. Ám még csak nem is ez a legrosszabb az egészben, ugyanis miért támadta meg pénteken az Iszlám Állam Oroszországot?

Természetesen ott vannak a csecsenföldi háborúkhoz kapcsolódó viták és a támogatás, amit Vlagyimir Putyin az elmúlt évtizedben a szíriai elnök Bassár el-Aszadnak nyújtott. Ott van a közelmúlt, de mindenekelőtt ott van a jelen, ugyanis ezzel a mészárlással az Iszlám Állam az Oroszországi Föderáció legszegényebb részei, a muszlim köztársaságok és régiók bosszúállójának állította be magát. Ezek azok a területek, ahol a Kreml erőszakkal vagy pénzzel toborozza azokat a katonákat, akiket nincs mersze Oroszországon belül mozgósítani.

Mint minden valamikori birodalomnak, Vlagyimir Putyin Oroszországának is vannak gyarmatosító csapatai, de a nagy összegű kárpótlás ellenére, amelyeket a családok állítólag akkor kapnak, ha valamelyik gyermekük elesik Ukrajnában, a föderáció keleti perifériáján kezd fellángolni a harag. Ezt a dühöt akarta felszítani az Iszlám Állam azzal, hogy Oroszország szívében csapott le. Ez hadüzenet, amit annak a tudatában küldött a szervezet, hogy a Kreml aligha képes háborúzni keleten is, miközben nyugaton éppen Ukrajnát próbálja bekebelezni.

A dzsihadisták az Oroszországi Föderáció szétesésére pályáznak, abban a reményben, hogy egész régiókat szerezhetnek vissza belőle, és újra létrehozhatják a saját hátországaikat. A Crocus City Hallban elkövetett vérengzés arra irányítja rá a figyelmet, hogy Vlagyimir Putyin nem elégszik meg Ukrajna elpusztításával, hanem Oroszországot is tönkre akarja tenni, és belevezetheti egy véget nem érő polgárháborúba Európa, a Közel-Kelet és Ázsia határain. Ez az ember Oroszországra nézve is abszolút közveszélyes.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Gyászolók a Crocus City Hall kulturális központnál, Moszkva Krasznogorszk nevű nyugati elővárosában. Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.