Moszkvai terrortámadás: Putyin Oroszországra nézve is közveszélyes

Publicisztika

Az orosz elnök hibája, hogy a hatóságok az előzetes figyelmeztetések ellenére sem tettek semmilyen óvintézkedést a terrorveszély megelőzésére - írja véleménycikkében Bernard Guetta a francia publicista és EP-képviselő.

Hazudhat, amennyit csak akar, mutogathat ujjal és kiadhatja az embereinek, hogy Ukrajnát gyanúsítsák, de ez az ember totális kudarcot vallott. Vlagyimir Putyin és a rezsimje, miközben Ukrajna megszállásával, politikai ellenfelei bebörtönzésével és meggyilkolásával volt elfoglalva, képtelen volt észrevenni a jeleit, hogy az Iszlám Állam Moszkvában öldöklésre készül.

Sok más országot – mondják majd – is értek már meglepetésként hasonló támadások. Ez igaz, de kiderült, az Egyesült Államok figyelmeztette az orosz hatóságokat, hogy valami készül, hogy az amerikai nagykövetség a saját állampolgárait óva intette a tömegrendezvényeken való részvételtől, de Vlagyimir Putyin mindebben csak „provokációt” látott egy bűnös, Ukrajna-támogató ország részéről.

Két hajmeresztő hiba, de ez még nem minden. Ugyanis mit tett az elnök, aki ahhoz nagyon ért, hogy a szavazatok 88 százalékával újraválasztassa magát? Megerősítette vajon a színházi előadások, koncertek, a múzeumok és a tömegközlekedés védelmét? Tett elővigyázatossági intézkedéseket – amerikai „provokáció” ide vagy oda? Tudjuk a választ. De vajon a mentőszolgálatokat és a kórházakat legalább készenlétbe helyezték a biztonság kedvéért? Ez rutinintézkedés lett volna, biztonsági alapvetés, de az oroszok és mindazok szerte a világon, akik aznap este feszülten követték az eseményeket a képernyők előtt, azt látták, hogy a tűzoltóságnak, a mentőknek és a különleges erőknek túl sok időbe telt, mire a tragédia helyszínére érkeztek.

 
Vlagyimir Putyin orosz elnök gyertyát gyújt a krasznogorszki terrorcselekmény ádozatai emlékére 
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Mecel

Minden normális országban már fejek hullottak volna, magas rangú tisztviselőké és minisztereké. Maga az elnök is kötelességének érezte volna, hogy bocsánatot kérjen a népétől és megígérje a szükséges változtatásokat. Oroszország szerencsétlenségére azonban az elnökét Vlagyimir Putyinnak hívják, aki hogyan reagált? Annyi bombát zúdított Ukrajnára, hogy szombat reggel a lengyel légteret is orosz rakéták sértették meg. Ez a rezsim a gyilkosság és a kleptokrácia mellett az abszolút alkalmatlanságról is tanúbizonyságot tett. Ám még csak nem is ez a legrosszabb az egészben, ugyanis miért támadta meg pénteken az Iszlám Állam Oroszországot?

Természetesen ott vannak a csecsenföldi háborúkhoz kapcsolódó viták és a támogatás, amit Vlagyimir Putyin az elmúlt évtizedben a szíriai elnök Bassár el-Aszadnak nyújtott. Ott van a közelmúlt, de mindenekelőtt ott van a jelen, ugyanis ezzel a mészárlással az Iszlám Állam az Oroszországi Föderáció legszegényebb részei, a muszlim köztársaságok és régiók bosszúállójának állította be magát. Ezek azok a területek, ahol a Kreml erőszakkal vagy pénzzel toborozza azokat a katonákat, akiket nincs mersze Oroszországon belül mozgósítani.

Mint minden valamikori birodalomnak, Vlagyimir Putyin Oroszországának is vannak gyarmatosító csapatai, de a nagy összegű kárpótlás ellenére, amelyeket a családok állítólag akkor kapnak, ha valamelyik gyermekük elesik Ukrajnában, a föderáció keleti perifériáján kezd fellángolni a harag. Ezt a dühöt akarta felszítani az Iszlám Állam azzal, hogy Oroszország szívében csapott le. Ez hadüzenet, amit annak a tudatában küldött a szervezet, hogy a Kreml aligha képes háborúzni keleten is, miközben nyugaton éppen Ukrajnát próbálja bekebelezni.

A dzsihadisták az Oroszországi Föderáció szétesésére pályáznak, abban a reményben, hogy egész régiókat szerezhetnek vissza belőle, és újra létrehozhatják a saját hátországaikat. A Crocus City Hallban elkövetett vérengzés arra irányítja rá a figyelmet, hogy Vlagyimir Putyin nem elégszik meg Ukrajna elpusztításával, hanem Oroszországot is tönkre akarja tenni, és belevezetheti egy véget nem érő polgárháborúba Európa, a Közel-Kelet és Ázsia határain. Ez az ember Oroszországra nézve is abszolút közveszélyes.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Gyászolók a Crocus City Hall kulturális központnál, Moszkva Krasznogorszk nevű nyugati elővárosában. Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.