Az Alaptörvény rögzíteni fogja, hogy az ember nő vagy férfi, valamint azt is, hogy a gyermekek testi, szellemi, lelki fejlődéséhez való jog minden más joggal szemben elsőbbséget élvez – tudta meg az ország népe a múlt heti kormányinfón. Gulyás Gergely biztos, ami biztos, elmagyarázta, hogy „abban a köztéri formában, ahogy eddig, nem lesz Pride a jövőben”. Ő nem látja, hogy az Alaptörvény módosítása jogot vonna el emberektől. A Pride esetében szerinte „a gyülekezési jog és a gyerekek testi, lelki és szellemi fejlődési joga közti kollíziót (érdekellentétet) kell feloldani”.
Ha már szóba hozta Gulyás, fussunk át az egyik klasszikus alkotmányos gondolatsoron, a szükségesség és arányosság tesztjén. Amikor alapjog korlátozása kerül szóba, ezt a két kérdést kell feltenni: szükséges-e a változtatás, illetve más módja nincs-e a kívánt cél elérésének, és ha az elsőre igen, a másodikra nem a válasz, akkor vajon arányos-e, vagyis egy másik alapjog érvényesülése erősödik (ráadásul azonos mértékben). Ezt maga az orbáni alaptörvény is leszögezi. („Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”) Azt is, hogy „mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez” és „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”.
Mivel indokolja Gulyás a változtatást? Azzal, hogy „a józan ész bizonyítja, hogy a felvonulás káros a gyerekek testi-lelki fejlődésére”. Mivel azonban még a miniszter se jogforrás, higgyünk inkább szintúgy a tizenöt év alatt tizenötször módosított „gránitszilárdságúnak”, amely szépen felmondja a leckét: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Márpedig mostanra könyvtárnyi szakirodalom legalábbis kétségessé teszi, hogy mindössze a két nem léte volna biológiailag egyedül igazolható. Arról már nem is szólva, hogy az azonos neműek (családi!) közössége akár a velük együtt élő kiskorúak egészségét, fejlődését károsan befolyásolja. Vagyis ezen a ponton maga az alaptörvény emel falat a már minden bizonnyal szövegszerűen kész módosítás elfogadásához. (Ha mégse így lenne, a Fidesz házi ellenzéke a gulyási bejelentés után pár perccel máris benyújtotta javaslatát a gyülekezési törvény kiegészítésére „a homoszexualitást népszerűsítő gyűlések betiltásáról”. E szerint a közrendet veszélyezteti az is, ha a felhívás, illetve a gyűlés „a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti”. Ez a megfogalmazás a gazdapárt eddigi jogszűkítő törvényszövegeit emeli át.)
Az egyéb szabályozási megoldás, valamint az arányosság követelménye persze mindezek ismeretében megválaszolhatatlan kérdések, mert
természetesen nem az azonos neműek kapcsolatának mikéntjéről („csinálják a négy fal között”) és a gyermekekre gyakorolt hatásáról van szó, hanem magának a jogfosztásnak tovább csavarásáról, és, legfőképpen, egy társadalmi kisebbség elleni felfokozott hangulatkeltésről.
Továbbá arról, hogy megágyazzanak az egyéb utcai tömegrendezvények megakadályozásának, ahogyan arról ebben a cikkünkben már szót ejtettünk erről. De mégis próbáljuk meg „fejéről talpára állítani” a felvetést, és tegyük fel a kérdést, vajon mi „népszerűsíti a homoszexualitást” legjobban. Melyik inkább az a helyzet, amikor egy nyolc-tíz éves gyerek, pláne a közelgő felnőtté válás kémiájával birkózó tini a homlokára csap, hogyaszongya „de érdekes ez a dolog, próbáljuk ki”, és netán legott időpontot is foglal egy nemváltó műtétre – no, nem itthon, hanem valamelyik „brüsszeli birodalmi” országban. Amely kiskorú netán nem is nagyon hallott a Pride-ról, ha mégis, más fontosabb elfoglaltsága – például csetelés a haverokkal – lévén a közelébe se megy a belvárosi felvonulásnak. Ezzel ki is esik a pár tízezres közönségből. Ellenben meglátja este a híradóban – de még inkább a neten – a tudósítást a színes, látványos forgatagról, majd az év során még tucatszor különböző országok hasonló népünnepélyéről. Melyik gyakorol mélyebb hatást: az évi egy budapesti vagy a tucatnyi glóbuszszerte? A néhány tízezer nézelődő vagy a sok százezres hírfogyasztó van nagyobb veszélyben? Ha tehát valóban az lenne a cél, amit köréje hazudnak, akkor ezeket a tudósításokat tévékben, a világhálón mind be kell tiltani! Különösen utóbbiakat, ami a mai fiatalok igazi „otthona”.
Sőt, ha lehet egy tanácsom, nem csak a beszámolókat kell száműzni bizonyos eseményekről, hanem egyenesen kitiltani néhány személyt az országból. Például Alice Weidelt, a protonáci AfD társelnökét, aki nem tud úgy megjelenni nyilvánosan, hogy ne állítanák őt falhoz (ahol ez lehetséges) azzal, hogy mi is van az ő „hagyományos család” iránti elkötelezettségével. Ahogyan ez történt pár hete a Kremlinitában is, amikor államfői külsőségek között fogadta őt a magyar miniszterelnök, egyenesen „politikai vezetőnek és szabadságharcosnak” nevezve őt. És hogy amit az AfD akar, az nekünk is csak jót tenne. Aki pedig szemrebbenés nélkül közli, hogy ő is egy nővel (ráadásul Srí Lanka-i hátterű svájci partnerrel) él együtt, akivel két fiút nevelnek. „Fantasztikus család vagyunk, számomra a család az, ahol a gyerek van”, és „mindenki szabadon, a saját igényei szerint élhessen, és az állam ne avatkozzon bele a családok magánügyeibe”. Mert akkor esetleg egy nyiladozó értelmű magyar gyerekben is felötölhet, hogy ha ez a hataloméhes opportunista politikus, aki szerint „nem a melegházasság Németország legégetőbb problémája jelenleg” a hazai berendezkedés egyik legjobb barátja, akkor talán itt is nagyon másról van szó, mint az ő „testi és szellemi egészségének védelméről”.
De ha már itt tartunk, pontosabban amikor legkésőbb húsvétig a parlament teljesíti rá rótt feladatát a törvényi tiltással, végig gondolták-e a következményeket? A parlamenti képviselők esetében ez nem kérdés, náluk a nem gondolkodás az alkalmazási feltétel. Jelenleg egyáltalán nem úgy állnak a dolgok, hogy az érintettek eleget kívánnának tenni az utcáról kitiltásnak. „Már nagyban szervezzük a jubileumi 30. Budapest Pride Felvonulást, amely talán még sosem volt olyan fontos, mint most. Még a jelenlegi, alapjogokat sok helyen csorbító Alaptörvény is szigorúan védi a gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás szabadságát. Nem hagyjuk, hogy betiltsák Magyarország legnagyobb, minden évben megrendezett emberi jogi tüntetését!” – tudatták a Pride szervezői. Legutóbb pedig Karácsony Gergely főpolgármester közölte, hogy „lesz Pride, talán nagyobb, mint bármikor”. Nem tennék nagyobb tétet valamely londoni fogadóirodában arra, hogy a rendőrök lelkesen fognak eleget tenni békés, daloló-táncoló tömeg feloszlatására kapott parancsnak. Arra viszont igen, hogy alighanem a legnagyobb létszámú felvonulásnak leszünk tanúi június végén.
