Kirill Haratyjan

Putyin feltámadása

…és ami utána jön

Publicisztika

Az orosz elnök mostanra szemmel láthatóan felélénkült, sőt, ellazult. Már nem kerüli a népet.

Emlékeznek arra, hogyan nézett ki közvetlenül a háború előtt és az első hónapokban? Például az orosz biztonsági tanács emlékezetes február 21-i nyílt ülésén, amikor az ország hatalmi elitjének összes főszereplője kénytelen volt besározni magát, hogy az elnök szándéka szerint hivatalossá tegyék az Ukrajnától elorozott területek státuszát. Érdemes felidézni az abszurd, alpári játszmát, ahogy Putyin Szergej Nariskint, az orosz kémelhárítás főnökét megleckéztette.

Nariskin: Egyetértek Nyikolaj Platonovics (Patrusev, a biztonsági tanács titkára – K. H.) javaslatával, miszerint még egy utolsó esélyt kell adni az – úgymond – nyugati partnereinknek, hogy Kijevet a lehető legrövidebb idő alatt békekötésre és a minszki egyezmények teljesítésére kényszerítsék. Ellenkező esetben nekünk kell meghoznunk azt a döntést, amelyről ma beszélünk.

Putyin: Mit jelent az „ellenkező esetben”? Azt javasolja, hogy kezdjünk tárgyalásokat, vagy hogy ismerjük el a köztársaságok szuverenitását? Beszéljen egyértelműen.

Nariskin: Majd támogatom az elismerést.

Putyin: Majd – vagy most támogatja? Beszéljen egyértelműen, Szergej Jevgenyijevics!

Nariskin: Támogatom a javaslatot…

Putyin: Igen vagy nem? Mondja így.

Nariskin: Így mondom: támogatom a javaslatot, hogy a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok csatlakozzanak az Oroszországi Föderációhoz.

Putyin: Erről nem beszélünk, ezt nem tárgyaljuk. Arról beszélünk, hogy elismerjük-e a függetlenségüket.

Nariskin: Igen. Támogatom a függetlenség elismerésére tett javaslatot.

Putyin: Jól van. Köszönöm, leülhet!

 

A kezdeti félelmek

Világosan látszott: az ülés minden egyes résztvevőjének ki kellett nyilvánítania, hogy támogatja a két terület „függetlenségét”, rá­adásul egységes, egybehangzó megfogalmazásban.

A közvetítés alatt a kamera jó néhányszor megmutatta Putyin jobb kezét: kitartóan dobolt az ujjaival az asztalon. Az arcán is zavarral vegyes ingerültség látszott. De mi volt olyan bonyolult? Mitől kellett félnie? Hogy ezek az alakok majd merészelnek valamivel nem egyetérteni? Miért kellett fogcsikorgatva kikényszeríteni az ülés minden egyes résztvevőjéből, hogy támogatja a két terület „függetlenségét”, ráadásul ugyanabban a megfogalmazásban? Talán mert Putyin ellen összeesküvés készült? S ezért volt a háború elkerülhetetlen? Ez a verzió semmivel sem valószerűbb, mint hogy a Kremlben Putyin hasonmása ül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.