Emlékeznek arra, hogyan nézett ki közvetlenül a háború előtt és az első hónapokban? Például az orosz biztonsági tanács emlékezetes február 21-i nyílt ülésén, amikor az ország hatalmi elitjének összes főszereplője kénytelen volt besározni magát, hogy az elnök szándéka szerint hivatalossá tegyék az Ukrajnától elorozott területek státuszát. Érdemes felidézni az abszurd, alpári játszmát, ahogy Putyin Szergej Nariskint, az orosz kémelhárítás főnökét megleckéztette.
Nariskin: Egyetértek Nyikolaj Platonovics (Patrusev, a biztonsági tanács titkára – K. H.) javaslatával, miszerint még egy utolsó esélyt kell adni az – úgymond – nyugati partnereinknek, hogy Kijevet a lehető legrövidebb idő alatt békekötésre és a minszki egyezmények teljesítésére kényszerítsék. Ellenkező esetben nekünk kell meghoznunk azt a döntést, amelyről ma beszélünk.
Putyin: Mit jelent az „ellenkező esetben”? Azt javasolja, hogy kezdjünk tárgyalásokat, vagy hogy ismerjük el a köztársaságok szuverenitását? Beszéljen egyértelműen.
Nariskin: Majd támogatom az elismerést.
Putyin: Majd – vagy most támogatja? Beszéljen egyértelműen, Szergej Jevgenyijevics!
Nariskin: Támogatom a javaslatot…
Putyin: Igen vagy nem? Mondja így.
Nariskin: Így mondom: támogatom a javaslatot, hogy a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok csatlakozzanak az Oroszországi Föderációhoz.
Putyin: Erről nem beszélünk, ezt nem tárgyaljuk. Arról beszélünk, hogy elismerjük-e a függetlenségüket.
Nariskin: Igen. Támogatom a függetlenség elismerésére tett javaslatot.
Putyin: Jól van. Köszönöm, leülhet!
A kezdeti félelmek
Világosan látszott: az ülés minden egyes résztvevőjének ki kellett nyilvánítania, hogy támogatja a két terület „függetlenségét”, ráadásul egységes, egybehangzó megfogalmazásban.
A közvetítés alatt a kamera jó néhányszor megmutatta Putyin jobb kezét: kitartóan dobolt az ujjaival az asztalon. Az arcán is zavarral vegyes ingerültség látszott. De mi volt olyan bonyolult? Mitől kellett félnie? Hogy ezek az alakok majd merészelnek valamivel nem egyetérteni? Miért kellett fogcsikorgatva kikényszeríteni az ülés minden egyes résztvevőjéből, hogy támogatja a két terület „függetlenségét”, ráadásul ugyanabban a megfogalmazásban? Talán mert Putyin ellen összeesküvés készült? S ezért volt a háború elkerülhetetlen? Ez a verzió semmivel sem valószerűbb, mint hogy a Kremlben Putyin hasonmása ül.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
